Yes, colonel!

Az utóbbi egy hétben egészen sokan megtaláltak azzal, hogy miért nem írok, meg mi van velem, és úgy különben is. Szóval, most ráveszem magam, hogy firkáljak ide egy picit 🙂

Tornyosul felettem elég sok dolog, ezekkel próbálok harcolni.

Például, ugye az ember azért jár a munkahelyére, mert hogy ugye dolgozni kell, ott alapvetően vannak elvárások, mint mondjuk ne aludj a billentyűzeten, fejlődj szakmailag, használj új technológiákat, segítsd a többieket elsajátítani azt, hogy aztán újat tanulhass, hogy tudj újat mondani, hogy megint legyen mit tanítani, és így tovább. Aztán persze még kattogsz is, hogy vajon a válság miatt le leszek-e építve, elküldenek-e holnap, vagy majd csak a jövő hónapban. Nem annyira megnyugtató.

Plusz ha az ember vezetget még egy kis céget, és vannak kisebb-nagyobb megbízások, akkor azokat le kell gyűrni, és sok időt tolni bele, legyen az a Rádió 8 Körmend, vagy akár a Telekom.

No, meg aztán, az ember építi a jövőjét, csinál oldal hálózatokat, amiket előszeretettel látogatnak az emberek, ahol vannak az értékes tartalom mellett hírdetések, amikre tudnak kattintgatni, amiből ilyen formán van egy fajta passzív jövedelem. Ami bár nem sok, nem leszek belőle holnapra milliomos, de 0 időt kell beletenni folyamatosan, és mondjuk kifizeti a lakbérem. Ám amikor kialakítja az ember, akkor idő igényes, és amikor mondjuk megreformálja, akkor főleg.

Közben pedig illik a lakást egyben tartani, mert ugye takarítónő az snassz lenne (hm tényleg vajon mennyiben fájna hetente egy-két alkalommal, egy takarítónő?). Térdig járni a szemétben meg csak nem jó, vendégeket meg úgy nem lehet fogadni, ugye.

Persze, az ember szeret néha a hóbortjainak is élni, legyen ez mondjuk a akár a fotózás, akár a zene, akár mindkettő. Amivel szintén jelentékeny mennyiségű időt tölt el, hogy adott esetben örülhessen magának, hogy igen, nézd, csinálok valami maradandót (persze-persze).

Ezek mellett, még vannak ugye barátok, akikkel kellene minőségi időt tölteni, nem csak 5 percet évente, a család, aki persze szintén vannak (lennének) igényeik az ember idejére.

És, akkor még nem beszéltem a szerver és tárhely hosztingról, ahol folyamatosan jönnek kisebb-nagyobb dolgok, költözések, migrálások, új domainek, hibakeresések, SSL kulcs lejárás/megújítás, lejárt a fiókom, nem tudok belépni, elfelejtettem a jelszót.

Az ember meg néha véletlenül eltéved tágas és elsötétített termek felé, ahol fura zajok szűrődnek ki a falakból, és egy nagy téglalap alakú felületen pedig megjelenik sok ez, meg az, vagyis nézünk filmeket, meséket, néha vicces szemüvegben, de gyakrabban anélkül. Néha, barátokkal, néha valakivel aki lehet, hogy… aztán vagy nem, vagy de. Ezeken van mindenféle hangzatos pálász, meg multipleksz, szinemasziti neve. Mostanában ilyeneket láttam mint a Julie & Julia, Férj és féleség, Csúf igazság vagy éppen a Fel! 3D.

Kevés nekem ez a 168 óra hetente.
Egy időben azért irigyeltem lippitől az insomniáját, meg a rászakadó napi pár óra többlet időt.

Viszont, jelentem a héten nagyjából utolértem magam.

Elkészült egy régóta húzódó munkám, sőt az egyik szerver költözésem is befejeződött, ezek pedig mentálisan is felszabadítottak. Két napja takarítok otthon, a májusi költözési óta még dobozban szomorkodó és szorongó dolgokat válogattam át, meg selejteztem ki. Így most nem érzem, azt, hogy kuszaság van, ám bár a csukott szekrény ajtón át ez nem látszik.

A fotós cuccom a múlt hónapban két értékes darabbal gyarapodott, szóval így most sikerült megduplázni az értékét. A már említett csodás objektívvel, no meg egy FL-50R nevet viselő vakuval. Amire még várok, a stúdió munkához, az 2*500W hideg fényű lámpa, ami már majdnem 60 napja érkezik… Ha nem ér ide egy héten belül, akkor más forrásból fogom megrendelni újra.
Csak elkúrtam két hónapot, meg kb 20 csajt, akik jöttek volna fényképezkedni… Ez már csak ilyen.

Szóval, ezek vannak most velem.
Néha meg eszem a kefét, mert az ugye jó.