Tegnap munka után találkoztam Judittal, és leléptünk kajálni, majd hívott Gandi, hogy wtf meg hol vagyok. Végülis 8 körül értünk WBbe, ahol is találkoztunk Mariettával, Gandival, Felhővel és Vudumennel.
A beszélgetés közben az idő múlása abszolute nem tünt fel, illetve csak az asztalon gyülekező sörös üvegek mennyisége indikálta. No meg az, hogy Judit fél 10 körül elindult Káposztásmegyerre, és „hamar” vissza is értek. Legalábbis igen gyorsnak tűnt, pedig egészen pontosan másfél óra volt… 🙂
Jó társaságban megy az idő.
Végülis fél éjfélkor vetettünk véget az iszogatásnak. Így én kb. éjfélre értem haza. Mi közben a hídon gyalogoltam át, gondolkodtam azon, hogy mit fogok főzni magamnak vacsorára…
De végülis hazaértem, ledöltem az ágyamra, és negyed 5 kor keltem fel arra, hogy égve hagytam a világítást…
Ahogy többenis megírták most hétvégén volt a XII. Halászléfőző Népünnepély Baján.
Ez egy két napos rendezvény, a hal, a bor és a zene hármas bűvkörében.
A pénteki nap ilyen bemelegítő nap volt, – mint írtam korábban is – játszották a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalt. Még aznap este az egyik buli sátorban játszott a Madarak nevű Rock n’ Roll formáció, és nem utolsó sorban a Petőfi-szigeti Party Arénában volt buli ahol fellépett többek közt James Cole, JayDee (NL), TommyBoy, Budai, Newl…
Ide végülis nem jutottam be, mivel Zolival és Körtével beszélgettünk a rendezők főhadi szállásán, majd elindultunk a buli felé. Körte bejutott, mivel technikusi karszallagja volt, Zoli bejutott mivel rendezői és szinpadi belépő kártyája volt, nekem akkor a kettőből egyik sem volt, így kint maradtam.
Ellenben kint találkoztam Kovács Robival, ittunk egy kör jägert, és némi pezsgőt. Majd ők vissza mentek, én pedig elindultam haza. Közben felhívtam Zolit, hogy mégis hol van. Mint kiderült már ő sem volt bent, olyan oknál fogva, hogy hajnali fél háromkor meghalt az apja…
Másnap délután háromra mentünk ki teljes harcidíszben a térre elfoglalni a főző helyünket. Ismét pár asztalra Győzikétől és díszes társaságától…
Szóval Andorkával kellemesen el állatkodtunk a tüzifa aprítás közben. Miközben egy kellemes, széparcú barna kiscsajjal néztünk néha össze a szemközti asztaltól. Már csak azt nem értem, hogy miért szemezett velem, és miért bámult (Judit információira hivatkozva) amikor ott volt a pasija. No mindegy.
Este hatig a helyi népzenei kiválóságait hallhattuk, a Bácska tambura zenekartól a Kobolyáig mindent. Majd néhány bakival fűszerezve nyitotta meg dr. Révfy Zoltán Baja város polgármestere ünnepélyesen a halászlé főzést. Ezután egészen este hétig a füsttel, a lángokkal és a könnyeinkkel küzdöttünk. Hét után nem sokkal készült el a lé, amit sok részletben fogyasztottunk. Mindenkivel ettem egy kicsit. Judittal és Zozóval kezdtünk neki, majd Andorkával folytattam, közben megérkezett Funkey mester és Richnovszky kartárs is. Ezután futott be Édesanyám, Lucival, Margittal, és a sok gyerekkel.
Eszterkéék többször is meglátogattak bennünket, de sem enni sem inni nem akartak velem 🙁
Mire megérkeztek kezdett énekelni Baby Gabi és Ricky, aztán Crystal közben elkezdtük elpakolni a léfőzés és az asztal maradványait. Desperadó koncert végére vissza is értünk 😉 Élveztük a tüzijátékot, amiben volt pár ötletes és szépséges megoldás, majd pedig húztunk haza.
Másnap délután 3-kor indultunk vissza, és útközben megálltunk még Soltvadkerten fagyizni… 😉
A vasárnap estém pedig azzal telt, hogy Jászain ültem ismét Szandinál, és egy Tamás nevű mekiben dolgozó sráccal beszélgettem.
Nos hát igen.
Csütörtök óta baján vagyok 🙂
Azóta maximum az ügyfeleim hiányoltak, mivel akinek fontos vagyok, vagy itt lesz a Halálszléfőző Népünnepélyen, vagy kifejtette, hogy sajnos nem tud jönni, ezért meg azért. Amit nyilván megértek 🙂
Nos, igazából ennyi, vasárnaptól leszek ismét teljes minőségemben Budapesten.
Nos, tegnap méltóképpen adtunk megint az arcnak, és megünnepeltük Kicsi szülinapját. Eme fennkölt esemény helyszínéül Morrison’s szolgált ismét, vajh mi más is szolgálhatott volna…
Sikerült megsirattatni a kislányt, amikor kikértem a Boldog szülinapot című nótát Judy Fischertől… 🙂
Nos, nem patetikus bölcsességet szeretnék ma osztani, hanem csak az otthon téma körül fog forogni a mai postom. Szóval, napok óta cuccolok át óbudáról a rózsadomb lábához. Szépen lassan csak át fog érni minden 🙂
De ma találkoznom kellett, egy üzleti partneremmel Örs Vezér téren, ezért úgy gondoltam bemerészkedem az IKEAnak csúfolt kék és sárga skandináv szörnyetegbe…
Útban arra felé, összetalálkoztam egy Krisna tudatú sráccal, aki adományokat gyűjtött.
Fekete öltönyben voltam, sötét kék inggel. Rám néz, azt mondja: „James Bond, személyesen?” 😀
Mondtam, hogy majdnem, meg hogy mire gyűjt, stb stb. Végülis nyilván adtam neki némi anyagi javat, mivel ök számomra az egyike azoknak a szociális tevékenységet végzöknek, akiknek szinte mindig adok.
Búcsúzóul pedig megkaptam tőle a legszentebb könyvüket, a Bhagavad Gítát.
Szóval folytattam az utam tovább. A mókás az volt, hogy kb azért ugrottam be, hogy vegyek egy marék vállfát, és konyhai alap eszközt. Ha a konyha az új helyen gyakorlatilag kivolt fosztva, a óbudán meg ott hagyom a régieket.
Ezzel szemben másfél óra bojongás után sikerült közel 30 ropit otthagynom – hotdog és áfonyás marhahús golyók nélkül – anélkül, hogy bármilyen bútort vettem volna.
Fizettem, majd rájöttem, hogy egyedül jöttem, nincs velem senki kocsival, szóval ezt vicces lesz haza vinni…
Mondjuk Örstől ugye van mókás Metrópótlék egészen Blaháig, ott meg csak 4-6 és már otthon is vagyok.
A mai akcióm után nyugodtan nevezem otthonnak, mivel most gyakorlatilag otthonná varázsoltam.
Színekben most a vörös (és árnyalatai), valamint a fehér dominál a lakást borító textíliák legkülönbözőbb formáiban.
A két lámpa amit vettem külön-külön is szépek, de egy szobán bellül amilyen hangulatot varázsolnak… 🙂
Mindkettőt összeraktam, az egyiket (lévén, hogy álló) beraktam a sarokba, a másikat pedig felfüggesztettem a falra (ha már ementáli szerűre van fúrva) és kinyitottam a terasz ajtót.
Ezután legszivesebben leültem volna a padlóra, hallgattam volna a tücskök ciripelését, és lájtosan borozgattam volna, kellemes társaságban…
Node ehelyett elterültem a vadiúj ágytakaróval, paplannal, és huzattal felruházott ágyamon, és csak néztem a plafont… Majd neki indultam az éjszakának.
Nos, úgy indult a hétvégém, hogy sikerült nem a délután 5-ös Intercityvel menni Bajára, aminek eredménye képpen csak este 11re tudtam hazaérni. Ellenben legalább jó társaságom volt hazafelé dex és orsi személyében, akik olyan kedvesek voltak és megvártak engem. (Valójában lekésték 4 perccel az IC-t, de így kedvesebbnek hat.)
Este 11kor,pedig ketten is vártak a vonat állomáson. Egyik édesanyám volt, másik pedig eszterke. Viszont valahogy nem találkoztam anyummal, mert valószinüleg késett pár percet, így eszterkével elmentünk éjszakai bevásárlóközpont túrára, élelmiszer szerzés céljából. Amelynek eredménye képpen bevásároltunk sok-sok édességet kishugom és öcséim legnagyobb örömre, valamint, némi jégrémet belső használatra. Persze eredetileg kenyérért indultunk… 😀 „Weekend” bővebben
A ma esti szolid sörözés végülis hajnali fél 4ig tartott… 🙂
Úgy indult ugyanis, hogy elvileg 7-re mentünk volna Fanyűvőbe. Nekem egy kicsit elhúzódott a munkám az irodában, ezért úgy gondoltam majd 8 körül elindulok. Ellenben az időjárás más véleményen volt, mivel aznap volt ilyen szép esős, viharosan szeles, nyálkás undorító szar idő.
Így háromnegyed kilenckor jöttem le az irodaházból, és kezdtem el slattyogni Lehel tér irányába, és közben Judittal cseverésztem telefonon, majd WBben érdekesen ismerős arcokat véltem felfedezni. Gyakorlatilag a teljes brigád itt kötött ki, mivel Fanyűvőben valami nyögdíjjas rendezvény volt.
Az est két hőse számomra Timi és Judit.
Timi azért mert felhívott, hogy aggódott értem, hogy nincs-e bajom, megvagyok-e, nem áztam-e meg, és minden hasonló. És ez nagyon jól esett.
Judit pedig azért, mert hozott nekem este 10 kor párnát a Budaörsi IKEAból… 🙂
Amit sajnáltam, hogy Lippinek lekellett lépnie, az okát pedig mégjobban sajnálom, és innét kívánok jobbulást édesapádnak.
Aztán, még megtudtam, hogy Papszi nem akkora összeget kapott a cégből, mint amennyi közszájon forgott. De most már van elsőkézből lévő authentikus információm, amit némiképpen azért beárnyákol mindkét részről némi vér aldehid szint…
Nos szóval WBben, nagyságrendileg fél 3ig lehettünk. Az utolsó 2 órában viszont mélyenszántó beszélgetést folytattunk nagyjából 5en. ( Wanda, Ziona, Papszi, Vudu és jómagam. )
Ezek után úgy határoztunk, hogy bizony neki indulnánk a nagyvilágnak, meg úgy hazafelé, és minden hasonló. Majd hastájékon némi nyomást éreztem, amit szokás éhség érzetnek titulálni, ezért Zióval betértünk Szerájba, azzal az előre megfontolt szándékkal, hogy valami erkölcstelenül finomat, és egészségtelent tömünk magunkba. Ami gyakorlatilag bármi lehetett volna, ami török kaja. Viszont mivel nem volt már csirke husuk, ezért maradt az Orman Kebab, azaz zöldséges pulykaragu rizzsel 🙂
Végül amikor kijöttünk, nem éreztem már jól magam ahhoz, hogy tovább beszélgessünk, mert erős „telezabáltam magam, álmos és fáradt vagyok, holnap meg meló” érzés urakoldott el rajtam, szóval Vígszínház elött gyors búcsú, bepattan taxi és home.
Ennyi IQ szinvonal után, szerintem felkerekedek, elhagyom a nyolszögletű kocka erdőt, és bemegyek ebédelni Nyugati környékére. Gyaníthatólag meglátogatom Szandit is 🙂
Nem tudok aludni, igaz még az ágyamat sem nagyon közelítettem meg.
De csak itt szöszmötölök…
Igen, várom a holnapot. De nem kicsit, hanem inkább marhára 🙂
Hiányzik.
Nem gondoltam volna…
Olyan szentimentális tudok néha lenni…
Megpróbálok aludni. Fél 10-kor Anyumékkal találkozom Széchenyi-hegyen, és emberi formát kellene öltenem…
Nem kicsit kész vagyok.
5-kor azt mondtam mindenkinek a csoportomban, hogy lehet haza húzni, van aki azt sem várta meg és már elöbb eliramodott… Mindegy, ez van.
Szóval meló után söröztünk egy kicsit ilyen jasminos, volt jasminos kolegákkal, és most igy konkrétan a monitorig sem látok el… Távolból a fürdőben készülödö kád forró víz hangját hallom. Beveszek némi antioxidánst, és megyek is aludni, hogy holnap reggel egy fess, ruganyos léptű fiatalemberként vehessem fel újra az igét, és az igát 😉
Nos, ma elindult pár dolog, amik rövid és hosszútávon is változást hoznak kicsinyke életembe. De ezekröl majd amikor aktuális lesz, ebben van magán jellegű és van céges dolog is böven.
Nos, én most indulok Morrison’sba, Kicsi már vár 🙂
Egy kis lazítás sosem árt:)
n üzenete:
jah és akartam mondani még a mosodás incidens kapcsán, hogy én most itthon vagyok ráadásul közel lakom, szal halálos nyugalommal rám lehet bízni ami asap, szívesen segítek, ilyesmi:*
Egy korábbi magánmunkám kapcsán csináltam ezt a grafikát, de végülis mivel nem került felhasználásra, és ma a kezem ügyébe akadt, gondoltam megosztom veletek nagyörömmel 🙂
És igy lefekvés elött, szólaljon meg az a film zene, ami rám december óta a legnagyobb hatással volt. Jem – Once In every lifetime az Eragon című remek hangulatú filmből, egyenesen a fantasy világából.
Az első állomásunk ma este az OldAmsterdam nevű étterem volt, a Királyi Pál utcában, két köpésre a Kálvin tértől. Lehet sznob köcsög helynek titulálni, lehet minket is annak, mert oda mentünk, de tény ami tény, hogy jól éreztük magunkat, jó volt a társaság, jól föztek, és a belga sörök…
Szóval Csabi, Viki, kangi, Kalóz, Ákos, Andris és Márk társaságában vágtam neki az estének a fent említett helyen. A kiszolgálás kifogástalan, de a kaják nem voltak olyan „hubazmeg de nagy” adagok, de emberiek voltak, ehetők voltak, és vacsorának maximálisan megfelelt. Ittam náluk Chimay névre hallgató vörös sört, majd egy Duvel vagy valami hasonló névre hallgató világos barátját, és e kettö közt kaptam meg a Birkapaprikásom galuskával és salátával 🙂
A desszertjeik nem voltak semmik, legalábbis marha jól néztek ki. A számlánk végösszege igy nyolcunkra 28.061 Ft volt szervíz díjjal együtt, ami szerintem leírva sok, a helyszínvonala alapján reális 🙂
Ezután becéloztuk gyalog a Café Zenitet a dohány utcai Zsinagógával szemben, ahol dupla kolumbiai kávét kértünk, bár nem tudom azt kaptunk-e. Minden esetre lórugás feelingje volt…
Felébredtem töle rendesen, ami azt illeti.
Ezután Deák tér és Astoria közt csatlakozott hozzánk Sanyika, ezután Morrison’s felé vettük az irányt 🙂
Kiegészülve Judittal, Zozóval, Csabával, Zolival és Balázzsal, aki mint megtudtam szintén producer, és a citromsárga felsője árulkodott róla, hogy igazából inkább a másság felé hajlik. 🙂
Végülis kikértük Kalóz által propagált gégepukkasztót, aminek az íze erősen hasonlított egy mentolos fogkrémre, de legalább volt benne némi aldehid származék, és a hatás valóban a „amikor szétverik az ember agyát egy lédús citrom szeletre erősített vaskos aranytéglával” jellegű volt 🙂
Énekeltünk egy USA for Africa – We are the worldöt. Amivel önmagában nem kis hangulatot csináltunk, mondjuk igy is közel 20-an énekeltük, csak azokkal, akikkel lementünk 🙂
Hajnal 3 körül jöttünk ki, miután hosszabban beszélgettem Lacival, a Morrison’s 2 projekt részleteiről, a nyitó buliról, és minden hasonlóról. Közben énekeltünk egy Greenday számot, még hozzá a Boulevard of broken dreams-t.
Most itthon blogolok, Judittal éppen készülünk aludni, holnap pedig kocsival Bajára, egyrészt mert mivel én úgyis teljes árat fizetnék, ő meg diákot, kocsival jobban járunk és 2 órával tovább alhatunk 🙂
No akkor 5 óra múlva kelek (9 kor) aztán go go go, vasárnap pedig délelött ismét pöst 🙂
Nos, köszönöm hölgyeim és uraim, egy élmény volt a ma este 🙂
Aki pedig nem tartott velünk, azt sajnálom 😉
<DjZoNe> szép álmokat kislány
<DjZoNe> vigyázz magadra 😉
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> te is
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> és hiányzol
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> jó éjt szépálmokat
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> kezekkel csak óvatosan
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> puszi
Most azon morfondírozom, hogy mikor hallottam utoljára azt hogy hiányzol, mély mögöttes tartalommal, és úgy hogy tudtam, nem csak üres szavak vannak mögötte, hanem érzelmi töltés. Fél éve, talán…
És hiányzik ez az érzés, hogy fontos vagyok valakinek, nem csak úgy mint ember, hanem mint érző lény, mint férfi, mint pár vagy mint kedves.
Mert nyilván, fontos vagyok az üzleti partnereimnek, hogy müködtesem a szolgáltatást amire szerződtünk, működtessem az informatikai architektúrát.
A fönökömnek, hogy hozzáadott értéket termeljek, termeltessek, ne csak egyszerűen weboldalt csináljunk.
Az étteremnek ahol eszem, különben egy adaggal több kaja rohadna rajtuk.
A boltnak, ahol veszem a mindennapi kellékeimet, az öltönyöm, a cipöm, az ingem, a nyakkendőm, és mindent amitől engem Lakatos Zsoltnak lehet nevezni.
És azoknak akiknek a segítségemre van szükségük, emberileg, anyagilag, mentálisan, bárhogy.
De kinek vagyok fontos igazán?
Akinek nem ezek kellenek belölem, hanem hogy én ott legyek, velem találkozzon, engem halgasson, hogy elég legyen egymással szembe leülnünk és az a szemvillanás kumráni hosszúságú könyveket mondjon el.
Csak pár ilyen ember van. Öket nevezem én barátaimnak, és köszönöm hogy vannak nekem.
Akkor is, amikor jól mennek a dolgaim, akkor is amikor rosszul, amikor mélypontokat élek át, és amikor halálosan boldog vagyok.
Köszönöm.
Milyen jó, ha az embernek van egy „huga” aki msnezik, és néha rádöbbenti ilyenekre.
Ez a zene pedig azért jön, mert most igy érzem jónak:
Sikerült ágyba kerülni vasárnap reggel 7re. Igy magamba tömtem kb 5 és fél óra alvást 🙂
Szandi írt smst 10 óra körül, de csak 2kor válaszoltam rá, mert addigra öltöttem emberi formát.
Aztán neki indultunk a Fáy utcai piacnak, avagy három fiatal ember, a perfüm és Shanghai City története.
Igazából meglepődtem, elöször az tűnt fel, hogy a frangepán utcai villamosmegállótól távolodva körülöttünk lépésenként négyzetesen nőtt az egyfőre jutó sárga pigmenttel rendelkező egyének száma. A második, hogy a főbejárat egy sintoista kapura emlékeztetett hirtelen, de végülis nem. Aztán elvesztünk a szük utcák, nejlonnal letakart összefüggő sátrak végeláthatatlan tengerébe.
Megtaláltuk a kedves parfüm árusító hölgyet, akivel némi trükk után doktorúr jó üzletet kötött, és 30% ot alkudott az amugy is jóáron lévő armani parfümből 🙂
Amikor itt végeztünk, úgy gondoltam nekivágok a városnak és meglátogatom Szandit 🙂
Fél öt elött értem oda hozzá, szokásosan tele vásárlókkal… Elfoglalt…
Mindegy, megvárjuk. Meglát széles mosoly, puszi-puszi miujság, stb. Szokásos körök.
Aztán elmentem, hoztam neki fagyit, mert ugye megbeszéltük, hogy fagyizunk.
Időközben volt ott pár barátnöje, többek közt Julcsi is. Az ő beszélgetésük közben kint ültem a bolt elötti lépcsön, és fél füllel elkaptam, hogy valami pasis dologról volt szó, meg Olivérről, meg minden ilyesmiről…
Végülis miután elment a barátnője mellém ült a lépcsöre, és elmondott a teljes horribilis három hetes dologról mindent, ami rám tartozott. És rájöttem, hogy még mindig nem velem van a baj, és normálisan látom a dolgokat.
Másrészt, kiderült, hogy van pár közös dolog a multunkban, a neveltetésünkben, a szüleink nevelési módjában, ebböl következően az elveinkben, a világ képünkben…
Végülis megszakításokkal kb 8ig beszélgettünk, utánna jött egy 8 csokorról szóló megrendelés, leltár, kigyűjtés, kasszazárás és minden ilyesmi 🙂
Három negyed 9kor pedig megérkezett István, az éjszakai váltás.
Tehát 9 elött nemsokkal indultunk el.
Megigérte, hogy a pénteki bulira eljön velem, legalább lesz aki limitálja a belémtöltendő alkohol mennyiségét.
Másrészt elmegyünk Shrek III-at nézni.
Ezen kívül egy 300 nézést is megbeszéltünk… 🙂
Szóval a pénteki napot kellően lazára vettük. 10re mentem be dolgozni, 3-tól 4-ig irodán kívül voltam. Történetesen Torma Zoli barátommal ebédeltünk, és jártuk be a várost 🙂 „Weeeeeeeeeekend” bővebben
