Szülinapos, utazós és bulizós hétvége

Mint azt bizonyára tudjátok, no meg a már olvashattátok, és a feltöltött képek alapján nyílvánvaló lett, a hétvégt Baján töltöttük, édesanyámék házában. Ezzel együtt résztvettünk a Bajai Halászléfőző Népünnepélyen, péntek este pedig a Rising Sun elektronikus zenei fesztivál nyitó rendezvényére ráztuk magunkat.

Node, hogyan is volt ez.

Péntek délután sikerült életet lehelni magamba, amikor is, Tamás jelezte, hogy az autó indulásra kész. 4 körül jött át hozzám, majd 5 körül indultunk neki a városból kiaraszolásnak, amit megszakítottunk még a Mammutnál egy félórás garanciális ügyintézésre. Aztán egy Törökbálinti eltévedés után pályára is álltunk 🙂

Negyed kilenc után pár perccel robogtunk át a Baja táblán, majd Richnovszky úr hazaszállítása után elfoglaltuk nálunk a házat. Szolid borozgatás, és vacsora után indultunk neki az esti bulinak, ilyen 11 óra magasságában, ami szerencsésen eltartott hajnal fél 5-ig, legalábbis számunkra.

Másnap, vagyis szombaton délután kettőkor kezdtünk éledezni, amiben a pláne az, hogy háromig lehet a főtérre autóval behajtani, és bevinni a léfőzéshez szükséges matériákat, és alapanyagokat.

Ez ismét csisszesre sikerült, de végülis 10 perccel idő előtt ott voltunk. Innét kezdtünk el aszalódni a napon nagyjából este hatig, amikor is megtörtént az ünnepélyes jeladás, és tűzgyújtás, mint minden évben.

Innét ősi tartósítási szertartás következett, amelynek fő elemei a fa, a tűz, és jó barátjuk a füst volt, némi könny, és tüsszögés kíséretében. De a füst tartósít…
Ha így folytatom a főtéren való főzést, szerintem durvább leszek, mint egy tartós elem, mert ilyenkor jellemzően még három napig lehet mosni magamból a füst szagát, a ruháimról nem is beszélve. Viszont katartikus élmény, amikor felszáll a füst, elkészül a lé, és le lehet ülni enni az asztal társasággal 🙂

Mondjuk a főzéssel, az emberek jellemzően a szomszéd asztalok dolgát nehezítik, már csak azért is mert egymást füstöljük 🙂

Például nekem is sikerült két szomszédos asztal nyugodt vacsorázásába is bele avatkozni, mert akkorra a levem, még nem forrt fel, és nem értek össze az ízek. De miután kiéltem minden tüzeskedésre való hajnaldóságomat, ez is elkészült 🙂

Természetesen mire elkészül a hal, addigra a teljes család megjelenik, hogy ők is megkóstolnák, így történt ez idén is. No meg vendégül láttam számos barátomat, meg láttam volna még olyanokat is, akik végülis nem értek oda, mert elvesztek a rogyásig megtelt főtér kavalkadjában.

Vacsora után általában, most is, mint minden évben az a startégiának, hogy 9 körül valaki elrohan egy autóért, és olyan közel jön a térhez, amennyire csak lehet. Mi jól lepakoljuk az asztalt, és néhány innivalón kívül mindent hazaszállítmányozunk.

Idén, ez annyival volt súlyosabb, hogy még elugrottunk hazafelé menet a bajai tescoba, a másnapi fürdőzéshez megfelelő öltözetért (gy.k. fürdőnadrág), és Tamchynak az éjszakai ivászathoz hajtóanyagért (Jäger).

Megnéztük az éjféli tüzijátékot, amit idén azért a szigetről lőttek, mert V.I.P fogadás volt a Grassalkovich-palota belső udvarán, és ezért onnét nem lehetett.

Aztán nyomás aludni, mert másnap indulás, találkozunk Zsuzsival, és Velencei-tó 🙂