Így érzem

Így igaz.
Szeretlek.

A valóság azzal szemben, amit tegnap mondtál telefonon, hogy szerinted csak fél éve akartam valamit, töled, meg most az, hogy minden alkalommal amikor láttalak az futott át rajtam, hogy: ELBASZTAM! ELBASZTAM! ELBASZTAM! ELBASZTAM! ELBASZTAM! ELBASZTAM!.
És fájt. Nagyon.

Amikor pedig mesélted, hogy ezzel meg azzal, ez és az volt, meg igy átbasztak, meg minden ilyesmi, azok szép tőrszúrások voltak, jó mélyen. Magamnak elsősorban. Elbasztad, hagyod szenvedni ezt a nőt, amikor melletted boldog is lehetne.

Tegnap este amikor leraktad a telefont. Nagyon szarul esett. A Margit-híd közepén álltam valahol a sziget lejárónál, és akkorát üvöltöttem, hogy a Budai-hídfőhöz amikor megérkeztem az éjszakai busz biztonsági örei a megállóban már mozdulásra készen álltak, az egyik pedig éppen a rádiójába motyogta, hogy „Itt van”.

Egyébként egy kibaszott nagy bajom van, jókisfiúnak lenni nem nyerő. Akkor lennék menő, ha belerugnék mindenbe és mindenkibe. Köcsög fasz lennék, ősgeci. Az trendi. Olyannak lenni, aki egy nőért a lelkét kiteszi, az senkinek sem kell. Aki nem akar azonnal az első wcben megdugni, mert annál sokkal jobban tisztel, az papucs és pöcs. Nyilván. Az ősi ellentét.

Melinda szerintem nem vagyok férfi, amiért ezt így leírtam. Valóban egyszerűbb bebaszni mint a szódás lova, lekúrni magam a tv elé, sörözni, hazudni, vagy csak simán nagyokat kussolni mindenről.

Tudom, hogy mivel az egészet elmondtam, elvágtam magam, és a lehetőséget. hogy bármi komolyabb is legyen köztünk. Azért, mert „hirtelen jött”, és megijesztettelek vele. Emberi pszichológia, aki ott van, az sosem kell. Aki elérhetelen az meg persze mindig, ha belerohadsz is. De, ez már csak ilyen.

Skorpió vagyok. A skorpió nem tud veszteni. Soha, inkább meghal, de nem veszít.
Ha bezárul körülötte a kör inkább saját magát mérgezi meg, de nem veszít. Soha nem veszít. Soha.

Napok óta szinte csak a Mr Brightsideot hallgatom. Mert kb minden szava igaz most rám…