Change

Nem tudom mi van velem újabban, de úgy érzem most élek.
Nem úgy ahogyan régen. Teljesen másképpen.
Éjszakai életet.

Ez elött sosem volt olyan, hogy éjfélkor taxiba száljak, és bemenyjek a belvárosba, méghozzá szerdán. Mert hétvégén oké.
A múlthéten 2 éjszakát leszámítva, (amikor lázasan hánykolódtam itthon), minden este elmentünk inni… 😀
És ahogy látom a hétvégét, ez most sem lesz másképp 😉

Ez most jó, és még élvezem is.

Tegnap elkezdtem kipakolni a pénztárcám, és rájöttem, hogy Morrison’s ribanc lettem… Annyi belépőt vettem ki oda a pénztárcámból, hogy hihetetlen… 😀

Szóval, most ennyi van.

Élek

Nos szóval, megint élek és virulok.

Ez tegnap ilyenkor nem igazán volt rám jellemző, mivel vasárnap este belázasodtam, és nyomtam az ágyat hétfő reggel 7:40 ig, akkor fürödtem egy röpke órácskát, némi forró víz társaságában, majd megpróbáltam éledezni, és magamba tömni némi folyadékot.

Kevés sikerrel, mivel folyadék ugygondolta, hogy ö bizony 9:10 kor kikívánkozik belőlem, igy ugy gondoltam, írok Harder nagyúrnak, hogy én ma bizony nem megyek be dolgozni.

Végül megembereltem magam és elindultam, meglepő módon nem lettem rosszul sem az úton sem az irodában, bár azért a szemetest karnyújtásnyi távolságra helyeztem, who knows…

Ellenben a teljes délelött azzal telt, hogy embert próbáltam magamból faragni, mert egésznap elfehéredett szinű öltönyös muksó voltam, majd 2 körül vissza tért belém az élet, és akkor elkezdtem hajrázni. Egészen este 10ig… 😉

Gondoltam hogy úgy fair, ha ledolgozom rendesen azt az időt, amit eltöltöttem bent és semmit nem csináltam.

Meg is látszott a kezem munkája, mivel tegnap kezdtünk el egy új oldalt építeni, és kb 80% ra meg is csináltam, ami számomra hátra van, az egy oldal, amihez nem volt képem, és a footer, amihez szintén.

A többi már csak a flasheseken és a programozókon múlik.

Nos, kedves szerverem még fsckel, ha kész akkor elindulok vele BIXbe.

Ennyi voltam most igy kora reggel 😉

Vigyorszolgálat

Idézetek a Vigyorszolgálat péntek estéjéről:

„A karácsony kaktusz az a kis izé, ami kutyaszar szerűen nő?”

Igen az, csak kevéssé büdös, és inkább virágzik 🙂

„Add ide! Nem szeretem ha semmi nincs a kezemben!”

Hajaj;) Én sem, ha a tiédben… 😮

Ugye megígértem, hogy kiírom?
Igen, Neked 😉

Mai estém

Nos szóval az van, hogy sikeresen elindultam ma este 7kor az irodából.
Felhívtam kedvenc Vigyorszolgálatos drágaságommat.
No, végülis 3/4 8kor találkoztunk Deák téren.

Aztán rátértünk a kedvenc útvonalamra. Vörösmarthy tér, Korzó, Lánchíd, Vár…
Bejártunk minden zeg-zugot, eldugott és rácsokkal szeparált lépcsőt.
Majd a várból néztük a Rózsadombon a sok-sok kiscsillagot, amelyek mögött mind mind emberkék laknak. Egy kis kergetőzés a Mátyás-templomnál lévő külsö várfalon, aztán megindultunk Batthyányi tér irányába.

Útközben ráakadtunk egy játszótérre, de megigértem eskü alatt, hogy senkinek sem mondom el, hogy mit műveltünk, így ez a budai várfalak, az EU kompatibilis játszótér, és a mi titkunk marad 😉

Tehát Batthyányin betértünk a palacsintázóba, és elfogysztottunk, egy vaniliás, egy csokis, és egy áfonyás palacsintát kollektiven. Majd Margit-híd budai hídfő, és itt végre beadta a drága hölgyemény a derekát egy kis bkvzásra, Jászai Mari térig. (Igen a többit idáig gyalog tettük meg)

No, itt ugye benéztünk legkedvencebb helyemre, Szerájba. Ahol is magunkba engedtünk némi török teát, majd én a standard „csirkeszendvics mindennel” névre keresztelt csirkehúsból készült gyrosomat, csipösen.

Sikerült itt beszélgetni cirka hajnal 1ig, aztán lassan megindultunk hazafelé, úgydöntöttem milyen lovag leszek és elkisérem haza. Corvin mögött lakik, így ez is egy kellemes kis séta. Az útvonalterv.hu tanulsága szerint 3.5 km, erre rájön még az a 20 perc, amennyit még Corvintól hozzájuk és vissza kell menni…

Sikerült a 2:31 es éjszakaira felszállnom, igy negyed négy elött hazaértem.

Konkluzió

  • több mint 10km séta 3.5 óra alatt
  • 3ad fokú fagyási sérülések
  • 2 óra ücsörgős beszélgetés
  • 6 óra együtt töltött idő
  • az elmúlt 2 hónap legjobb estéje

Változás

Nos a héten megkezdődött valami új. Elsődlegesen bennem.
Komolyítottam a hétvégén a ruhatáramon, öltöny, szövet nadrág, ing, és ilyenek vannak most terítéken.
Másrészt ma is az új öltönyöben mentem dolgozni, ahol új irodába költöztünk, egy új koleganővel. Miközben, ma a kedvenc internetáruházam is megújult.
Sőt este hazafelé beugrottam szoláriumba, ahol kb 3/4 éve nem voltam, tehát ez is új.

Igazából szeretem, amikor vérfrissítés van a csoportunkban, mert mindig változunk ezáltal. Azt hiszem, az hogy Nóra velük dolgozik lassan 3. hete is sok mindent változtatott a csoportunkban. Pl. az ebédelési szokásainkat, most már nem rohanunk annyira, ellenben többet beszélgetünk, mint elötte.
Az, hogy Viktor velünk van szintén 3 hete ez is megváltoztatott sokmindent, sok terhet levett a vállunkról.

Az, pedig hogy Lippi és Blizz kikerült a véráramból, érdekes helyeztet teremtett. Ami új, nem várt lehetőségeket tárt mindeki elé, egy váratlan helyzetet teremtett, amit megkellett oldani. Úgy látom sikerült.

Landscape

Este nagy unalmamban hazafelé, a Margit hidat vettem célba.
Olyan jó ilyankor átsétálni rajta.
Nézni az est fényeiben uszó várost.
Ahogy a Duna víze visszaveri a város elhaló fényeit…
Fenséges. Egyszerűen mesés.
Ezt nézhettem volna minden este, helyette pedig rohantam mint a többi barom a tömegben…

Reggel

Sikerült tegnap is szinte bent éjszakázni a cég főhadi szállásán.
Azaz 9kor jöttem ki.
Ellenben elkezdtem megérteni az egyik szoftverünk működését.

Aztan a tegnapi ebedemtöl egész este igen csak rosszul voltam, ezert arany tizbe sem tudtam menni.
Söt hazaértem, leültem gépezni, és éjfél körül elaludtam…

Most reggel fel 7 van, es nezem a csendesen éledező Óbudát 😉

A világ legnagyobb üzletkötője

Tegnap vettem egy érdekes könyvet. Amelynek a címe fent olvasható.
Amikor kézbe vettem, az első gondolatom a cím elolvasása után az volt, hogy valami hipermodern 21. századi biztosítási ügynök és mosóporszagú könyvhöz lesz szerencsém.
Bár, ebben kissé elbizonytalanított a könyv kinézete, mivel a borítója vörös, barna és narancs színekben pompázik, és egy pergament hivatott mintázni.

Ami érdekes volt, még mielött elkezdtem olvasni, hogy olyan emberek irtak hozzá ajánlást, mint Paul Meyer, Clement Stone és Norman Vincent Peale.

Majd, az első oldalak után nyílvánvaló lett, hogy tévedtem.
A könyv alaptörténete, kb Kr.u. 40 körül játszódik, a helyszíne Damaszkusz, és az akkori világ legnagyobb kereskedőház hálózatának tulajdonosának a történetét meséli el. Háttér történetként megjelenik Krisztus születése motívum, valamint a könyv végén Pál apostol is.
Az illető nemzetisége nem derült ki, bár számomra sanszos, hogy egy arab kereskedőről szól.

A történet középpontjában egy titkos ládika áll, amiben 10 bőr tekercs található.
Maga a könyv 84 oldal, 1969-ben írta egy Og Mandino nevű úr, Magyarországon pedig a Bagolyvár kiadó gondozásában jelent meg 2007ben.

Reklám spotunkat látták ;]