Reggel

Az életvitelemnél fogva, bagoly természetű vagyok. Sanszosabb hajnal kettőkor keresni, mint 8 előtt.

De tegnap másképpen alakult. Éjfél előtt már lefeküdtem, és hajnali 5:50 óta ébren vagyok. A kanapémról ülve figyeltem, ahogyan ébred a város, ahogy az apró fénypontok áthaladnak a Margit-hídon, és a felhők hogy bújócskáznak a kelő nap sugaraival.

Utoljára akkor láttam ébren napkeltét, amikor nyáron olyankor jártam haza.
Fura érzés, de tetszik 🙂

Akár lehetne egy körúti hajnal, csak a lila dalra kelt nyakkendő hiányzik, és a villamos sem jajdulva indul már a térre 🙂