Nem akartam hatalmas évértékelésbe fordulni, de ahogy éppen ücsörgök a kényelmes hotel szobánkban, reggeli és kutyaséta után így karácsony első napján teljesen ideális időpont arra, hogy ide ömlesszek pár keresetlen gondolatot.
Amikor 5 évvel ezelőtt elkezdtem órás tartalmakat gyártani, nem gondoltam volna, hogy 2023-ra az lesz belőle, hogy a legtöbb magyarországi nagykereskedő, forgalmazó, piaci szerelpő tudja majd, hogy ki vagyok.
De, ez még tavaly is teljesen irreálisnak tűnt. Egy éve ilyenkor Bajorország lankás dombjai között sétáltunk és csinálgattam hírességek óráiról videókat, meg beszéltem arról, hogy szabad-e szilícium alkatrészeket használni órákban, és emlékszem rá, mennyire szerettem volna, az új évet 20.000 követővel kezdeni, ami persze nem jött össze, csak jó két héttel később, de ettől még az a fajta növekedés amit sikerült elérni döbbenetes.
Január első hetében került ki az első cikk a csatornáról, amit azóta megszámlálhatatlan követett, volt pár nagyon emlékezetes is, például a Tóth Gabis, de erről majd később.
Még tavasz folyamán ismerkedtünk össze Brúnóval és Petivel, és az első pillanattól sok közöset láttunk egymásban, azóta sem telik el nap, hogy ne beszélnénk valamilyen formában, hetente többször találkozunk, forgatunk együtt, ötletelünk, adunk egymásnak tanácsot, ahogy azt kell. És persze végül a lagzinkon is ott voltak 🙂
Ebből a találkozásból indult ki a Kreátor csoport ötletünk is, ahol hozzánk hasonló tartalomgyártókkal tartunk fent egy csoportot, látjuk el egymást tanáccsal, nem ritkán kritizáljuk egymás dolgait, hogy ezt, vagy azt hogyan lehetne másképp. Ezzel további terveink is vannak, de majd talán jövőre egy ilyen bejegyzésből látszik mire is jutottunk.
Mr. Szerencséssel kora tavasszal kezdtünk beszélgetni, akkor is egy jó hosszú kutyasétán voltam a környéken, és egy jó 40 percet beszéltünk első levegőre. Engem mindig lenyűgöz Szabi energiái és víziója. Hihetetlen az, amit sikerült elérniük idézőjelben nulláról az első évben, a második évben pedig konkrétan egy birodalom alapjait rakták le.
De, ami leghihetetlenebb, ahogy a sztárvilág befogadott. Rövid szavak ezek, de annál súlyosabbak, és nyilvánvalóan nem érdemeltem még meg, de igyekszem rászolgálni sokak bizalmára. Számtalan ismert ember fordult hozzám tanácsért az elmúlt évben, hogy mit, honnét, kitől vegyen, és ami mégdurvább, hogy rengeteg olyan híresség követ akiről sosem gondoltam volna, hogy érdekli az órák világa. Egy ideig gyűjtöttem az ilyen screenshotokat, aztán elengedtem ezt is.
A szezonnyitó hétvége készülődött épp a Balatonnál, amikor átlépte a követőszám a 100.000-es határt, azt hiszem ez volt az első hétvége, amikor megéreztem, hogy amúgy mit is csinálunk, (vagy mikbe’ vagyunk, ahogy ezt manapság mondják). Siófokon a Petőfi-sétányon 10 méterenként rámköszönt valaki, az esti buliban a Plázson már Laut zavarta, hogy 2 percenként jött valaki szelfizni. Amivel az embernek elsőre nincs gondja, meg fürdőzik a népszerűségben, de itt éreztem rá arra, hogy nagyon niche bulikban lesz csak nyugalmam. Ami ősszel igazolódott is, amikor az Akváriumban egy trance buliban voltunk, az olyan volt mint régen, ismerősök, és önfeledt buli, viszont ahogy kiléptem a Volt Lokálból, mindig egyből rámtalált valaki, nem ritkán a mosdóban. Az este elején azt számoltam, hogy Deák téri templomnál találkozunk Kittivel, és mire beértünk az előterébe 13-an állítottak meg, ami azt a 250 métert nézve, nagyon súlyos. Ez pedig azóta mit sem változott, legyünk akár Békéscsabai Kolbászfesztiválon, Siófokon a Plázson, Baján a Halászlé fesztiválon, vagy csak Szegeden a Kárász utcában, mindenhol megismernek. Hihetetlen, sosem gondoltam volna.
A legtöbb embert az ismertségben és a nagy követőszámokban mindig a pénz érdekli. Sajnos, vagy nem, de én fordítva vagyok bekötve. Például ahogy most ránézek az instámra, majdnem 15.000-en követnek ott is, viszont, bármi amit ott megosztok, az ingyen van. Tudom-tudom, nem szégyen pénzt kérni érte, de hát na, elsődleges felület mégis csak a TikTok és minden szponzorációm arról szól.
Ha már szponzorációk, az a durva hogy olyan ajtók nyíltak meg előttem az elmúlt években, amikről nem is álmodtam. Ilyen volt például a Credor Day, ahol felpróbálhattam az Eichi II-nek a mélykék számlapos verzióját. Amikor anno a Charles Hotelben lakva az egyik aktuális megjelenésekről forgattam, biztos voltam benne, hogy soha nem lesz rajtam egy ennyire exkluzív és ritka óra. Tudom sokakat a Minute Repeater és a Sonnerie hozott lázba, de nekem ez volt az, amit megszerettem volna fogdosni. Nem lebecsülve persze a Richard Mille, nemesfém Rolex, Patek és AP modelleket amikhez szintén volt szerencsém a múltévben, de ez mégis csak egy nagy ámom volt.
Most ősszel meghívtak egy ismerkedős beszélgetésre, aminek a végén mondta a tulajdonos, hogy ha van időm maradjak, és egy olyan dolgot fogok látni, amit még garantáltan soha. Lehet ennél szebben invitálni? Maradtam. Jött is egy úriember egy nagy táskával, amiben egy óraforgató volt, jó hát persze, láttunk már ilyet, viszont azt mondta, hogy az rejt egy órát, ami 10 éve dolgoznak… Ekkor kerültem bele az első 20 emberbe, aki azt az órát láthatta és a kezébe fogta. Sajnos, részleteket még nem mondhatok róla, mert embargós a dolog, de tavasszal megígére hogy forgathatok róla, én pedig szaván fogom majd.
És végül a két legfrisebb dolog, az elmúlt 2 hónapban két klippforgatáson is ott voltam, mi több, az egyikben szerepet is kaptam, de mindkét alkotáshoz üzleti oldalról is hoztam kapcsolatokat és órás szponzorációt. Mindkét klipbben ugyanannak a kis brit gyártónak az órái kerültek a főszereplőre. Egyelőre ennyit mondhatok erről, mivel a második klipp, amiben szereplek 3 nap múlva fog debütálni.