Néha azon gondolkodom, hogy oké, hogy internet, virtuális valóság, digitális magánélet, cyber tér, social network lét és társai, de az normális-e, hogy amikor nem tudom, hogyan kell begyújtani a lakásban a gázkonvektort, akkor nem telefonálok, hanem keresek egy PDF-et a gyártó oldalán, amiben ez le van írva…
Nyilván azért van ott, hogy használja az ember.
Praktikus, de valahol mégis gáz. Már, nem az ami a csőből jön, hanem a jelenség.
Ebben nyilván benne van, az egoizmusom, hogy nem szeretek segítséget kérni senkitől, hanem szívesebben tanulok kvázi magamtól. Ebben nyilván benne van az is, hogy ez sokkal idő igényesebb, több anyázással jár. Viszont a másik oldalon meg van az, hogy senkinek nem jövök egy szívességgel, nem kell fizetnem a gázszerelőnek kiszállási díjjat. Stb.
Mire mennék net nélkül…
Ha valakit rajtam kívül még netán érdekel a dolog, most hogy így a nappali hőmérséklet már csak alulról nyaldossa a 10 fokot, akkor tessék, egyétek és vegyétek:
A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.