Cameron látogatási sztori és Andrássy út fóbia

Lambert úrral kávézgattunk Oktogonnál, ami előtt nézegettük is, hogy mennyire látszat biztonsági intézkedések vannak éppen érvényben, és hogy a kint posztoló mintegy 12 rendőr jelenlétének a súlya már-már vetekedik a határok légiességével.

A kávézás végeztél terveztünk átkelni az Andrássy úton (igen, tudom, nekem mindig az Andrássyn való átkeléssel gyűlik meg a bajom immár sokadik alkalommal), amikor is természetesen leállították a forgalmat. Az ott magukat pózba vágó rendőröktől az iránt érdeklődtünk, hogy ugyan mikor is oldják fel ezt a roppant erős blokádot. Azt a tájékoztatást kaptuk, hogy mintegy fél órán belül.

Mondtam, hogy két alternatíva van, vagy lelépünk a sínekre és ott átmegyünk a másik peronra, vagy kisföldalattival Deák tér, lépcsőn le, lépcsőn fel, vissza Oktogonig és ki is kerüljük az elénk tornyosuló akadályt. Misi azt mondta, hogy ő az első alternatívához nem elég bátor, szóval akkor zötyögjünk 3-3 megállót.

Az ötlet elég jól is működött, a művelet szintideje nagyjából 8 perc volt, marha büszkék voltunk magunkra, ahogy lépkedtünk felfelé a kisföldalattitól, egészen addig, amíg meg nem láttuk, hogy a diplomata delegáció már áthaladt, és közben megnyitották a keresztirányú forgalmat a körúton, valamint minden visszaállt az eredeti kerékvágásba…

Egyet diszkrétet anyáztunk a rendőrökre, és ismét meggyőződhettünk róla, hogy a rendőrvicceknek van alapja…

Mindegy, legalább megpróbáltuk, és van egy emlékezetes sztorink Cameron látogatásáról.

(A fénykép egy a Hősök terén készült videóból származik)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.