La Pizza di Mamma Sofia – a belvárosi pizzakirálynő

Elég régóta szeretnék írni, vagyis inkább ömlengéssel átszőtt élménybeszámolót megosztani veletek, erről a mesés helyről.

A helyzet az, hogy a belvárosban, a Ciao Panino bezárása óta nem lehet normális, autentikus, vékony tésztás pizzát kapni szeletelve. Ennek a méltatlan és mindenképpen áldatlan állapotnak vetett véget augusztusban a Király utca legforgalmasabb részén a Gozsdu udvar bejáratával szemben megnyílt La Pizza di Mamma Sofia.

Az első időkben, amíg nem volt kint semmiféle tábla a bolton az ablakban tornyosuló Nutellás üvegek csábító látványáról lehetett a helyet könnyen megtalálni, már persze abban az esetben, ha nem volt orrunk, hogy kiszagoljuk, hogy honnét jönnek ezek a mennyei illatok. “La Pizza di Mamma Sofia – a belvárosi pizzakirálynő” bővebben

BKV-s időszámítás

Bemutatnám egy kedves levelem, amelyet pár perce elküldtem a BKV figyelőnek

Kedves BKV figyelő,
néhány perccel ezelőtti szituációt szeretnék vázolni nektek.

Ugye, január hónapban elméletileg pálya felújítási munkák miatt nem közelednek rendesen a 4-6-os jelzésű villamosok.
A megállókban kifüggesztett tájékoztatók csak 17.-i és 31.-i dátumot tartalmazzák leírva, valamint azt hogy ez KEDD.
(Míg a bkv.hu oldalán HÉTFŐ szerepel a vágányzárral kapcsolatban és 30-ról 31-re virradó éjszaka a megfogalmazás)

Így történhetett az meg, hogy e sorok születésekor, vagyis 30.-án éjfél előtt pár perccel, már nem közlekednek a 4-es és 6-os jelzésű villamosok. Érdeklődtem efelől a BKV forgalmi ügyeletén – a megállóban fagyoskodva, miután 3 villamos is kocsiszínbe gördült az orrom előtt – hogy ez mégis micsoda, ha itt előttem feketén-fehéren(sárgán) a ragasztáson az áll, hogy KEDD, akkor hétfőn 23:30-kor ugyan miért áll be kocsiszínbe az összes 4-6-os a Blaháról úgy, hogy a járatról leszálló biztonsági szolgálat, a megállóban fagyoskodónak még csak annyit sem vakkant oda, hogy buzi banda ne várakozzatok itt, mert nem jön több villamos?

Nem, nekem kell érdeklődni telefonon, majd az embereket figyelmeztetni, hogy a csodás kombinók ma nem járnak, csak aludni. Persze ez is az én feladatom, véletlen sem a maguké, hogy a hangszórókból esetleg bemondják, hogy mi a gyík van. Fagyjanak csak meg.

Örülnék, ha a BKV megtanulna a hétköznapi emberek fejével gondolkodni, és nem éjszakai műszakokban, meg járat váltásokban, ami lássuk be a járatvezetőkön, és a biztonsági szolgálaton kívül senkit sem érdekel.

Ugyanakkor, lehet hogy az Akácfa utcában 23:30 már következő napnak számít, sőt az is lehet hogy a fél tizenkettő az már hajnal, felirat szerint (a hajnal ugye napkelte előtti időszak, ami ma történetesen 7:15-kor következett be), de ez esetben kérném, hogy közép-európai időben legyenek szívesek feltüntetni a valós vágányzár idejét. Ne pedig úgy, hogy megnevezett napot megelőző fél óra, az már ide számít ám, mert mi úgy gondoljuk, ti meg fagyjatok oda a megállóba.

Remélem, a fenti logika mentén a kedves rikító mellényesek a február 1-től érvényes bérletem elfogadják január 31.-én 23:30 után.

Üdvözlettel,
Lakatos Zsolt

A levél elküldése után találtam egy ilyet a bkv.hu -n: “Az utolsó teljes vonalon közlekedő villamos menetrend szerint 23.57-kor lesz a Blaha Lujza téren.” jah kérem, csak amikor én 23:28-kor felhívtam a forgalmi ügyeletet már minden villamos csak kocsiszínbe ment… Biztos nagyon siettek a fiúk haza.

Ciao Panino – kicsi Itália

Meglepő dolog nyílt nem olyan régen a szomszédomban, azon a helyen, amelyet néhányan még Jolly Rogers néven ismertetek. Azóta volt ez már sokféle night club, ami most már legalább 2 éve nem üzemelt, de egy fiatal pár látott fantáziát a helyben, és úgy gondolták, hogy kialakítják benne Ciao Panino névre hallgató olasz gyorséttermüket, a Teréz körút 52-ben.

A koncepció érdekes, náluk van minden, ami sütőben, illetve grillen elkészíthető, sőt, még aljas módon a profilba nem illően palacsinta, saláták, de még gyümölcsleves is, viszont nincsenek főtt tészták. “Ciao Panino – kicsi Itália” bővebben

Becsületkasszás automaták

Amikor kb két hete lejött a csodás indexes videó a becsületkasszás ásványvíz automatáról, amit a város több pontján (az egyik pont a munkahelyemtől 2 sarokra lévő Kolosy téren van), ekkor többeknél hangot adtam szkepticizmusomnak. Miután minden nap 2x elmentem az automata mellett és láttam, hogy milyen hatásfokkal üzemelnek. Persze, lehurrogtak, törölték a hozzászólásaim, hogy milyen köcsög negatív vagyok.

“Becsületkasszás automaták” bővebben

Az ország tortája 2011

Sokak tollából olvastam mindenféle rosszat a 2011-es évjáratú orszag tortájaról, ezért úgy döntettem, hogy én is ráveszem magam erre a szakrális megöngyilkolásra, es megízlelnem.
A gazdasági és marketing háttérelemzését a magam részéről kihagynám, úgyis megtettek már mások előttem, de tagadhatatlan tény, hogy sok az a 450 forint ezért a szelet hogyishívjákért.

Szóval, kellően alacsony volt az elvárasom, és valójában semmi jóra nem számítottam, amikor beléptem az István cukrászdába. Amikor kértem a pultos hölgytől (aki mintha az egyik tulajdonos lett volna) ezt a csodát, némi lesajnálást véltem felfedezni az arcán, szóval nem indult jól az ismerkedés.

Ehhez képest, első ránézésre gusztusos dolognak tűnt, bár a barackon látszott, hogy nem tegnap lett rátéve erre a szeletnyi országimázsra. Ennek eredményeképpen szépen meg is festette a habot, és nincs mit szépíteni rajta, fonnyadt volt. Az első vékony csíkot metszettem belőle a villámmal, és már borsódzott a hátam, hogy vjah tényleg olyan rossz-e… Hm, nem is rémes. Na, most próbáljuk úgy, hogy kifolyatjuk és megkóstoljuk a lekvárt is… Így meg jobb.

Aztán, megízleltem az összetevőket külön-külön.
A baracklekvár szokásosan durván fejbevágóan édes, a hab visszafogottan semmilyen, a tortaalap szokatlan, mondhatni desszert idegen.
A köles aromája nem igazán tartozik a mindennap begyűjtendő ízek közé, számomra. Ami igazan elütött a többitől, az a kis darab csoki volt a tetején, amelyen barackunk szörfözött az alá hajlított habtengerben.

Az összhatás inkább jellegtelen és felejthető, mint rossz. Úgy gondolom, hogy a mindenképpen kipróbálandó kategória, hangsúlyozom, hogy egyszer. Ugyanis, miután kiindulópontba helyeztem a villát nem uralkodott el rajtam, a “de ennék még egy ilyet” érzés, sem a közeli sem a távoli jövőre nézve.

Ezen azért lehetett volna még dolgozni…

Sziget szigor

Egy alapvetően meglepő bulin voltam szombaton a Hajógyári szigeten. Méghozzá tőlem szokatlan módon Coronitában. Nem, nem hajnal 4-kor, hanem emberi időben este 10-kor startoló bulin, ahol a trance és progressive muzsikáké volt a főszerep, a lemezjátszók mögött pedig 8 magyar DJ fordult meg.

De, nem is erről szerettem volna írni, hanem arról, hogy mi is volt a buli után.
“Sziget szigor” bővebben

Az ezer dolláros kérdés

Egyet áruljon már el nekem valaki, de most úgy komolyan.

Hova tűnt most Orbán Viktor hatalmas pofája? Árvíz van, gátszakadás, embereknek el kell hagyni a házaikat, és nincsenek sehol az aktivistáik? Hol a két harmad, gyerekek? Nincs sehol az a sok tízezer ember, aki állítólag nekik összekukázta a “kétmillió” ajánló szelvény? No meg a Fidelitas?

Hol van a végveszélyben vergődő Sólyom László, aki csak farkast kiáltani tud, és államfőhöz méltatlanul viselkedni, párton kívüliként, és pártok felettiként mégis egyik, vagy másik oldalra állni? Ja, hogy a Sándor-palotát nem veszélyezteti az ár? Füle, meg szeme ilyenkor gondolom véletlenül sincs.

Hol van Senkiházy (D’artagnan) Attila, aki a farkán himbálja az antifasizmus zászlóját, meg a Dávid csillagot, és mellé énekli az Internacionálét, és metálvillázik hozzá? Ja, hogy sehol, mert éppen csinálni kellene valamit, és nem csak fasisztázni, meg nácizni, meg elmondani azt, amit a kezébe adnak.

Hol van a szcientológia hős védője, Szakasits Árpád méltó utóda, Schiffer Andriska? Vajon a mai ülésnap után még a kijáratot keresi a Parlamentből? Vagy a következő csodás ökozöld tüntetést szervezi, esetleg a következő Critical Mass szervezéséhez ad erkölcsi támogatást? Vagy újabb sárga labdákat hajigálást készít elő?

Szépek vagytok.

Persze, az ügyvezető kormány feladata LENNE. De ezektől mégis mit lehet várni? Segget törölni önnállóan úgyis csak akkor tudnak, ha az konkrétan egy húszezres. Bajnai Gordonkának is csak arra volt érkezése, hogy szabálysértési eljárást indíttasson Vona ellen, az árvizi védekezésre még véletlen sem…
Csodálatosak vagytok.

Bezzeg, a kirekesztő, fasiszta, fél-katonai, náci, fajgyűlölő, a cigány kérdésre az önbíráskodás eszközét ajánló (idézet az LMP programjából) Gárdisták, és Jobbikosok kint vannak a gátakon, és mentik mások otthonát. Származásra való tekintet nélkül. Igen, a cigány családok házait is. Amíg ezek a szarfaszúaknak a legnagyobb gondja az, hogy vajon mekkora nemzetbiztonsági kockázatot jelent, hogy Vona Gábor gárdista mellényben tett esküt…

Te jó ég… Kitartást a gátakon! 🙂

A szangvinikus, és a hazudozó

A szangvinikus személyiségtípus, a szakirodalom szerint hajlamos arra, hogy a történeteket kiszínezze, a valóságtól elrugaszkodva, az objektív tájékoztatás elvét – hogy, politikailag korrekten fogalmazzak – felrúgva, a történteket máshogy mutatja be.

Ez a kiszínezés, alapvetően nem káros. Sőt, önálló műfajként, mint standup comedy él és virágzik nagyon régóta. “A szangvinikus, és a hazudozó” bővebben

Egyszer, egy éjszaka

Tegnap jött körbe egy e-mail, ami után elkezdtem lázasan keresgélni online egy albumot, hallgatás céljára.
A lelkesedésem annak volt köszönhető, hogy az elmúlt 10 évben kikerülhetetlen ő, a zenéje, és a stílus, amit képvisel.

Sok top DJ-vel ellentétben akik mostanában – hogy pestiesen fogalmazzak -, elkurvultak, és korábbi mivoltukat megtagadva teljesen másfelé kacsintgatnak, mint korábban, ő megmaradta az eredeti, tiszta és hamisítatlan trance mellett. Mondom ezt úgy, hogy, mint tudjuk a trance az elektronikus zenében az a műfaj, amit a legjobban lehet ötvözni a hasonló stílusokkal. (Vagy akár a teljesen eltérőekkel is, ugye hallottunk már The Killers trance mixet, ami meg ugye indie rock/brit pop.)

A tíz évből és a tranceből, és album megjelenésből kitalálható szerintem, hogy Ferry Corstenre vonatkoztak a felső sorok. Tegnap óta érhető el az új dupla albuma, a Once upon a night. Ebbe hallgattam bele, és írok róla egy picit. Bár ugye Laurie Anderson óta tudjuk, hogy “zenéről írni olyan, mint eltáncolni az építészetet”, de azért mégis megkísérlem.

Ferry Corsten - Once upon a night
“Egyszer, egy éjszaka” bővebben

Heti kis kedvenc

Az nem újdonság számomra, hogy viszonylag nehéz zeneileg a kedvemre tenni.
De önmagábn az, hogy a trance és progressive zenék, albumok és rádió műsorok között is sokat válogatok. Nyilván, itt sem tetszik minden.

Egyre markánsabban kirajzolódik a balearic és uplifting iránti vonzódásom.

Az eheti liblingem is egy ilyen darab. “Heti kis kedvenc” bővebben

Ami nem megy, azt eröltetni kell?

Erre a kérdésre a default válaszom általában az, hogy nem. Amikor mondjuk emberi-, pár-, üzleti-, vagy munka kapcsolatról van szó.

Viszont számomra, az üzleti kapcsolatnak vannak olyan területei amik igenis nehézséget okoznak. Viszont, nem egyik vagy másik partnerrel kapcsolatban, hanem mindenkivel, és általában mindig görcsbe rándul a gyomrom, ha ez szóba kerül.

Számlázás

“Ami nem megy, azt eröltetni kell?” bővebben

Avatar, ahogy én láttam

Most érkeztem haza a filmnézésből, amit életem Évájával sikerült elkövetni.

Szóval, egészen friss az élmény még, és gondoltam, inkább most örökítem meg, mint később, amikor túl cizellálnám a dolgot. No, meg így talán egy picit eredetibb és hitelesebb is tőlem. Elvégre ez mégis csak a személyes naplócskám.

Elöljáróban annyit elmondanék, hogy senkinek sem olvastam elemzését/kritikáját róla, szóval bárki véleményével összecsengés valószínűleg nem a véletlen műve, hanem az egy húron pendülésé 😉

Avatar

“Avatar, ahogy én láttam” bővebben

Antisocialnetworking?

Mióta megy a nagy vebkettes szósölnetvörkinge hájp sokan tudni vélik, de minimum aggasztónak tartják, hogy az emberek kevesebbet találkoznak személyesen, hogy mindenki a gépe előtt kockul, és szélesedik a szakadék az egyes emberek között, elsivárodnak a kapcsolatok stb. Ezerszer hallottuk/olvastuk már.

Fashion Café Miro

“Antisocialnetworking?” bővebben

Avatar IMAX 3D hájp és egy fura piaci rés

Miután az Avatart hónapok óta vetítik itthon úgy gondoltam, hogy a kezdeti baromi nagy érdeklődés lecsengett, és majd csak lehet kapni már IMAX 3D-re normális helyre jegyet. Tévednem kellett.

Márciusban leveszik a műsorról, és persze első második sorban van már csak 1-1 szabad hely a következő nem egész két hétre. A hozzám hasonló céltudatos, ám de nem túl ráérős ember ilyenkor előveszi a tárcáját, és megkérdezi hogy “Mennyi?”.

Avatar IMAX 3D

“Avatar IMAX 3D hájp és egy fura piaci rés” bővebben

Ahol kampány van, ott kampány van…

Aki olvasta Bereznay András – Kibulizott ország című írását, annak nem igazán kell magyarázni a jelenleg választási rendszer visszás oldalait.

Ami a valódi anonim szavazást mindig is nehezítette az a kopogtató cédulás rendszer. Ennek az árnyoldalai tegnap kezdtek el legmarkánsabban megmutatkoni. A “módszerváltás” óta eltelt huszonegynehány év legdurvább kampánya előtt állunk, talán nem is véletlenül.

Kopogtató mizéria

“Ahol kampány van, ott kampány van…” bővebben