Aki olvasta Bereznay András – Kibulizott ország című írását, annak nem igazán kell magyarázni a jelenleg választási rendszer visszás oldalait.

Ami a valódi anonim szavazást mindig is nehezítette az a kopogtató cédulás rendszer. Ennek az árnyoldalai tegnap kezdtek el legmarkánsabban megmutatkoni. A „módszerváltás” óta eltelt huszonegynehány év legdurvább kampánya előtt állunk, talán nem is véletlenül.

Az senki előtt sem kérdéses, hogy a narancssárga lesz a domináns szín a választások után a parlamenti patkóban, a kérdés csak a mennyire. Ők szeretnének kétharmadot, de nem gondolom, hogy ez jó lenne az országnak. Nyilván, ha akarnak változást a média törvényben, vagy az alkotmányban, akkor szükség is lesz arra, hogy a képviselők ilyen arányú támogatását bírják.

Viszont a matematikai esélyeik már egyre kevesebbek ehhez, legalábbis a támogatottsági trendek nem ezt mutatják (kivéve persze a Századvégtől származó adatokat).

Ami igazán szöget üt a fejemben, hogy ha Felcsuti vezér tényleg változást akar (és Jobbik megerősítette, hogy azokat az indítványokat támogatni fogják, amik az ország jövőjét szolgálják, függetlenül attól, hogy melyik oldalról érkezik), akkor miért ez a nagy kopogtató cédula vadászat? Főleg olyan módszerekkel, amikről az utóbbi napokban a nemzeti és mainstream hírportálokon is lehet olvasni.

A logikus vonalvezetés után, a következtetés azt hiszem egyértelmű. A narancsok mégsem szeretnének valódi változást (a csodás, wordart-retro plakátjuk hangzatosnak sem mondható felirataikkal ellentében), vagy biztosak benne, hogy az ő változásuk nem olyan, amit támogatna a nemzeti oldal.

A kérdés ugye azért még megvan, hogy ki ellen is irányul ez a nagy kopogtató cédula gyűjtési mizéria? Mert azért nyilván nem poénból akarnak összekapirgálni 2 millió darabot. Persze, hosszú a tél, és kell a gyújtós, nem? 😀

Az belátható, hogy az MSZP-nek, és a Jobbiknak meglesznek a szükséges ajánlási számai valamennyi választókörzetbe, hogy jelöltet állítsanak.

Úgy érzem ez a dolog a kispártok, a felemelkedőben lévők, a visszatérők és a független jelöltek ellen szól igazából. Valamint, egyfajta töredék szavazat gyűjtő akció része, hogy az alapból esélytelenekre még csak voksolni se legyen esélye az embereknek.

Szívesen látnék eddig ismeretlen arcokat a Parlamentben, és jót is tenne a demokráciának (csúfolt politikai berendezkedésünkben) néhány friss bútor darab, már persze az éppen lesittelt, vagy előzetesben ülőket pótlókon fellül… Jót, tenne például a kalóz párt szerepet felvállaló LMP hangja az országgyűlésben. Persze, a narancsosoknak ez tök mindegy, mert két harmad esetén mindegy kik járnak be díszként az ülésekre.

De nem eszik olyan forrón a buktát. Nem egy nyugis parlamenti ciklus következik, ahonnét mindig ki lehet vonulni – ahogy tavaly is – mint az óvodások, kézenfogva, ha nem tetszik valami. Hanem egy vitáktól hangos ciklus várok, mert annak talán eredménye is lesz.

Akárhogy is, szar az a demokrácia és választási rendszer, ahol ilyesmivel lehet játszani, csak úgy.

„Lapzárta után érkezett”:

• A Fidesz erőltetett cédulagyűjtése (élménybeszámoló 1.)
• Kopogtatócédulákat árulnak az interneten
• Álfideszes cédulagyűjtőket fogtak a Baross utcánál… Ez már közel a legalja.