A hétvégi mentális megpróbáltatások után úgy gondoltam, hogy vasárnap egy kis friss levegő, meg sétálás jót tenne a lelkemnek.
Sikerült 5 óra után neki indulnom egy szigeti sétának.
Egészen hangulatos volt; álltam a sziget déli csücskén, bámultam a Parlament és a Vár vízen tükröződő fényeit, és közben a Saltwater legkellemesebb átdolgozása szólt a lejátszómból, azt kisérve pedig a Sweet Dreams és az I Belive I Can fly. Ekkor kezdett el hullani fentről az égi áldás, de nem mozdultam, csak álltam, és hagytam hogy áztasson, és bámultam a fényeket.
Arra gondoltam, hogy most írok egy smst. Felemeltem a telefonom, hogy valamilyen szó foszlányokból álló mondatot fabrikáljak. De eltettem. Nincs kinek írnom…
(Nyilván nem azt jelenti, hogy üres a telefonkönyvem, mert a nagyon privát telefonomban is legalább 80 név szerepel, a nyilvánosban pedig sokszáz.) De nem volt senki, akinek írhatnék arról ami akkor átfaladt a két fülem közt. Senki.
Ez volt az a pont, ahol rám telepedett a depi, mint valami rádióaktív por, ami bár nem túl látványos, annál mélyebb hatása van.
Majd lassan elindultam a feljáró felé, a hosszabb úton, balról kerülve az atlétikai központot, és közben elkezdtem megázni. Hazérés előtt a Wish you were here volt az utolsó muzsika, amire emlékszem.
Mocsok mód szart volt látni, az édesen sétáló párocskákat. Ezért a fejembe vettem, hogy nagyobb erőkkel fog ezentúl folyni a casting a főszereplő szerepre…
[audio:slipknot-vermilion_pt_2.mp3]Először úgy gondoltam, hogy ide a V-Tech – Ének az esőben című száma illene a legjobb, mégis másikat választottam.
Slipknot – Vermilion Pt. 2
na majd egyszercsak (:
Legközelebb kérlek szólj nekem! Szeretek némán sétálni. És lehet ,néha úgy érzek, mint te.
Szavadon foglak 🙂
Alig várom.
Tudsz te szépeket is írni 🙂 Azért az a zárójeles mondat szerintem nem kellett volna oda, mindenki értette volna anélkül is. Így kicsit olyan, mint amikor a színművész szaval ez szép verset és közben kiszól a hangtechnikusnak, hogy gerjedünk bazmeg. 😀
EGY szép verset 🙂
Nem tagadtam meg önmagam 🙂
chicane saltwater roxx.
kezdek rajonni, hogy legszivesebben csak tiszta ruhaert jarnek haza magyarorszagra. aztan kesobb azert sem.
Érdekes, múltkor én is kimentem munka után a szigetre… pléddel, kajával, notebookal, könyvvel… egymagam.
viszont én most élvezem az egyedül létet. bár hosszú távon biztos nekem is hiányozni fog az ami most Zsoltinak…
sőt tudat alatt biztosan én is vágyom rá, hogy a kedves élményeimet megosszam valakivel.
Zsolti egyébként ha gondolod, bár én nem vennék részt a castingon, de bármikor Veled tarthatok, ha nem akarsz egyedül sétálni. 🙂
Szvsz, az egyedüllétnek is megvannak az előnyei és hátrányai, de mivel az ember társas lény, kell keresni egy (idézlek): párocskát 🙂 „Depire” viszont gondolni sem szabad, az egy bebeszélt valami.
Kissé offtopic, de egy biztos, ha zene utánpótlás kell, akkor nálad és Zionánál megtalálom, ami kell 🙂
Tegnap este ota game over..
Mert most mivan? 🙁