Szóval igy nagyon össze-vissza blogoltam az elmúlt pár napban. De rászánom magam, hogy leírjam mi is volt pontosan az elmúlt pár napban.
Szóval péntek estét Csákváron tölöttük az előző post tanulsága szerint.
Hajnal 3 után aludtam el, egy széken, majd bevetődtem a velem szemben lévő ágyba, ahol már Gabz, Jax és Laci is békésen szunyókált 😀 Gabz valamikor az éjszaka közepén feladta, és lemászott Ecsy mellé. Én pedig Laci takaróját loptam elég eröteljesen… 😀
Fél tízkor ébredtem, erőteljes fejfájás keretében. Majd a legkomolyabb problémát a lábbelim és a táskám megtalálása jelentette. Csoportos józanodási terápiát tartottunk az udvar közepén, a még parázsló tűzkörül, majd pedig a képeken fellelhető kedves és aranyos kismacska nyaggatása után elindultunk haza. Pestre érve láttunk a Petőfi-hídon egy kedvesen tetőre rakott kocsit, ami miatt a hidat lezárták Buda felé, a forgalmat pedig a 4-6 sinjeire terelték.
Végülis délben szálltam ki Margit-híd budai hídfőnél. Gyorsan felrohanás, és ágybavetődést követően 5-kor ébredtem. Kalózzal, megbeszéltük, hogy 8-ra lemegyünk Szeparéba, majd Gandit is ráállítottam a kérdésre, és végülis sikerült is odaérnem háromnegyedre… 😐
Ezután kajálás és szolid iszogatás vette kezdetét. Párszor átnéztünk ZPbe, majd pedig távoztunk Gandi lakása fel, egy jófej taxisofőr és járműve társaságában. Gandi átöltözött, majd lefeléjövet összetalálkozott egy hangos, és erösen ittas női csapattal, akik éppen lejánybúcsút tartottak. Így felkértek mindannyiunkat, hogy a szerencsés hölgy polójából vágjunk ki egy-egy szivecskét. Amire még a taxi sofőr is hajlott. Így miután sok-sok nagy lukat ejtettünk a hölgy felsőrészén el is indultunk tovább Copacabana Beach felé.
A Radio DeeJay záróbuliján vettem utoljára célba, csak akkor nem jutottunk be. De most meglepően kevesen voltak, a hely hangulatához és színvonalához képest. Viszont a koktéljaik jók voltak, és a zenéjük is maximálisan megfelelt a zenei kultúrámnak.
Zárásig boldogítottuk a helyet megtisztelő jelenlétünkkel, és épp aktuális Magyarország megváltó idealista elképzeléseinkkel.
Eztán átsétáltunk Árpád híd budai hifőjéhez, ahol toltunk egy-egy dupla sajtos hamburgert, és meleg szendvicset.
Ezután héveztünk egyet Margit-hídig, ahol a villamos megállóban letoltunk egy kocsit ami történetesen fötengellyel támaszkodott a villamos megállót körbeölelő betonelemnek. A kiérekző rendőrők is csak annyit mondtak, hogy ezt bazmeg hogy sikerült. Majd igy kollektíven 5en (2 rendőr + Márk + Kalóz + Me) lesegítettük, egy Skoda Pickup segédletével. A csoda az egészben annyi volt, hogy sem a szalag korlát, sem a tábla, sem az autó nem sérült meg. De semennyire…
Márkkal fél 7-ig ültünk a villamos megállóban és beszélgettünk, aztán mindenki ment magának fekhelyet keresni…
Vasárnapi nap pedig úgy történt, hogy Tamás jött át megbeszélni az éppen akutális sziv fájdalmát, meg némiképpen iszogatni, sétafikálni a dunaparton, no meg nagyi palacsintázóját meglátogatni 🙂
A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.