A történet valahol 3 éve indult, amikor is megalakult egy vicces összeállítású zenekar, amelynek az átlag életkora 30 felett van. Annak ellenére, hogy a zenekar egyik tagjának sem kezdődik hármassal az életkora, sőt. A formáció egyik felénél a tapasztalat, és a kifinomultság dominál, a másik felénél a fiatalos lendület, és a hihetetlen energia.
Ez a zenekar, az egyedi hangzásával és hangulatával igyekszik felhívni magára a nagyérdemű figyelmét, sikerrel. Technikaibb megfogalmazásban progresszív rockot játszanak, bevallottan Dream Theather, és Deep Purple befolyás alatt, a repertoárjuk nagy részét saját számok alkotják.
Őket Jesterdaynek hívják, és egy kis szülinapi koncert beszámoló következik, és a végén a slussz poén.
Szóval a szülinapi parádénak a Henry J. Bean’s pub adott helyet, amely az impozáns elhelyezkedésével, berendezésével, és hangulatával megfelelő helyszínnek bizonyult. A szülinapi showban az ünnepelt zenekaron kívül még 3 másik formáció vett részt, név szerint a Blues Bite, a Hidroplán és a Fuse.
A zenekarok között vannak szép összenövések, de valahol így volt ez szép. Sőt a koncertek közben is voltak átalakulások a felállásokban.
A közönség az este folyamán csordogált szépen össze, és értelem szerűen a legjobb hangulat az ünneplő és egyben utolsónak játszó zenekar színpadra lépésekor volt. A srácok különlegesen jók voltak, és úgy gondolom ennek egészen megmagyarázható okai voltak.
A két ráadás szám után jött egy várt meglepetés, ami egy torta formájában gurult be (hű, ezt meg sem kóstoltam), a váratlan meglepetés viszont a hab volt a tortán. Ugyanis a habot a Rockszervíz Records nevű kiadó szolgáltatta, azzal, hogy az illetékes a mikrofonhoz lépett és a közönség előtt átadta a Jesterday első lemezszerződését ünnepélyesen, ezzel még felejthetetlenebbé téve az estét.
aranyos történet ^_^
Még most is belekönnyezek néha, ha visszagondolok 🙂 Köszi. 🙂