Akkor itt most elmesélem, hogy milyen volt a márciusi meetup, hogy milyen előadásokat hallgattam, és milyeneket nem. Ki az a magyar blogger társadalomból akivel már régóta szerettem volna találkozni, és ma ez is megtörtént, no meg, hogy hova rajzottunk utánna csoportosan.
Ma este ismét New Technology Meetup volt a KEKben, ennek örömére 18:10-re kértem egy kék logós autót (érted, KEK…) szállítmányozó eszközül, ami konkrétan 18:30-ra le is szállított a kért helyre, miközben magamba tömtem némi szintetikus eredetű, de élőnek látszó mekis cézár salátát, vacsora gyanánt.
Nyögve-nyelősen indult a MeetUp, mivel későn nyílt a hely, a szervezők egy picit elvoltak maradtva a technika összerakásával, és a bárbultban sem lehetett sok olyat kapni ami az izlésvilágomnak megfelelt volna. Ezért kínomban és időtöltés gyanánt felhívtam Vudument, hogy ma vajh jön-e, mondta, hogy persze, de hogy késik. Hát jó 🙂
A technika ördöge ma nagyon is jelen volt, mivel többszöri áramingadozás zavarta meg a készülődést, majd pedig a kezdést. Már ment a bevezető szöveg, amikor az egyik projektor is fizetés nélküli szabira ment Hawaiira, ezért 10 perc technikai szünet következett. Az első előadás az InfiniBandről szólt, ami bár érdekelt volna, de elég kevés szó esett konkrétumokról, és a kérdések közben sem derült ki sokkal több. A második előadás az IndaFonról szólt, eközben keltem fel hogy magamba engednék némi forralt bort, és ekkor tünt fel, hogy itt van ziona, és volt vele valaki, akire elég régóta kiváncsi voltam; Athina.
Végülis a négyesben, majd többen kialakult beszélgetés sajnos ma érdekfeszítőbb volt, mint a teremben lévő előadások. Igaz, közben részemről elkopott 2 bögre forralt bor, de távozásig a hölgyek is hasonló mennyiséget termeltek magukba. Végülis öten mentünk tovább András autójával. Aki, az Oktogon – Nyugati tér tengelyt tűzte ki célul, hogy ott majd találunk, valami beülős, beszélgetős helyet. Ez így is történt, és Parázsban kötöttünk ki. Ahol mire felébredtem, már nem volt konyha, és éjfélkor sajnos már zártak. Bár amúgy is indultunk volna.
Az este fél nyolcról terjedő 4.5 órában kis kihagyásokkal benyomásokat kaphattunk az athinoidok lelkivilágáról, hogy Anthina és Athina nem ugyanaz, vagyis de mégis hanem pedig ja, de. Sőt készült rólam okos kép, ahogyan „Igen, ez jobb” feliratú matricával a zakómon vigyorgok, az is kiderült, hogy mi az a mini markolózis, hogy van jó pár közös ismerősöm zionával ircnetről, szó esett a hipohonderségről, és megtudhattuk Athina polgári és gyári nevét is 😉
Gondolkodtam rajta, hogy megemlítsem-e a marha-párizsi temetés művészetét, de végülis nem 🙂