Tévhit

Abban a tévhitben éltem, hogy nekem a hétvégén jelenésem lesz Dunapatajon, méghozzá Robi nevű unokatestvéremnek lesz esküvője.

De szerencsére, még időben kiderült, hogy nem ezen a hétvégén lesz, hanem teljes 2 hét múlva 🙂

Ilyen apróságoknak azért tud örülni az ember fia. Ez mondjuk azért is jó, mert ott tudok lenni ma este Parázsban, és szombat este noel szülinapján is 🙂

Az élet apró örömei, ugye.

Egyébként nekem most nagyon kerek a világ, így a tegnapi ebédnek indult, majd éjfélig tartó Totyához beköltözésnek, amiből, ebédelés, palacsinta sütés, dvdzés lett.
Azért megvolt a romantikája, ennek az estének. Most ilyenekre gondolok, hogy Peet hívta Szaffyt, hogy elkérné a számom, mert valami szakmába vágó kérdése lenne, erre Szaffy inkább adott engem, miközben Mannával fetregtünk Totya nappailjában, és próbáltuk kiheverni a töménytelen mennyiségű nutellás palacsinta által okozott lelki sérülések nyomait 😀

Mondjuk lányok, az nem volt szép, hogy két ilyen sráccal fekszetek egy ágyban, és elalszotok a XxX második részén… 😛

A végén pedig Monte Carlóban szolid Red Bullos, pezsgőzés lett. Sikerült leengednünk egy pöppet, de csak olyan szintre, hogy jókat beszélgettünk a hölgyekkel, meg egy lassúzást lejtettünk Fridával, no meg egy Piszkos táncos betétdalt, a Time of my lifeot, bár ezt az utóbbit még gyakorolni kell 🙂

Hogy megint miket össze nem élnekeltünk Chico barátommal… Hát, így azta kva…
De a végén toltam egy Ének az esőbent, egyrészt, mert még előtte soha, másrészt, olyan hangulatom volt. Hazafelé, Esztert és Chicot kisértem a 4-6 budai hídfői megállójáig. Igen, akkor már másfél órája közlekedtek, amikor hazaindultunk… A körúton, ahogyan megtettük azt a 300 métert Monte Carlotól odáig, apró részeket énekeltünk a Linkin Park legtöbb számából, és random mindenből, ami jött 🙂