Szürreális reggel

Történt már veletek olyan, hogy elkezdtetek komolyan elgondolkodni azon, hogy ébren vagytok-e vagy álmodtok, és közben szűrreális dolgok történnek. Vagy éppen olyat teszel, ami komfort zónán kívüli, de mégis. Mert miért ne. Nos, ilyen élményem volt vasárnap hajnalban hazafelé.

Egy egészen hosszú és mozgalmas este után, két csodás, és mosolygó kislányt hagytam ott a villamoson, amikor leszálltam a Király utcánál és elindultam hazafelé. A Noir nevű forrócsokizó utcája mellett mentem el, amikor megütötte a fülem, egy hatalmasan nagyon jó zene. Mivel gyakran hallgatom, itt kezdetem el azon gondolkodni első ízben, hogy hallucinálok-e. Másrészt, a zene túl jól kivehető volt, pedig nyilvánvalóan nem az utcán szólt. Először azon kezdtem el gondolkodni, hogy nézd már kinyitott Tűzraktér. Viszont ott nem ilyen zene szól. Elkezdtem nézelődni, amig észre nem vettem egy pince helyiséget, ahol cikáztak bent fények. Mivel láttam lent pár embert, egy dj pultot, gondoltam miért is ne. A nagy és vastag üvegajtóra annyi volt csak felírva, hogy a szomszédok nyugalma érdekében az ajtót csukjuk be. Hát jó akkor becsukom. Egy emeletet elindultam lefelé, a falon poszterek. Többek közt U2-t véltem felfedezni, ez viszont nem illett a halló szerveimmel felfogható hang orgiába. Egy másik üvegajtó jobbra. Nyitva.

A pulthoz léptem, ami elsőre egy sima szekrényre hasonlított, ami mögött bakelitek voltak a falon, a piák egy dobozban. Odafordult felém a kissé álmos és gyűrött pultos hölgy, akitől megkérdeztem, hogy lehet-é még valamit itt fogyasztani, vagy már zárnak. Persze. Ananászlét kértem. Csak őszibarack van. Hát jó legyen.
A bárpulton fekvő srác mellett egy hatalmas doboznyi szalagos, analóg magnókazetta hevert, de nem nézem meg őket.

A tánctéren egy ember ropta, a dj Pioneer ezreseken játszott, egy párocska pedig eltűnt a pult jobb oldalán egy kis terembe, majd baloldalról kerültek elő.

Világos logikával összeraktam, hogy akkor meg lehet kerülni a pultot. Ezért hát neki indultam. A közlekedő helyiség – ami a pult mellett balra húzódott – falán egy Future Sound of Budapest Vol. 4 plakát díszelgett. A félig nyitott ajtó vezetett át egy másik helyiségbe, ahol álló számítógép házakat láttam, de mivel ez nem fogott meg, így tovább lépkedtem a másik irányba.

Ez a szoba sréhen a bárpult mögött volt baloldalon, és üres cd fakkok voltak a szemközti falon, rajta a felirat „Akciós CD-k 500”, a bal hátsó sarokban pedig szintén egy doboznyi kazetta. Következő helyiség, ami a bárpult mögé vitt. Szintén fakkok, de ők álltak, és ezekben már volt is pár CD. Meg némi kazetta újfent. Sex house, valami Kühl mix, egy Andrewboy kazettát jegyeztem még meg. Miközben nézelődtem a fakkokban, ami egyébként senkit sem zavart, mellettem egy helyiségbe bement valaki és egy ilyen vastag radiátor cső jellegű dologra teregetett törölközőnek, vagy lábtörlőnek látszó dolgokat. Furcsa, sőt több mint furcsa.

A két kiválasztott CD-t lobogtatva odasiettem a pultos csajhoz, hogy ezt kifizetném, mert érdekel, meg minden. Egyébként eközben még mindig az ominózus szám szólt, amiért lementem. A pultos lány azt mondta, hogy nem illetékes benne, kérdezzem meg azt a szürke pólós srácot. Egészen ittas állapotban volt. Majd a tárcával a kezemben odaléptem, hogy na mennyi. Mondta, hogy nekem adja. Ne viccelj már. Mondom. Hát jó.

Itt kezdett a számnak vége lenni, és kiléptem a nagy üvegajtón visszafelé az utcára. Hátrafordulva megnézem a függőlegesen futó feliratot az üvegen: Underground Records.

Kiléptem az utcára becsuktam az ajtót. És mintha felébredtem volna. Csend lett, csiripeltek a madarak, és ütött a templom órája. Negyed hat.

Arról hogy tényleg nem álmodtam a dolgot a két cd tanuskodik az asztalomon.
Ha reggel felkelek, és nem lesznek itt, valamint ez a bejegyzés is eltűnik, akkor tutira álmodtam csak.

[audio:james_holden_-_nothing.mp3]