2Unlimited a Café del Rióban, és a többi :)

Úgy indultam neki az estének, hogy majd Heniékkel találkozunk jól este 10 körül a helyen, és lesz idő kivárni a várhatóan hosszú sort, meg esetleg inni valamit, és ilyesmik.

Nos, ez már a villamos megállóba éréskor megbukott, mert ekkor derült ki, hogy egyrészt valahol isznak már, másrészt Nelli nem adta át Heninek, hogy jövök én is…

Ekkor felhívtam Timicsibét, hogy Szeparéban van-e, mert ha igen csatlakoznék.
Ő felipéékkel volt lent, iszogattunk egy picit, és a bár pultnál sikerült összeakadni verespálnébbik Anitával is, akivel beszélgettünk egy keveset, és elmesélte milyen lesz a mai szakítós poszt, meg hogy folytatása a tegnapinak, és milyen jó.
Elmesélte, hogy tavaly részt vett az index Emberkísérlet című Sziget fesztivál reality showjának.
1. nap | 2. nap | 3. nap | 4. nap | 5. nap | 6. nap | 7. nap

Majd megunva a nyugalmat átmentünk az állatkerti részbe, ahol meglehetősen kevés vad szaladgált.

Lukácsy Peti volt a szerencsés, aki a nagy szinpadon zenélt annak az alig száz embernek, akik akkor lézengtek a nagyszínpad környékén, majd odajött hozzánk beszélgetni.

Kipróbáltuk milyen pizzát csinálnak, és nem csalódtunk. Ellenben rendelni mertem az egyik pultnál, és merészkedtem Deákkal fizetni, amiből a csaj olyan agresszíven adott vissza, mintha éppen a szűzhártyájába csomagolva kértem volna az anyja hamvait…

Erről jut eszembe egy szóvicc:

– Mi történik, ha meghal a Bárány?
– ???
– Hozzák a Hamvait…

Szóval, inkább visszatértünk a két farönkkel és tetővel szeparált részbe. Ahol Timike megcsillogtatta a nemlétező gitár tudását, egy elektroakusztikus gitáron.

Ekkor jeleztek a hölgyek, hogy előálltak a koncertre. Ekkor már majdnem éjfél volt. Hát jó, akkor átloholok. Kérdezem a biztonságiakat, hogy meddig tart a koncert. Szerinte egy órát még biztos. Egy másik azt mondta, hogy 20 perce kezdődött…

Hát jó, megvesszük a két ropis beugrót. Nagy tömeg, alig lehet egyáltalán a tánctérre jutni. Megoldjuk, okosban. Végülis 2 számot hallottam tőlük, és láttam a táncosaikat, meg minden ilyesmit. Viszont nagyon nagy volt, a lényegre értem oda, a No Limit-re 🙂
Hatalmas bulit csinált Anita és a háttértáncosok.

Érdekes egy dolog, hogy Anita Doth, az eredeti 1991-es formációban is benne volt már.

A koncert után, pedig a 90-es évek legjobbjai szóltak a hangfalakból, és 1-2 remekmű a 80-as évekből. Hajnal 2-ig táncoltunk a srácokkal, mert a csajok mindíg eltüntek valahova…

Egyébként mellettünk marék számra fordultak elő a csinosabbnál csinosabb jányzók.

No, végülis elindultam hazafelé. 906-oson összetalálkoztam egy volt egyetemi csoport társammal, aki persze nem ismert meg. Ilyen hajjal, én sem ismerném meg magam 😀

Az ablakból végignéztünk Blahán egy szép verekedést, ami a buszról leszállók között alakult ki.
Történt ugyanis, hogy az erősen pigmentált, dél amerikai, gyapot ültetvényről szökött, angolul a „Fuck You!” kifejezésen kívül semmi mást nem ismerő két túrista srác agresszíven akart felszállni, ami egy 2 méter magas srácból egy erős hátra rugást eredményezett. Majd a srác fejjel belerohant. Ez már a buszon volt. Majd 5 megállón át izzott köztük a levegő. Én just in case csináltam egy sünt a kulcsaimből és a kulcstartómból, ki tudja szükség lesz-e valakinek a veséjének a kioperálására.

Leszállás után viszont elcsattant az első ütés, és insult a verekedés, amibe nagyon beleavatkozni senki sem akart, mire észrevettem, és felpattantam, már záródott az ajtó…

Mindegy, nem lehetek SuperZone 😐

Ellenben végülis Monte Carlóban kötöttem ki, mert útközben felszállt Mozsgán, Merzs, és még egy srác… Végülis Ildi és Lilla szülinapjára ittunk, majd az első villamoshoz kikísértem, és jöttem haza. Most pedig alszom 🙂

Viszont ma ezt hallgattam sokat:

[audio:pal_tamas_-_szuksegem_van_rad.mp3]