Mindig kész vagyok tanulni, annak azonban nem mindig örülök, ha tanítanak.
The only thing that sustains one through life is the consciousness of the immense inferiority of everybody else, and this is a feeling that I have always cultivated.
Az egyetlen dolog, ami élteti az embert egy életen át, az a roppant öntudat, hogy mindenki más alsóbbrendű. Mindig is ezt az érzést tartogattam magamban.
Oscar Wilde
Igen saját fordítás, lehet köpködni.
Ahogyan ma este üldögéltem a 4-6 Jászai Mari téri megállójában a következő tartalommal ellátott lapra lettem figyelmes az üveg falra ragasztva: „Magyar Gárda röpirattal támad? :)” bővebben
Irkutskaya környékén készült kép…
Valami hasonló állapotban fogjuk látni a Bajkál tavat 😉
Úgy tűnik az MPAA és az európai zöldek, no meg a svéd RåFILM egymásnak videó kampányon keresztül üzengetnek.
Szerintem egyébként a nyílt levelezés még mindíg olcsóbb lenne, de így legalább mindannyian szórakozhatunk a kampány filmeken:
Itt az eredeti amiben az MPAA azt hazudja, hogy a letöltés bűncselekmény, és törvénytelen:
(Ennek egy remek paródiája elérhető egyébként itt)
De szerencsére a fent említett két európai szervezet elékszítette a saját filmjét, gyenge lelkünk megnyugtatására.
Csak a zenéjük sikerült idegesítőre:
No nézzük csak, milyen hétvégém is volt. Bár morzsákat mutattam már belőle, azért az eszencia most következik. „Hétvége” bővebben
Nem, most nem én fogok utazni kivételesen, hanem a mai zeném ere a névre hallgat.
Az általam egyik legjobb hangúnak tartott Kate Ryantől választottam a novemberben megjelent Voyage-voyage cimű kislemezéről a hasonló cimű szám standard radio változatát. Ezzel a lendülettel ajánlom könnyed reggeli fogyasztásra, minden kedves olvasómnak, sőt, hallgatómnak 🙂
[audio:kate_ryan-voyage_-_voyage.mp3]Ültem hazafelé a villamoson, és üveges tekintettel az élet nagy dolgairól elmélkedtem, miközben zötyögtünk végig a bécsi úton… „Sas szárnyakon” bővebben
Avagy, hogyan lehet fele ebédidőmet és még két napom elcseszni egy bankkártya cserével.
Szükséges komponensek: beteg bürökrácia, rugalmatlan és hülye banki szabályok, kedves ámde egyszerű gondolkodású ügyintézők, buta postások. „Bankkártya mizéria” bővebben
Mielőtt bemutatnám a ma estémet, szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy a Török Nikolettánknak, vagyis kanginknak sok boldog szülinapot kívánjak!
Erről az öröm teljes esetről a ma este témájában még lesz szó egyébként.
Szóval sikeresen vettem a reggeli kelés című műveletet, délután fél kettőkor… Azt egyész déltuán kockultam, maileket olvastam, designoltam, és msnen kommunkáltam emberkékkel, főleg hölgyekkel. Este nyolckörül pedig ismét úgy gondoltam, hogy várnak a kilóméterek, így neki estem, a szobabiciklimnek, mármint képeletesen úgyértem. Amugy nem esnék enki, mert akkor kék lenne a fejem, mert az kemény, és nem szép a végeredmény…
Miután letekertem huszonsok kilómétert, írt nekem Zsuzsi, hogy nem kerestem, és hogy megnézné arcom. Tíz perccel utánna már itt is volt. Vittem le neki burnt, és elkisértem a Forgach utcába latin táncra…
Persze a jég nem tört meg nálam, még mindig nem szeretem, mármint magát a stílust. De vállaltam, hogy elkisérem…
22:25-re oda is értünk, és azt mondta, hogy beugrik, táncol 1-2 számot és jön is. Bár ennek már akkor 0 volt a valószínűsége, amikor a kezembe adta a kocsi kulcsát, hogy ülljek be addig.
Közben lezavartam pár telefont, próbáltam Hannát lerángatni Morrison’s 1be, de nem kívánta a fájást…
Végül elvitettem magam Oktogonhoz, ha már háromnegyed órát bandáztam a kocsiban egyedül. Onnét elkisértem egy helyre, ahol egy ismerősével kellett beszélnie, végül pedig lehívtam Morrison’s Operába.
Volt akivel már a női mosdóban összehaverkodott, és van aki oda jött megismerkedni vele, így szabad volt bemutatni 😀
De háromnegyed egykor mennie kellett, mert egyre Insideba igérte magát. Én is voltam még ezután kb 1 órát, majd nekivágtam a Morrison’s 2-be vezető út vége láthatatlan hosszának. Kettő után sikerült is leérni. A lámpák még mindig olyan szarok voltak, mint tegnap… Szóval majd szólok Gabikának, hogy igazítsa meg őket jól, mert 3 lámpa saját birodalma akart, és nem reagáltak a program jelekre, csak a színre és a sebességre:D
Lent találkoztam Horival, Schiptyvel és velük lévő 2 hölggyel, akikkel megpróbáltak tánc jellegű mozgásokat végezni, több kevesebb sikerrel 😉
Buli végeztével elindultunk az Oktogoni meki felé, ahol sikerült Zsuzsi kocsija elé parkolni, másrészt buszmegállóban megállni necces, ezért Apesz inkább az egyik mellékutcában rakta le a kocsit. De a kilóméteres sor miatt, inkább elindultunk a Nagyvárad téri behajtós verzió felé.
Öt után értem haza, most pedig leragad a szemem…
No kiváncsian várom a vasárnapot 🙂
Jó éjt/reggelt/elalvás előtti időt 🙂
Character is what you have left when you’ve lost everything you can lose.
Evan Esar
Hm, azon gondolokodom, hogy rég keltem én már hétkor. Sőt még régebben csináltak nekem reggelit. Ennél fogva most az egyetlen nehézséget számomra az jelenti, hogy reggelizés közben milyen oldalakat brózolgassak, mer a teljes blogrollom végig olvastam már.
Másrészt pedig fél négyig fent voltam, és már kiolvastam az összes feedem, és igoogle sem nyújt elég olvasnivalót, betűkre éhes szemeimnek.
De nem értem, az írói blokk mindenkit hajnal 4 és 7 közt kap el. Ja, hogy nem, csak a bloggerek is alszanak, néha… 🙂
No akkor most a kis intermezzom után, nézzük is meg mivel telt a tegnap estém, hogy miről beszélgettünk Pély Barnával, és hogy miért töltöttem be biztonsági őr szerepet a koncert közben „Tonight” bővebben
Egy kicsit kocka, egy kicsit kretén, de mindenképpen mulatságos képeket tölöttem ma fel a galériámba.
A sorozat címe „Mommy, why is there a Server in the house?”. A rajzok kialakítása aranyos, de maga az egész erősen kamukéró szagot áraszt számomra. Ennyire még a Microsoft sem lehet aljas, hogy 6 éveseknek szóló mesélve akar hódítani a családban…
Mindegy, nem az én dologom. Nézzétek meg a Microsoft Stay-At-Home kép galériát.
No, várom a tippeket arra vonatkozóan, hogy mi van az alábbi képen? 🙂
Avagy elemezze a helyzet, jogi, társadalmi, politológiai, és szociológia hatásait a 2023-as orosz Marsra szállás tükrében.
8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra Morrison’s, vagy valahogy így szól a dal…
Nos, ma majdnem ezt csináltam. „8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra Morrison’s” bővebben
Nos, ma igazából nem sok extrától tudok beszámolni.
Hazaértem munkából, majd a hölggyel folytattunk némi telfonálást, aztán skypeoltunk, mert az ugye jó. Aztán megkérdezte, hogy nincs-e kedvem lemondani a mai programom egy teázás fejében…
Egy pillanatra elgondolkodtam, de nem szeretek segget csinálni a számból, főleg hogy legalább 4 embert hívtam el, így muszaj volt lemennem, ezért tettem egy köztes ajnálatot, hogy eljövök éjfélkor, és akkor átmegyek megmelegíttetni a karaoke megpróbáltatásaiban megfáradt pici torkom…
Végülis elég szép társulat gyűlt össze, akiket a cimkék közt majd úgyis olvasni lehet 🙂
Márk és Bori voltak az elsők, akik beadták az unalmast. Persze, Bori hatkor kel, megértem. Én lehet akkor még le sem fekszem… 🙂
Utánnuk egy jó órával én is úgy gondoltam, hogy a kedvenc koktélom és Apesszal elfogyasztott söröm után igazán megérdemelnék egy kis forró teát. Így hívtam taxit, és amikor kérdezte, hogy mégis merre menjünk, mondtam, hogy nyugati felé, onnét kitalálom. Opera előtt hívtam fel a kisasszonyt, hogy hozzá vitessem magam, vagy haza.
Nem volt nehéz kivenni a hanghatásokból, hogy sikerült felkelteni, és úgy érzem, ez volt az egyetlen dolog, amit biztosan nem akartam. Annak ellenére, hogy azt mondta jöjjek, inkább úgy gondoltam, hogy hagynám aludni. Jó éjszakát kívántam, majd letettem.
Most hogy így eltávolodtunk a szülinapomtól, túl vagyunk a karácsonyi megpróbáltatásokon is, már csak a névnapom várható a közeljövőben.
Ezért névnapomra én a következő szépséget kérem szépen az angyalkáktól, a nyuszitól, a mitulá bácsitól, meg mindenkitől, akinek hatása van rá 🙂
Belkin TuneStudio
Azt hiszem a ${title}ben szereplő szó adja a legpontosabb definícióját a hétvégémnek…
Kellően sok hatás ért ahhoz, hogy az egész, így képként összeállva egy fura, extrém, őrült, de ugyanakkor mókás, és egyedi három napos részt alkothasson, az egyformán, átbulizott, átfényezett és átaludt hétvégéim végeláthatatlan tengerében…
Vacsora főzéssel indult a hétvégém, és egy török vacsorával ért véget, szóval ilyen szempontból az étkezés egyfajta keretet adott neki. Alvásból most nem volt hiány, ezért forulhatott elő az, hogy 17 nem fogadott hívás és 2 sms várt válaszra a ma délutáni ébredési procedurám befejeztével.
Részleteket majd később, vagy lehet hogy csak egy privát, vagy jelszavas postban emlékezem meg róla. Elsődlegesen azért mert több olyan dolog is van, amiről nem akarom, hogy a teljes olvasó közönség tudjon. Másrészt, azért mert valószinűleg tele lesz olyan kétértelmű és vegyes dolgokkal, amit csak azok érthetnek, akik tényleg ismernek, és közel állnak hozzám.
Szóval ennyi 🙂
Nem, most kivételesen nem a ma estéről írok, hanem a történet újév hajnalban esett meg, olyan kettő óra körül.
Amikor is Zsuzsi már 2. órája állt a djpult mellett, néha bent, a fénypult mellett, szóval így körülöttünk. Átadtam a staféta botot Gyurinak a fények végtelen birodalmában, mi pedig a hölggyel a tánctér vége felé vettük az irányt, majd megálltunk az egyik plazma alatt. Nem, nem foci mecsset akartunk nézni, hanem igyekezett, egy kevésé zsúfolt helyet találni, mozgáskultúrájának kibontakoztatásához…
Amit nem túl sokáig élvezhettem, mert jött az instrukció, miszerint forduljak el, mert nem szereti ha nézik tánc közben…
Így gyakorlatilag végig a hátam mögött keringett, de nagyban össze voltunk kötve egy ilyen csodálatos, szilveszteri buliban doblálsra való ezüst szalaggal…
Szóval ez egy fura tánc volt.
Szóval, ha már a ma reggelem egy kretén videóval kezdődött, akkor itt a következő, ami mosolyt csalt az arcomra 🙂
Nem, ez nem az aminek az első 20mp után látszik 🙂
Ezzel a kretén videóval zavarta meg az ébredési folyamatomat Zsuzsi, mikoris harsányakat nevetgélt rajta