Nos, mindenek előtt mesélnék egy picit.
Van egy cikk, vagyis egy hosszabb cikk, ami elég vaskos olvasmány. Ezt többször átolvastam, sok mindenre felnyitotta a szemem, a mostani demokráciának csúfolt politikai berendezkedésünkkel kapcsolatban. Választ kaptam a miértekre, amik felmerültek bennem. Az eddigi tudásom szerint egy itthon élő újságíró munkája (az egykori barátnőjén keresztül ismertem meg), aki álnéven publikál.
Próbáltam IT módszerekkel többet megtudni, mint domain whois, ip whois, traceroute, de nem sokat sikerült kideríteni. Maximum annyit, hogy tényleg angol szerveren van, mind az oldalt tároló szerver, mind pedig a szerző e-mail címéhez rendelt levelező szerver.
Ez a dolog kb háromnegyed évig tartotta is magát. Ám amikor hangot adtam ebbéli véleményemnek az előző írásomban, akkor feltűnt valaki, aki a szerző nevével szólt hozzá, és az ő e-mail címét használta. Ez még nem meglepő, mert ugye bármilyen név és e-mail párost meg lehet adni. Szóval ez alapjában véve nem hatott meg. Az IP-cím sem, mert bár angol IP-k voltak, ugye VPN-en keresztül, akár új zélandi, svéd, vagy dél-amerikai IP-m is lehetne. Plusz úgy tudom az újságíró ismerősöm, pár hónapja Londonban van. Szóval még ez is összevág.
Viszont, tegnap este megcsörrent a telefonom, amin egy +44-es szám hívott, majd bemutatkozott az illető Bereznay Andrásként… Ledöbbentem. Elmeséltem neki a történetet az én oldalamról, és megosztottam vele az eddigi információimat, ezen pedig ő döbbent meg, hogy valaki így visszaél az ő munkájával, és nevével…
Közel negyed órát beszélgettünk, és így mégjobban megvilágosultam néhány részlet felől.
Szóval, ilyen módon kérek bocsánatot írásban is, nem csak szóban Bereznay Andrástól, aki valóban létezik, valóban Londonban él és nem fiktív személy.
Kösz. Ez így abszolút korrekt. És különösen a mostani hazai viszonyok között.
Olyan viszonyok között, melyek az olyan magatartások széles skáláját szülik, mint azé az emberé aki ilyen primitív (igen) módon próbált meg idegen tollal (hm, tényleg!) ékeskedni. Milyen gyerekes, milyen szánalmas. Rám nézve persze hízelgő, de az elismerésnek nagyon furcsa, torz formája az ilyen elképesztő lenyúlási kísérlet. Mit remélt ettől? Általa becsapott emberek szemében átmenetileg többnek tűnni? És közben nem volt benne szégyenérzet? Nem sejtette, hogy lebukása elkerülhetetlen? Megérte? Pszichoanalitikushoz vele!
Ennyivel tartoztam,
azt hiszem 🙂
Szóval, B.A. nagyon jól látja a magyar politika lényegét. Egy alma megfelezve. Tessék választani. Tiszta amerikai modell:demokrata- republikános. Mindkettő a zs1dó lobby érdekei szerint működik. Mindkét fél elkölt 5-6 milliárd dollárt a cirkuszra, ami összesen 10-12 milliárd dollár. Még szerencse, hogy nagyjából ugyanabba a zsebbe folyik be.Az idióták egyrésze örül, hogy nyert, a másik része meg szomorkodik vesztése miatt.
András egy frázist felejtett ki az írása végéről: Ez szemfényvesztő folyamat így a Pannón Pocsolyában gengszterváltás volt, nem rendszerváltás.