Fenyegető levél

Nos, most következik egy „kedves” és „aranyos” levél az egyik kedves és vidékre szakadt barátomtól. Pontosabban, ő is csak szenvedő alanya a levélnek, mivel az ő postafiókját dúsította, de – mint azt mindjárt láthatjátok – semmiképpen sem gazdagította.

Nos, akkor jöjjön egy véres fenyegetés, olyan 16 éves módra, hemzsegő nyelvtani, stilisztikai, és fogalmazási hibákkal, zavarokkal. A nyelvtan tanárának azért eljuttatnám ezt a szépséget…

Eljött az a nap amikor ezt megirom.
Én edig tűrtem a dolgokat de ezek után nem fogom.

Nme érdekel hogy mijat let véga a dolognak és hogy te mijen szemszögböl veszed a dolgokat.
De nem tecik az amit a Iiiiivel muvelsz.
Én írkáltam neki ojanokat és nem beszéltem vele ugy ahogy te mig egyutt voltatok.
De nem turöm azokat a dolgokat a hogy viselkecc vele és sajnálatatod magad, bár mint ember sajnálom a beteg embereket de téged nem tudlak sajnálni.

Akkor mégegyszer és utoljára nem tecik a stilusod a viselkedésed msn travián meg mi egymás szoval érted.

Én boldog vagyok a Iiiii vel és ö is boldog velem ha te nem is tudod felfogni ez van ezt kell elfogadni és a családja is szeret.

A iiiii velem van és velem boldog és én nem turöm hogy te a Iiiii nyugalmát zavard.

Mégegyszer és utoljára mondom hogy hagyd aba amit müvelsz mert mindig miatad van a vita minden téren.

Nem ismersz még engem de ne is ismerj meg ez nem fenyegetés.

Ezek után mindenki válalja a következményeket.

Szori ez van.

Ne feled szavam.