A magam részéről indulás előtt kivettem egy nap szabadnapot, hogy elrendezzem egyrészt az utazással kapcsolatos dolgokat. Mint pl.: a becsomagolás roppant szofisztikált es aprólékos folyamata. Másrészt a folyamatban lévő munkáim végére igyekeztem pontot, illetve vesszőt tenni, hol mire volt szükség és lehetőség.
Ezeken átlendülve megtettem mindent, ami az utazást könnyytheti. Néztem folyamatosan a járat indulásokat, megtettem az online check-in-t, térképéket és útikalauzokat szereztem be, útvonalterveket véglegesítettem és nyomtattam, valamint a telefonomra akartam eröltetni némi GPS-t is.
A járat indulástol tartottam, mivel az előző esti utolsó jaratot törölték, meg azért csak a francia sztrájkoktól és demonstárcióktól hangos egy hete a média… Végülis indulas előtt közel 1 óraval sikerült is kiérni. Ugye boarding passunk már volt, a poggyász feladás után viszont jött a végeláthatatlan biztonsági ellenőrzésre várakozás… Ami közel 50 percbe telt.
A tranzit váróban kb. annyi időt töltöttünk csak, hogy bementem a duty freebe nemi szénhidrátért, lévén egésznap nem jutott idő evésre. A járat indulast a biztonságiak hátráltatták olyan indokkal, hogy kiszúrtak egy nem túl bizalomgerjesztő külsejű arab srácot, aki hűsegprogram keretében jutott jegyhez, de soha nem repült még… Jujj, de gyanus.
Igy a tervezett felszállás kb fél órat csúszott, eme pöti malőr miatt. A továbbiak simán mentek, és teljes szépségében csodálhattuk a sötetbe bújt városokat alattunk. Indulás előtti nap Misi mondta, hogy kedves felesége előttunk 1 héttel egy AirFrance gépen csak valami kekszet kapott kajaként… Nem számítottam amúgy sem komoly kájara, de tényleg kekszet osztottak a franciául csacsogó légikisasszonyok. Viszont, az a keksz very rendben volt.
Landolas után a repulőter biztonságiak mar vártak a kedves arab barátunkra… Neki legalább vitték a csomagjait 😀
Apropo, a csomag felvételnél szembesültem azzal az aprósággal, hogy valószínűleg meg Ferihegyen letört a bőröndöm kereke. Ekkor már este 21:30-at mutatott a CDG órája. Ami csak azért volt aggasztó, mert elment a kinézett 350-es számu busz utolsó aznapi járata, ami majdnem a hotelig vitt volna. Helyette, úgy gondoltuk bepróbaljuk a RER B-t, ami Gare du Nordig vitt. Egy megálloval távolabb, mint ahova a 350-es vitt volna. Így vállalható távolsagban voltunk a hoteltől, es sikerult is kb este tizre birtokba venni is a szobánkat.
Eddigre az első kinti étkezésemen is túlestem a L’Orient Express nevű gyanusan török jellegű helyről tettem magamévá némi étket, igy a nagy megérkezés örömére 😉
A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.