I can’t stop thinking of you
‘Cause you’re the one I want tonight
A mai skodálatos bulizásnak indult, majd kudarcba fulladt este elején, miközben Dorcival csattogtunk Morrison’s felé, kaptam a pofába egy kérdést érdeklődésem aktuális személyére vonatkozólag. Ergo, a miért pont ő című kérdést.
Erre a válasz kellően sokrétű, ezért annyival rendeztem le hogy fogalmam sincs.
De mivel kellően laposan telt az este. Ezért a miért, mióta és miért pont ő cimű kérdések körül kalandoztam, és úgy gondoltam referálnék belőle tanárnő ha még szabad.
Szóval szerda este Hannával átakartunk menni kisterembe, hogy megnézzük ott mi a rák van, és neki szögeztem a kérdést, hogy átjön-e táncolni.
A zajok miatt valószinűleg az előljáró szó nem ment át a kommunikációs csatornán, és elkezdtünk lassúzni az épp felcsendült számra, de igy jártam a legjobban, azt hiszem 🙂
Lassúzás közben, hozzám volt bújva, és közben volt ez az asztakúrva élményem.
Ott kattantam meg, irányában.
Azon kívül, amikor velem szemben ült, és olyat láttam a szemében, amitől kirázott a hideg. Iszonyúan szép tekintete van, sokat sejtető, tiszta nézése. Ezzel a nézéssel mérgezett meg, ez biztos.
És hogy jó párszor énekeltünk, mind-mind bonusz pontok, emocionalisan legalabbis biztosan.
Pont ezért értékeltem ma este minden számot, amit szerdán/pénteken együtt énekeltünk tőrszúrásként. Ezen kívül hiányzott a levegőből a jelenléte.
Egy olyan nő, akiből nem találsz minden utcában még 20 hasonlót. Sőt hozzá hasonlót még nem láttam. Legjobban a már említett „Hármasban szép az élet” cimű film Amy Postjához hasonlítanám.
A zenék amiket énekelt/énekeltünk.
Sőt ön magában az, hogy van énekhangja, nem is akármilyen…
Az hogy kemény csajnak mutatja magát, ami részben igaz is, másrészt érzékeny.
És csak a legvégén emelném ki a szempontok közt azt, hogy tetszik a mosolya.
Első ránézésre aranyos naiv kislánynak hinné az ember, beszélek vele 2 mondatot, és kiderül hogy hát nem igazán, bár az aranyos akkor is megmarad 😉
Nos tanárnő egy elégségest megérdemlek?