Reggel

Az életvitelemnél fogva, bagoly természetű vagyok. Sanszosabb hajnal kettőkor keresni, mint 8 előtt.

De tegnap másképpen alakult. Éjfél előtt már lefeküdtem, és hajnali 5:50 óta ébren vagyok. A kanapémról ülve figyeltem, ahogyan ébred a város, ahogy az apró fénypontok áthaladnak a Margit-hídon, és a felhők hogy bújócskáznak a kelő nap sugaraival.

Utoljára akkor láttam ébren napkeltét, amikor nyáron olyankor jártam haza.
Fura érzés, de tetszik 🙂

Akár lehetne egy körúti hajnal, csak a lila dalra kelt nyakkendő hiányzik, és a villamos sem jajdulva indul már a térre 🙂

Program változás

No hát, majdnem úgy sikerült, ahogyan azt elterveztem 😀

A kádban ücsörgős viszkizés helyett a Noir Choco Barban kötöttem ki a szakítshabírszos társasággal. Mondhati az aktívan kommentelők és közösséget építők második generációjával. Közülük viszonylag keveset ismertem a blogról, de a régi megszokott arcok is lejöttek, ilyenek, mint Szaffy, Gargoyle és Krisz, Totya, Lui, no és persze Hanna 🙂

Aztán a szombatomba a mozizás annyira nem fért bele, mivel délután 5-kor, 11 órányi alvás után keltem fel. Ekkor pánik szerűen felhívtam Dorkát, hogy vétkeztem az ég ellen és te ellened, mert elaludtam. Mondta hogy igazából ő is. Szóval hagyjuk is a ma esti mozizást. Hát jó. Akkor felhívtam Zsuzsit, hogy mégis merre jár. Mondta hogy kocsival visz valakit valahova, de beugrik. Ez így is lett, és elmentünk vacsorázni, majd Morrison’s Operába, és végül 2be 🙂

Kiváncsi leszek holnap milyen programot sikerül másképpen alakítani. Egy biztos, anyukámmal találkozás tuti nem lesz 🙁