Mornin’

Nos, tegnap este óta mióta kiraktam ezt a postot jönnek a találgatások hogy kiez, ha ilyen sokan ismerik állítólag a nedves ismerőseim közül…

Akkor pár policy, ami alapján szükíthető a kör:

Ugy indul, hogy exek barátnöivel nem kezdünk.
Aztán, a kor limitem szerintem ismeretes.
Harmadrészt nem szeretjük a távkapcsolatokat, mert a romantikája bár megvan, de hosszabb távon nem az igazi
Negyedrészt nem kolega, semmilyen szinten 😉

No, most akkor remélem mindenkinek befoltoztam az oldalát, és nem fognak polgári peres eljárásba azért mert a Társadalom Biztosításra kibírhatatlan terhet rovok az által, hogy a blogom olvasóinak az oldalát fúron, kiváncsiságostól, mindenestől 😉

You’ve never believed in The One.
I still don’t. I believe in him.

Wish I Could fly

Nos, ma volt egy szokatlanul hosszu beszélgetésem egy kedves régi ismerőssel, akivel sok-sok véletlen miatt ismerjük csak egymást, ellenben még annál is több közös ismerősünk van.

A lényeg, igazából csak annyi, meglepödtem magamon.
Olyan dolgokról beszélgettünk, amivel egy normális szingli csajjal bármikor, ellenben ő foglalt… Viszont, nem tűnik boldognak.

Igen tudom a fos viccet, hogy csak az a nő foglalt akin fekszenek, de most nem ez a lényeg.

Mindegy, szóval fura mód meglepödtem magamon. Bent maradtam az irodában fél 9ig, mert addig beszélgettünk, aztán megigértem, hogy hazamegyek és folytatjuk.

Normálisan kb fél óra / 40 perc az út.
De a bonyadalmak ott kezdődtek, hogy a Jászai tér felé eljutás gyors reményében úgy gondoltam trolival megyek. Menetrend szerint 10 percenként jár, én 12-t vártam rá + 5 perc amig odaért. Ennyi idő alatt lesétáltam volna másfélszer.
Margit-híd budai hidfőjénél pedig úgy van össze confolva az átszállási kapcsolat, hogy amikor beérkezik a 4-6 villamos, utánna 10 mpel érkezik be egy HÉV Szentendre felé. Ami normálisan elérhetetlen.

Eddig is tudtam, hogy nem vagyok normális mert nem csak hogy sikerült, de mivel feltartottam az ajtó záródást igy még 4 embernek is rajtam kivül…
Igen, tudom, mindennapi SzuperMen vagyok.

Made-it! van, mert tényleg hazaértem fél óra alatt.

Szóval a fent emlitett beszélgetés egészen fél 1ig zajlott.
Melynek során meglepően sok közöset találtunk egymásban, akár bevallottuk egymásnak, akár nem…

Jövő csütörtökre veszek ki egy nap szabit, megpróbálunk egy napot együtt tölteni csatangolva, beszélgetve, és természetesen shoppingolva.

Nagyérdeklődéssel tekintek a csütörtök elé.

A nagy beszélgetés közben, supporttól jött egy fontosnak tűnő hibajelentés, ezért VPNen bemásztam az irodai hálóra, megnéztem a hiba okát, majd riasztottam PS mestert smsben.
Úgy gondoltam, annyira azért fontos, hogy jelezzek neki, annyira ellenben nem hogy fel is keltsem adott esetben.
Ez az áthidaló megoldás is sikerre vezetett.

Harder NagyUram, ha olvasod, akkor ezúton is szabit kérek, ha nem akkor majd holnap reggel adom meg a módját! 😉

Én viszont most alszom és ha nagyon unatkozom akkor majd még smsel is fogom boldogítani a hölgyeményt 😉

Are you ready to fly?

Ready.gov

10 perce kattintottam rá egy bannerra az egyik Lyrics oldalon, és érdekes helyre vitt:Ready.gov
A banner alapján szinte biztos voltam benne, hogy valami useless sitera visz, és bezárom azonnal… Tévedtem.

Nos, ez az oldal alapvetően, túlélési és menekülési tanácsokkal látja el az átlagos amerikai állampolgárokat, az üzletembereket és a gyermekeket.
Ez számomra kicsit dúrva.
Sok milliós csilli-villi kormányzati portált készítenek 2 nyelven (igen, spanyolul is!) hogy mit csinálj te marha ha megint jön a csunya gonosz bin láden bácsi, vagy a száddám bácsi visszatér és barátaival együtt most a Te segged is célba veszi!
Tippeket ad, hogyan gyűjstd össze a családod, ha valami gáz van, és még arra is felhívja a figyelmed, hogy lehetséges, hogy nem lesz telefonvonal sem, ha éppen hurrikán száguld át a városon…

A másik, hogy cég tulajdonosként mit csinálj, ha gáz van.
Mi több, hogyan folytasd a cég müködését a körülmények ellenére.

A harmadik épületes rész a gyerekenek szól.
Egy Indiana Jones filmet idéző intróval jelentkezik.
Először azt hittem ilyen játékosra vették a figurát és csak egy flash játékot csináltak a gyerekeknek, ám de nem.
Teljes Cartoon Network jellegű grafikával megáldott oldallal örvendeztettéék meg az olvasó gyerekeket, és a gyermeteg olvasókat.
Elmagyarázzák micsoda:

  • a Tornado
  • a Földrengés
  • a tűzvész
  • az árvíz
  • a Tsunami
  • a Hurrikán
  • a terror támadás

És hogy még jobban elmélyítsék a tudást, játékot is csináltak, amivel feleleveníthatjük a megtanultakat 🙂
Mi több, amerikai stílusú vizsgát is tehetünk a megszerzett tudásunkról.

Nekem már van elismerésem, arról hogy kész vagyok minden váratlan eseményre!
Legyen neked is! 😀

De a viccet félre téve, felelősség vállalásból ötös.
Az már politikai és ökológiai kérdés, hogy maguknak csinálták a bajt.

Ready.gov
Prepare. Plan. Stay Informed.

Change

Nem tudom mi van velem újabban, de úgy érzem most élek.
Nem úgy ahogyan régen. Teljesen másképpen.
Éjszakai életet.

Ez elött sosem volt olyan, hogy éjfélkor taxiba száljak, és bemenyjek a belvárosba, méghozzá szerdán. Mert hétvégén oké.
A múlthéten 2 éjszakát leszámítva, (amikor lázasan hánykolódtam itthon), minden este elmentünk inni… 😀
És ahogy látom a hétvégét, ez most sem lesz másképp 😉

Ez most jó, és még élvezem is.

Tegnap elkezdtem kipakolni a pénztárcám, és rájöttem, hogy Morrison’s ribanc lettem… Annyi belépőt vettem ki oda a pénztárcámból, hogy hihetetlen… 😀

Szóval, most ennyi van.

Élek

Nos szóval, megint élek és virulok.

Ez tegnap ilyenkor nem igazán volt rám jellemző, mivel vasárnap este belázasodtam, és nyomtam az ágyat hétfő reggel 7:40 ig, akkor fürödtem egy röpke órácskát, némi forró víz társaságában, majd megpróbáltam éledezni, és magamba tömni némi folyadékot.

Kevés sikerrel, mivel folyadék ugygondolta, hogy ö bizony 9:10 kor kikívánkozik belőlem, igy ugy gondoltam, írok Harder nagyúrnak, hogy én ma bizony nem megyek be dolgozni.

Végül megembereltem magam és elindultam, meglepő módon nem lettem rosszul sem az úton sem az irodában, bár azért a szemetest karnyújtásnyi távolságra helyeztem, who knows…

Ellenben a teljes délelött azzal telt, hogy embert próbáltam magamból faragni, mert egésznap elfehéredett szinű öltönyös muksó voltam, majd 2 körül vissza tért belém az élet, és akkor elkezdtem hajrázni. Egészen este 10ig… 😉

Gondoltam hogy úgy fair, ha ledolgozom rendesen azt az időt, amit eltöltöttem bent és semmit nem csináltam.

Meg is látszott a kezem munkája, mivel tegnap kezdtünk el egy új oldalt építeni, és kb 80% ra meg is csináltam, ami számomra hátra van, az egy oldal, amihez nem volt képem, és a footer, amihez szintén.

A többi már csak a flasheseken és a programozókon múlik.

Nos, kedves szerverem még fsckel, ha kész akkor elindulok vele BIXbe.

Ennyi voltam most igy kora reggel 😉

Mai estém

Nos szóval az van, hogy sikeresen elindultam ma este 7kor az irodából.
Felhívtam kedvenc Vigyorszolgálatos drágaságommat.
No, végülis 3/4 8kor találkoztunk Deák téren.

Aztán rátértünk a kedvenc útvonalamra. Vörösmarthy tér, Korzó, Lánchíd, Vár…
Bejártunk minden zeg-zugot, eldugott és rácsokkal szeparált lépcsőt.
Majd a várból néztük a Rózsadombon a sok-sok kiscsillagot, amelyek mögött mind mind emberkék laknak. Egy kis kergetőzés a Mátyás-templomnál lévő külsö várfalon, aztán megindultunk Batthyányi tér irányába.

Útközben ráakadtunk egy játszótérre, de megigértem eskü alatt, hogy senkinek sem mondom el, hogy mit műveltünk, így ez a budai várfalak, az EU kompatibilis játszótér, és a mi titkunk marad 😉

Tehát Batthyányin betértünk a palacsintázóba, és elfogysztottunk, egy vaniliás, egy csokis, és egy áfonyás palacsintát kollektiven. Majd Margit-híd budai hídfő, és itt végre beadta a drága hölgyemény a derekát egy kis bkvzásra, Jászai Mari térig. (Igen a többit idáig gyalog tettük meg)

No, itt ugye benéztünk legkedvencebb helyemre, Szerájba. Ahol is magunkba engedtünk némi török teát, majd én a standard “csirkeszendvics mindennel” névre keresztelt csirkehúsból készült gyrosomat, csipösen.

Sikerült itt beszélgetni cirka hajnal 1ig, aztán lassan megindultunk hazafelé, úgydöntöttem milyen lovag leszek és elkisérem haza. Corvin mögött lakik, így ez is egy kellemes kis séta. Az útvonalterv.hu tanulsága szerint 3.5 km, erre rájön még az a 20 perc, amennyit még Corvintól hozzájuk és vissza kell menni…

Sikerült a 2:31 es éjszakaira felszállnom, igy negyed négy elött hazaértem.

Konkluzió

  • több mint 10km séta 3.5 óra alatt
  • 3ad fokú fagyási sérülések
  • 2 óra ücsörgős beszélgetés
  • 6 óra együtt töltött idő
  • az elmúlt 2 hónap legjobb estéje

Változás

Nos a héten megkezdődött valami új. Elsődlegesen bennem.
Komolyítottam a hétvégén a ruhatáramon, öltöny, szövet nadrág, ing, és ilyenek vannak most terítéken.
Másrészt ma is az új öltönyöben mentem dolgozni, ahol új irodába költöztünk, egy új koleganővel. Miközben, ma a kedvenc internetáruházam is megújult.
Sőt este hazafelé beugrottam szoláriumba, ahol kb 3/4 éve nem voltam, tehát ez is új.

Igazából szeretem, amikor vérfrissítés van a csoportunkban, mert mindig változunk ezáltal. Azt hiszem, az hogy Nóra velük dolgozik lassan 3. hete is sok mindent változtatott a csoportunkban. Pl. az ebédelési szokásainkat, most már nem rohanunk annyira, ellenben többet beszélgetünk, mint elötte.
Az, hogy Viktor velünk van szintén 3 hete ez is megváltoztatott sokmindent, sok terhet levett a vállunkról.

Az, pedig hogy Lippi és Blizz kikerült a véráramból, érdekes helyeztet teremtett. Ami új, nem várt lehetőségeket tárt mindeki elé, egy váratlan helyzetet teremtett, amit megkellett oldani. Úgy látom sikerült.

Reggel

Sikerült tegnap is szinte bent éjszakázni a cég főhadi szállásán.
Azaz 9kor jöttem ki.
Ellenben elkezdtem megérteni az egyik szoftverünk működését.

Aztan a tegnapi ebedemtöl egész este igen csak rosszul voltam, ezert arany tizbe sem tudtam menni.
Söt hazaértem, leültem gépezni, és éjfél körül elaludtam…

Most reggel fel 7 van, es nezem a csendesen éledező Óbudát 😉

A világ legnagyobb üzletkötője

Tegnap vettem egy érdekes könyvet. Amelynek a címe fent olvasható.
Amikor kézbe vettem, az első gondolatom a cím elolvasása után az volt, hogy valami hipermodern 21. századi biztosítási ügynök és mosóporszagú könyvhöz lesz szerencsém.
Bár, ebben kissé elbizonytalanított a könyv kinézete, mivel a borítója vörös, barna és narancs színekben pompázik, és egy pergament hivatott mintázni.

Ami érdekes volt, még mielött elkezdtem olvasni, hogy olyan emberek irtak hozzá ajánlást, mint Paul Meyer, Clement Stone és Norman Vincent Peale.

Majd, az első oldalak után nyílvánvaló lett, hogy tévedtem.
A könyv alaptörténete, kb Kr.u. 40 körül játszódik, a helyszíne Damaszkusz, és az akkori világ legnagyobb kereskedőház hálózatának tulajdonosának a történetét meséli el. Háttér történetként megjelenik Krisztus születése motívum, valamint a könyv végén Pál apostol is.
Az illető nemzetisége nem derült ki, bár számomra sanszos, hogy egy arab kereskedőről szól.

A történet középpontjában egy titkos ládika áll, amiben 10 bőr tekercs található.
Maga a könyv 84 oldal, 1969-ben írta egy Og Mandino nevű úr, Magyarországon pedig a Bagolyvár kiadó gondozásában jelent meg 2007ben.

Reklám spotunkat látták ;]