Fura dolog az, amikor valaki a környezetétől mindíg csak vár, és vissza semmit sem ad.
Fura, amikor éjjel szükséged volt rám, egy megértő szóra, és fel lehetett hívni, felöltöztem, találkoztunk, elmentem veled a város túlsó végére, elmentünk teázni, ki lehetett sírni a bánatod, vagy lehetett nálam beszélgetni hajnalig.
Fura, amikor olyan állapotban vagy, hogy egyedül nem tudsz haza menni, és kéred hogy segítsek, és megteszem.
Fura, dolog, hogy ajándékért könyörögsz tőlem, és én hozok.
Fura, dolog, hogy koncertre v.i.p. jegyet szerzek neked.
Fura, amikor zsét kérsz tőlem, hogy igyál még egyet, vagy csak hogy holnap ne dögölj éhen, és természetesen adok.
Ezekért sosem vártam viszonzást, csak annyit mit a tolvaj becsület. Hogy kiálljatok mellettem, ha bármi van.
Úgy tűnik idealista voltam, és akik a legtöbbet kaptak, azok támadnak a leghangosabban.
Milyen szép is az emberi természet.