Back to myself

Fél hat körül lejöttem az irodából, és poroszkáltam hazafelé a körúton. Amikor a Szent István körúti Libri kirakatában megláttam, az utóbbi időben igen felkapott Tim Ferris könyvet, ami a 4 órás munkahét címet viseli. Mivel meglehetősen sokat hallottam róla, és egyébként is falom az ilyen jellegű könyveket, gondoltam ezt így azért megvenném.

Miközben gyalogoltam át a hídon, kezemben lógó fehér libris szatyorral, arra vártam, hogy elterülve a kanapémon neki ülhessek elolvasni.

Negyven oldalt toltam le első lélegzetre, és eddig jó. Mondhatnám nagyon jó. Juditot felhívtam, és meséltem neki részleteket belőle. Mondta hogy ő is sok jót hallott róla.
Főleg azért jó, mert az írója egy 29 éves srác, aki megcsinálta amiről ír, nem egy íróasztal mögül osztja az észt. Többek közt Tangó világcsúcstartó, kínai országos kickbox bajnok és mindenféle hasonló örültségre hajlamos.

Szóval most ilyet olvasok, mert az jó, és épületes.

Fura

Fura dolog az, amikor valaki a környezetétől mindíg csak vár, és vissza semmit sem ad.

Fura, amikor éjjel szükséged volt rám, egy megértő szóra, és fel lehetett hívni, felöltöztem, találkoztunk, elmentem veled a város túlsó végére, elmentünk teázni, ki lehetett sírni a bánatod, vagy lehetett nálam beszélgetni hajnalig.

Fura, amikor olyan állapotban vagy, hogy egyedül nem tudsz haza menni, és kéred hogy segítsek, és megteszem.

Fura, dolog, hogy ajándékért könyörögsz tőlem, és én hozok.

Fura, dolog, hogy koncertre v.i.p. jegyet szerzek neked.

Fura, amikor zsét kérsz tőlem, hogy igyál még egyet, vagy csak hogy holnap ne dögölj éhen, és természetesen adok.

Ezekért sosem vártam viszonzást, csak annyit mit a tolvaj becsület. Hogy kiálljatok mellettem, ha bármi van.

Úgy tűnik idealista voltam, és akik a legtöbbet kaptak, azok támadnak a leghangosabban.
Milyen szép is az emberi természet.

Japánok megint megmutatták a világnak hogy is kell ezt.

A JAXA (Japán űrügynökség) és az NHK (Japán távközlési vállalat) párosnak sikerült első ízben magas minőségű (HD) mozgóképet rögzíteni a Hold felszínéről. Nemnincsenek benne szaladgáló apró pici zöld lények, meg semmi ilyesmi. Reggeli elött nyugodtan fogyasztható.
“Japánok megint megmutatták a világnak hogy is kell ezt.” bővebben

Az üzletvezető válaszol

Sziasztok,

Bocsánat, hogy így egyszerre írok mindenkinek, de nincs sok értelme mindenkinek külön-külön leírnom ugyanazt.

Nagyon köszönöm, hogy értesítettetek a dologról és szeretném, ha semmiképp sem éreznétek bűntudatot magatokban amiért szóltatok, sőt..

A ****ra nagyon mérges vagyok és én is sajnálom, hogy íly módon meg kellett válnunk Petitől is, de bárhogy is legyen, meg kell értenetek valamit.

A Mori1 és 2 most már egy viszonylag nagy személyzettel rendelkező hely, ahol az egyes tagok nagyon sokmindent tudnak egymásról és minden hír futótűzként terjed a két hely között.

Nekünk vezetőségi tagoknak ki kellett nyilvánítanunk maximális elhatárolódásunkat a történtekkel kapcsolatban. Tulajdunképpen példát statuáltunk a többi pultvezetőnek azzal, hogy a Peti is el lett küldve. Ezt közös döntés alapján határoztuk el, mert úgy gondoltuk, hogy amennyiben nincs súlyos szankciója ennek az esetnek, akkor az a jövöben rossz irányba sodor(hat)ja az ott dolgozók gondolkodását.

Mi rengeteget fáradtunk ennek a két helynek a létrehozásáért és nem lenne normális, ha elnéznénk, hogy közben meglopnak minket még akkor sem, ha adott esetben ez személyi áldozattal jár. Mint bárhol máshol, a vezetőket is felelősségre vonják a beosztottak “tévedéseiért”. Petit jó munkaerőnek tartottam, emelt fővel távozott. Magasra tette a mércét és ezért nem lesz könnyű utódot találni helyette. Mindenesetre egy ideig Balu visszajön Mori1-be és rendet tesz a kissé megtépázott csapat lelkében és munkájában.

Megértem,hogy ez a végkifejlet Titeket érzékenyen érint, (egyébként kit nem? ), de azt hiszem nem nagyon volt más opció ebben a helyzetben. A megtörténteket pedig már nem lehet visszacsinálni.

Remélem, hogy sikerült megértetnem Veletek, hogy miért döntöttünk így és nem ábrándultok ki a Morivilágból.

Köszönöm megértéseteket valamint eddigi és remélem ezutáni hűségeteket a két helyhez.

Flegma úr

Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy flegma úr, aki reménytelenül és halálosan szerelmes volt, egy kicsilányba.
Flegma úr sok-sok ízben is próbálkozott meghódítani szíve hölgyét, de a kicsilány nem adott választ. Sem hideget, sem meleget. Majd Flegma úr több hónapnyi vergődés, és örlődés után, úgy döntött, hogy inkább eltemeti az érzéseit, és megöli őket, mielött azok ölik meg Flegma lelkét.

Mivel Flegma urat így hívják, az okokról nem fog beszélni, mert úgyis lényegtelen. De nem egy taknyos papírzsebkendőből hajtogatott virág szerű képződmény miatt.

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.