Márciusi barmok

A egyszerű ember megyeget hazafelé, és gyanútlanul úgy gondolja, hogy a változatosság kedvéért Árpád-híd felé veszi a irányt, mert mivel amugy sem jár nagyon arra felé.

A metróból kilépve furcsa egyedekkel találkozik, akiken már most ott díszeleg a kokárda mind három színe, és a kezükben is zászló formájában.

Azt gondolja, ejj ezek már most készülödnek a holnap babazsúrra, ejnye-bejnye.
Mellettük elhaladván még jókorát lök is rajtuk széles vállával, mert hogy mért már ott fogják előle a levegőt, ezzel az erővel a duna fenekén is ácsoroghatnának, az lehet több vizet, de kevesebb normális embert zavarna.

No már most a felszínre érkezve, még több – az előbbiekben ismertetett – felvonuló-huligán-népnemzeti-zsebforradalmár formájú egyént pillant meg, jó néhány rendőr társaságában, lévén csak a rendőr palota mellett vagyunk, ahogy készülődnek békésen és alkotmányosan, senkit sem zavarva tüntetni.

Majd öklendezve a sok taplón felszáll a közlekedési eszközre, és az ablakon át bámulva azon gondokodik, hogy ennyi barom hogyan kaphatott személyi igazolványt, amikor szemlátomást korlátozottan cselekvő képesek, és szellemileg korlátoltak.
Mert ahelyett, hogy hurrá hálidéj elmegyünk mucsa röcsögére családdal, vagy kirándulunk, meglátogatjuk papa-mama-gyerekek, vagy csak elmegyünk lazítani és leengedni a gőzt, ki mennek zászlót lengetni, mert az nekik jók.

Tisztelem, és megértem a kitartásukat, mert szívós nép vagyunk.
( Igen szívtunk sokat, de mégis itt vagyunk. )
De akkor is, az elmúlt pár hónap felvonulása, tüntetése nem sok sikerrel járt, és kikiáltani magukat új többségnek, szerintem morálisan és politikailag is inkorrekt. Majd ha kint lesz Budapest utcáin egy millió ember, akik mind tüntetnek, akkor elfogadom, hogy igen többség, de amig párezer radikális, jól csordába terelhető mocsingról van szó, addig a nem a többség, hanem a hülyeség szót használnám.

Nem az a bajom, amit vallanak, mert igazából nem érdekel, hogy melyik párt mögött állnak, de engem hagyjanak békén.