Taste of freedom

Felkeltem reggel, óra csörgés nélkül.
Kinyújtóztam, kinéztem az ablakon, fél 11.

Nem kell kapkodni, hogy beérek-e 10:00ra, nem kell mennem sehova, nem kell eltűrnöm azt, hogy semmibe vesznek.
Szabad vagyok.

Igaz, most beadtam pár pályázatot néhány pozicióra, de a pénteki dolgok rávilágítottak arra, hogy szakmailag bármilyen jó lehetsz, attól még kiraknak, mint kismacskát télvíz idején a hóba.

Ezért a azok mellett hogy munka keresés van, elkezdem a saját vállalkozásom is nyomni komolyabban.

Up, up and over!

Nos hát szóval.
A mondás úgy szól nyugtával dicsérd a napot.
Én már most dicsérem (még hozzá áfás számlával) pedig alig egy órája van kedd, azaz április 10, azaz Zsolt nap!

Ezért megragadom az alkalmat, hogy ezúton köszöntsem valamennyi druszámat, és köztük is számomra a legkedvesebbiket, aki frissensült doktor, most debütált a 30 évesek klubjában, dj, kóder, dizajner, és mindenek előtt, egy nagyon jó ember:
dr. Lippai Zsolt!
( Igy van lippi, ezt nem hagyhattam ki 😀 )

Minden féle híresztelések vannak terjedőben a névnapom kapcsán, ezért szeretném leszögelni, (300as csavart szögekkel) hogy a hivatalos bulájolás pénteken este van, további részleteket elvileg közlünk ma.

Ellenben aki azt hallotta, hogy holnap este is lesz valami, azt sem b*szták át teljesen, sőt egyáltalán nem, de hívjon fel, és mondom a részleteket-e.

Nos szerintem én megyek aludni, mivel új hét, új élet.
Sok minden felborult a múlthéten, és próbálok leereszteni, pihenni, majd újult erővel csinálni mindent, munkát, vállakozást, szívügyeket, és ami kell.

Tonight

Ezután persze lementünk WB 0-24 be, ahol csunyán megnéztem merre a srága föld, összes volt kolegám ott volt aki számít. Olyanok is akik maradtak, olyanok is akiket küldtek.

Ezután úgy gondoltuk, hogy lenézünk Morrison’sba, ami kellemetesen meg is történt, Dorcival, Kicsivel és Hámori Csabival támasztottuk a pultot, és ittunk csunyat, meg sokat, és csunyán sokat.

Majd én úgy döntöttem elhuzok elfelé mert kéne aludni.

Remélem tudod, hogy csak azért mentem le, mert látni akartalak.

Game Over

Nos szóval nézzük mi történt ma.
A történet úgy indul, hogy a vezető beosztásúak a cégnél 3 napja ingerületk, ideges, frusztráltak és nyúzottak voltak.
Az okát csak sejtettük, de pontosan nem tudtuk egészen ma délutánig.
Tegnap este az egyik vezető mondta, hogy ma nyakazás lesz, de ne mondjam el senkinek. Tehát tartottam is a pofám.

Reggel éreztem, hogy kritpa hangulat lesz ma, ezért full feketébe öltöztem.
Fekete öltöny, fekete ing, vörös nyakkendő.

Szóval, ma délután negyed 6kor bejött a munkaügyi felelős, elvitt a csoportból 6 embert (winston, joci, eabris, ak85, wanda és én) akik választhattak, hogy közös megegyezés alapján húznak a bús picsába, vagy rendes felmondást akarnak.

Ha jól tudom rajtam kivül mindenki az elsőt választotta, én mondtam, hogy nem vagyok hajlandó, engem rúgjanak ki.

A kilépő papírjaimat a zsebemben hordott céges promó tollal véstem alá a cinizmus kedvéért, viszont korrektek voltak, május 6-ig állományban maradok, és kifizettek másfél hónap bért, és ki nem vett szabadságot.
Ez igy korrekt, mert most kb 400.000 forinttal a zsebemben mászkáltam egész este…
Egy nappal azután hogy felvettem a múlthavi járandóságom. Oh yeah.

Egy dolog nyugtat, hogy a főnököm meg akart tartani, de a tulajdonos személyes kérésére lettem kirúgva, ergó nem szakmai döntés született, ha bár a papírjaimban ez áll, amit úgyis leszar mindenki.

Tehát ez van, Kellemes ünnepeket mindenkinek.

Ez valami újnak a kezdete.

Viszlát Jasmin Media Group, viszlát kollegák, barátok hiányozni fogtok.
Kitartás.

Removed

Ma reggel úgy döntöttem megszüntetek pár hozzáférést a szerveremen.
Az egyik egy hitel közvetítő cég weboldala, akik utoljára novemberben fizettek.
A másik egy bosnyák irodatechnikai cég weboldala.

Ma reggeltől ez a kép fogadja őket:

Eddig hülye voltam, mostantól kérlelhetetlen leszek.
Így is sokszorosan túl teljesítettem az ÁSZFben foglaltakat.

Akkor mehetek is borotválkozni 🙂

Nightmare

Kellemes aludni menni azzal a tudattal, hogy a site amin dolgozol, éppen darabokban fekszik.
Az SQL szerverek éppen az utolsó I/O jukat lehelik, és nem tudják kiszolgálni a juzereket.

Ellenben nem az én dolgom, nem férek hozzá, nem tudok ránézni sem.
De tudom, hogy profikkal dolgozom, akik értik a dolgukat.
Jó munkát srácok, remélem alszotok még ma éjjel.

devel Unknown CONNECT: Can't connect to local MySQL server
through socket '/var/run/mysqld/mysqld.sock' (2)
flgw-free-0 	Critical 	THREAD_CHECK: IO thread stopped
flgw-member-0 	Critical 	THREAD_CHECK: IO thread stopped
flgw-free-1 	Critical 	THREAD_CHECK: IO thread stopped

Tonight

Nos hát este miután végeztem Arany tízben, mentem Deákra gyalog, mert az jó és egészséges.

Közben felhívtam csengő hangú Le Meridieni fodrász recepciós Emy babát, akinek jórég hallottam vidéki hangját, és megegyeztünk abban, hogy baján egymásnak rohanunk sokan.

Majd találtam nyitva egy Match, ahol vettem 2 doboz energia ital, hogy ne aludjak rá teljesen a hölgyekre akikkel 9 kor volt találkozni valóm Blahán.

Ezt így sikerült is abszolválni.
Némi mekdonáldszos gasztronómiai és kulináris kiruccanás után tettük tiszteletünket az Óborozó nevű csodálatos zenésszórakozóhely jellegű intézményben az Ó utcában, ahol is a The Walrus adott koncertet.
Sikerült a végső, “We are The Walrus” cimű számra becsapódni.
Lent találkoz dr. Gullai, és zenekar tagjaival, valamit sok pirszinges, emós, metálos, és alternatív fazonnal.
A hely annyira alternatív volt, hogy már a jegyszedő is emo volt 😀

Ezután neki indultunk a budapesti éjszakának egyészen a Deák térig, ahol is Dorci ment Délnek, mi Kicsivel mentünk északnak.

Itt a vége fuss el véle, holnap folyt. köv. or something.

Fáj

Fáj a torkom.

Vajh, az segít ha iszom rá viszkit?

Nos, kidolgoztam egy haditervet:

Forró vizzel tele locsolom a kádat, belemászok viszkis üveggel a kezemben.
Miután elfogyasztottam az üveg tartalmát, és a víz is körém rendeződött zárt molekuláris rácsot alkotva – amit fagyásnak is neveznek -, megrohamozom nekifutásból az ágyam.

Közben az üres viszkis üvegel fenyegetem a fájást, hogy távozzon a torkomból, ezalatt a vizes törölközömmel oltom a hangulat világítás és illatosítás áldozatául esett ágyam szamaszét szóródó foszlányait.

Mivel kellő képpen akciódúsra sikerült, ezért a torkom elfogja felejteni hogy fájt és nyugodtan szenderülhetek álomba…

Dilemma

23:42:14 <DjZoNe> akkor most a feladat
23:42:31 <DjZoNe> mondjatok olyan embert, akinek adok a véleményére, és nem ismeri Kicsit 😀
23:42:45 <WoOh> ;PPP
23:42:49 <WoOh> Olyan nincsen baszki 🙂
23:42:55 <WoOh> Anikat mindenki ismeri :PP
23:42:58 <WoOh> Mert O mindenhol ottvan. 🙂
23:42:58 <DjZoNe> ez az
23:43:05 <DjZoNe> de hogy a gecibe van az
23:43:10 <DjZoNe> hogy csak most találkoztunk
23:43:11 <DjZoNe> :$
23:43:15 <WoOh> 😉
23:43:19 <WoOh> Rossz helyre jartal eddig..
23:43:21 <WoOh> 😉
23:43:22 <DjZoNe> 😀
23:43:29 <DjZoNe> jah, nem jártam templomba 😀
23:43:33 <DjZoNe> biztos ez a baj
23:43:33 <WoOh> rotfl.
23:43:34 <DjZoNe> 😀

Can’t stop

I can’t stop thinking of you
‘Cause you’re the one I want tonight

A mai skodálatos bulizásnak indult, majd kudarcba fulladt este elején, miközben Dorcival csattogtunk Morrison’s felé, kaptam a pofába egy kérdést érdeklődésem aktuális személyére vonatkozólag. Ergo, a miért pont ő című kérdést.
Erre a válasz kellően sokrétű, ezért annyival rendeztem le hogy fogalmam sincs.

De mivel kellően laposan telt az este. Ezért a miért, mióta és miért pont ő cimű kérdések körül kalandoztam, és úgy gondoltam referálnék belőle tanárnő ha még szabad.

Szóval szerda este Hannával átakartunk menni kisterembe, hogy megnézzük ott mi a rák van, és neki szögeztem a kérdést, hogy átjön-e táncolni.
A zajok miatt valószinűleg az előljáró szó nem ment át a kommunikációs csatornán, és elkezdtünk lassúzni az épp felcsendült számra, de igy jártam a legjobban, azt hiszem 🙂
Lassúzás közben, hozzám volt bújva, és közben volt ez az asztakúrva élményem.
Ott kattantam meg, irányában.

Azon kívül, amikor velem szemben ült, és olyat láttam a szemében, amitől kirázott a hideg. Iszonyúan szép tekintete van, sokat sejtető, tiszta nézése. Ezzel a nézéssel mérgezett meg, ez biztos.

És hogy jó párszor énekeltünk, mind-mind bonusz pontok, emocionalisan legalabbis biztosan.

Pont ezért értékeltem ma este minden számot, amit szerdán/pénteken együtt énekeltünk tőrszúrásként. Ezen kívül hiányzott a levegőből a jelenléte.
Egy olyan nő, akiből nem találsz minden utcában még 20 hasonlót. Sőt hozzá hasonlót még nem láttam. Legjobban a már említett “Hármasban szép az élet” cimű film Amy Postjához hasonlítanám.

A zenék amiket énekelt/énekeltünk.
Sőt ön magában az, hogy van énekhangja, nem is akármilyen…

Az hogy kemény csajnak mutatja magát, ami részben igaz is, másrészt érzékeny.

És csak a legvégén emelném ki a szempontok közt azt, hogy tetszik a mosolya.
Első ránézésre aranyos naiv kislánynak hinné az ember, beszélek vele 2 mondatot, és kiderül hogy hát nem igazán, bár az aranyos akkor is megmarad 😉

Nos tanárnő egy elégségest megérdemlek?