Nyah, itt leírom a csütörtök estém részleteit, hogy kinél voltam filmet nézni és szolidan iszogatni (vagy annyira nem is szolidan? :P), aztán hogy mennyire elfelejtkeztem Dia bulijáról, és végül utalok arra, hogy hajnali ötkör kinek főztem vacsorát…

Na szóval csütörtök este mit sem sejtve békésen elindultam DVDzni Katinkához, mert az ugye jó.
Az első választás a 8 nő című francia alkotás lett. Ez egyszerre undormányos családi regény, mű dráma, fél krimi, fél musical jellegű egyveleg.

Aztán amikor véget ért, kiderült hogy ki a gyilkos, meg ki nem, akkor egy tengerparti nyári estés gumicukros limonádé könnyedségű kretén magyar filmet választottam, amit egyszer Natival Szegeden láttam, amikor a Cinema Cityben véletlenül rossz terembe mentünk… Az okosabbak biztosan kitalálták már, hogy ez a csak az Apám beájulna lehet.

Nagyjából fél órája ment ez a csodás magyar alkotás, amikor megszólalt a telefonom. Rita írt, hogy Dia nagyon vár.
Akkor hangosan fel anyáztam, meg hogy bassza meg, nekem mennem kell…

A film vége előtt már kikértem a taxit, majd a vége felirat után összecsuktam a notit, behajítottam a cuccokat a táskámba, és mentem…

Valóban szép társaság verődött össze Dia üdvözlő partyjára. 🙂
Énekeltem Robbie Williamstől Feelt, meg Angelst, mivel nem jött érte a tulajdonosa.
Volt némi könnyezés, összeborulás, sőt még némi szempilla spirál nyomok is kerültek a vállamra…

Végülis zárásig voltunk. A záró számot Gyurival énekeltünk a kisasszonynak, az I belive I can flyt.

Négy órakor ültünk Kicsivel taxiba…

Végül aludtam három órát.
Szóval ez ilyen fura este volt.