Hetek óta csak rohanok, felforgatott életritmust folytatok, hajnalban fekszem, 10 után kelek, vágtatok be dolgozni, és éjszakába nyúlóan bent maradok. Majd ugyanez előlről.
Az irodai dolgaimmal nem haladok úgy ahogy szeretnék, bár ezzel van a legkisebb gond, mert ez legalább közel van az elvárási szintemhez, a nagyobb gond, hogy másban nem haladok. A hétvégéim jellemzően elúsznak valami felesleges pepecseléssel.
És mentálisan terhel, hogy nem haladok, pedig bőven lenne mivel.
Oké a kis eredmények is eredmények, de mégsem nyugtat a dolog. Ez valami olyasmi, mint amikor teljes fordulaton pörög a motor, üresben…
No igen, elhatároztam, hogy a jogsinak is valamikor neki kellene fognom. De így, hogy kivételesen nem az alvás időmből veszem el a saját projektekre fordított időt, így gyakorlatilag a szabadidő, mint fogalom paradoxonná vált és negatívba hajlik. A tér-idő kontinuum, mint olyan már régóta meg kellett volna, hogy szakadjon, hogy mindent megtudjak csinálni időben.
Az elmúlt hetekben egy illúzióba kapaszkodtam egészen erősen, de kár volt. Mivel ilyenkor jön az ébredés és a borzalmas másnaposság. Nem jó édes álomból ébredeni.
Szóval ilyesmik történnek mostanában velem.
Ez egészen szép amugy ezredik posztnak, bár leszámítom a vendég posztokat, akkor még van hátra pár a milleniumig.
Jaj, Bácsi… fel a fejjel!!!