Van olyan, amikor halmozódnak az érzések és a káosz az emberben. Ezt ki így ki úgy szokta kiadni magából.
Én ilyenkor általában énekelni szoktam, éppen lelkiállapottól, vagy a dolog természetétől függő mit választok.
Ez most Bryan Adams Heavenje volt, jó rég nem énekeltem már. De, most úgy éreztem, hogy kell. Ettől megnyugodtam, és kitisztult a fejem kellőképpen.
Legalább nem rágódok a múlt árnyain.
Múlt árnyai… Nevetségesen hülye vagyok…
Másfél év után felbukkan és felkavar. Pedig, azt hittem, hogy akkor amikor utoljára megölelt és beszállt abba a kurva kocsiba, az ajtócsapódással együtt, megszakadt a szivem és végleg meghalt számomra Ő is, az érzés is…
Ez a dolog sajnos már globális méretűvé nőtte ki magát. Szinte nincs ember, aki ezt legalább egyszer nem éli át élete során. De legalább te megtaláltad egy helyesebb módját annak, hogy add ki magadból a feszültséget és a fájdalmat.
Nem szoktam ilyen hülyeségeket irkálni, de nemrég volt nekem is egy hasonló esetem, amit nem sikerült sikeresen lezárni, így még biztos visszaköszön majd kis idő múltán.
Mellesleg a szám tényleg jó, meg úgy általában a zene elég jól jön olyankor, amikor az ember szét van csúszva, engem sokszor csak ez tart életben.