Becsületkasszás automaták

Amikor kb két hete lejött a csodás indexes videó a becsületkasszás ásványvíz automatáról, amit a város több pontján (az egyik pont a munkahelyemtől 2 sarokra lévő Kolosy téren van), ekkor többeknél hangot adtam szkepticizmusomnak. Miután minden nap 2x elmentem az automata mellett és láttam, hogy milyen hatásfokkal üzemelnek. Persze, lehurrogtak, törölték a hozzászólásaim, hogy milyen köcsög negatív vagyok.

“Becsületkasszás automaták” bővebben

Véradás

Mindig is szerettem volna vért adni, engedve, a szokásos, morális, jajj de jó ember vagyok, segítsünk anonim módon másokon érzéseknek.

Ennek egy fontosabb oka, hogy az ember akit igazán apámnak tartok, (ha bár vér szerinti viszony sosem volt köztünk, mivel édesanyám, és a vérszerinti apám válása után, az első ember volt anyukám életében) gyakorolta ezt a perverziót, célom volt, hogy őt kövessem ebben, és most ezt is kihúzhatom a nagy TODO listámról.

Egyébként, biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, amikor csapoltattam magamból. Az elhatározás a budapesti autómentes napon kapcsán jött, ugyanis, szembe találkoztam egy Vöröskeresztes sátorral, így az eddigi kifogások, miszerint véradás mindig rosszkor és rossz helyen van, elillant.

Egy kb másfél órás folyamat volt az egész, ennyi volt a sátorba lépés és a sátorból kilépés közötti szintidő. Közben lezajlott a regisztrációs lap kitöltés, a vércsoport és hemoglobin vizsgálat, az orvosi vizsgálat, és maga a procedúra.

A vérvétel vége felé egy picit rosszul lettem, legalábbis elkezdtem szédülni, meg némi szorítást érzetem nyak tajon, így leállították a dolgot, de megvolt a szükséges 4,2 deci, bár ennél többet szerettem volna adni.

Megdöntötték a székem, kaptam a fejemre borogatást, meg egy dobozt a lábam alá. Amiket másfél perc múlva el is tüntettetem, mert inkább komikus volt, és különben is kurva jól voltam, nem értettem a para okát, viccelődtem, meg minden.

Akárhogy is, így esett az első véradásom, és ezzel áldoztam, a magam módjan Oláh Imre emlékének.

A felzaklató vágta

Szombaton délután úgy hozta az idő, hogy kimentem az idei Nemzeti Vágta előfutamaira, amelyek a vasárnapi középdöntők selejtezőjeként szolgáltak.

Nem fejtem ki az álláspontom most a rendezvényről, mint magánember voltam kint, aki egy komoly géppel ment fotókat készíteni. Történt egy baleset, ami a történés pillanatában is súlyosnak tűnt, aztán elolvasva a mai híreket, és az esettel kapcsolatos sajtóközleményt rendesen felzaklatott.

Történt ugyanis, hogy a 10. futam második körében Szigetvár színeiben versenyző Le Songeur nevű ló és lovasa ifj. Czike Zoltán a déli átjáró utáni első palánknak ütközött, majd a lovas földre került, az elszabadult ló pedig nyitott belső szervekkel, és erősen sérült hasfallal futotta végig a futamot.

“A felzaklató vágta” bővebben

Életem a hazáé!

2011 szeptember 9
19:00to21:00

A kétszeresen halálra ítélt, ’56-os forradalomban és a De Gaulle elleni merényletben is részt vett
Vitéz Marton Lajos – Életem a hazáé című könyvének bemutatóján fogok részt venni, annak budapesti állomásán szeptember 9.-én a Magyar Házában este 7-től.

További info:
martonlajos.info