Tonight

Hm, azon gondolokodom, hogy rég keltem én már hétkor. Sőt még régebben csináltak nekem reggelit. Ennél fogva most az egyetlen nehézséget számomra az jelenti, hogy reggelizés közben milyen oldalakat brózolgassak, mer a teljes blogrollom végig olvastam már.
Másrészt pedig fél négyig fent voltam, és már kiolvastam az összes feedem, és igoogle sem nyújt elég olvasnivalót, betűkre éhes szemeimnek.
De nem értem, az írói blokk mindenkit hajnal 4 és 7 közt kap el. Ja, hogy nem, csak a bloggerek is alszanak, néha… 🙂

No akkor most a kis intermezzom után, nézzük is meg mivel telt a tegnap estém, hogy miről beszélgettünk Pély Barnával, és hogy miért töltöttem be biztonsági őr szerepet a koncert közben

Tehát igen, United koncert volt Morrison’s 2-ben, ahova szokásosan némi késéssel érkeztem, majd elvegyülve a pultnál sorbanálló vendégek közt találkoztam aznap elöször Barnával, aki egy hoszabb instrumentális rész között kiugrott némi tömény toroknedvesítő és kedvcsináló folyadékért.

Majd Gandi is felbukkant, és végülis beékelődtünk az első sorba, Francesco és Edina, no meg Barbi mellé.
Majd az utolsó negyedórában előkerült két srác, akik beálltak elénk, amit azért erős fanyargással fogadtam. Ez után fél perccel, pedig felmásztak a színpadra, ahonnét én rángattam le őket. Amiben a gond nem az, hogy exhibicionista barmok, hanem, hogy történetesen kép és hangfelvétel készült a koncerten…

A koncert alatt elhangzott egy-két durva gitár szóló barnától, és egy pár meredek, de ugyanakkor kva jó megoldás Árontól. Ezek a srácok nagyon érzik a zenét, legalábbis abban az állapotban már lehet, hogy súlytalan 😀

Végülis hófehér jaguárral zárták a koncertet. Visszatapsolni már nem lehetett őket, mert már így is majdnem 11 volt, mire befejezték. Aztán végülis backstageben kezdtünk el beszélgetni. Töménytelen mennyiségben fogyott a tömény a zenészek között, az addig sem rossz hangulat, még magasabbra emelkedett. Barna megkért minket, hogy ne itassuk Áront minden szarral, mert hogy nem jó a gyomra, meg nem eszik újabban rendesen. Hát jó, főleg hogy Áron itatta Gandit, meg a rátapadt sötét hölgyet. Igen, a szó minden értelmében sötét volt… 😀

Közben előkerült Francesco, miután sikeresen összevesztek Edinával azon, hogy megígérte, hogy nem iszik, és mégis. Aztán elkezdtük neki Barnával kifejteni a nézeteinket az igéretekről, és azok megtartásáról, a szava hihetőségről stb. Barna szerint, ha igérsz valamit, azt a nőneműek elég erősen tovább gondolják és túl spirázzák a dolgokat, és ha a legkisebb igéretet nem teljesíted, akkor olyan eszme futtatások jönnek, mint „mi lesz akkor ha lesz tőle egy gyerekem, és akkor egyik nap megigéri, hogy haza jön, és nem”.

Másrészt megtudtuk, hogy Dorina mindent megiszik, amit letesznek elé. Remélem otthon nem sűrűn mászkál nyitott hipos üveggel…

No, de nem fogok részleteket mesélni, mert a végén még megint cikk lesz belőle a Blikkben… Pedig éppen lehetne mesélni arról a fekete csajról akivel Áron a koncert után… De nem 🙂

Búcsúzásnál Barna, átölelt, és annyit mondott, hogy imádom ezt az embert. Megható 😉

Szóval, Zsuzsi írt, hogy Nyugatinál lesz éjfélig. Szóval elsiettem arra, és amíg odaért szemügyre vettem az aluljárót éjfél után a maga mivoltában. Hát nem tudom, nem sokat maradnék ott önszántamból este…

Megérkezett, hívtam egy transgalaktikus szállító eszközt, ami elöször megállt nálam, hogy magamhoz vegyek némi kínzó szerszámot (notebook, töltő, 3g modem, usb lámpa), majd vándoroltunk tovább hozzá.

Ő is dolgozott hajnal fél négyig, én is, közben pedig én válogattam és váltogattam notimon a zenéket.

Akartam hívni egy karavánt, ami haza szállít, de végülis ott maradtam egy nagyjából 3 órásra sikerült éjszakára. Ugyanis ennyi alvás fért bele, mivel ő is ment dolgozni, és némiképpen távolabb mint én 🙂

Mint az intemezzoban is emlitettem, kaptam reggelit, aztán ismét élvezhettem a 86-os busz milliőjét, amit már olyan rég nem… 🙂
A kisasszony nem nagyon akart engedni leszállni a buszról, de végülis jobb belátásra tért… 😀

Sosem értem még be ilyen korán 9 elött pár perccel már az irodában voltam…