Eredetileg úgy terveztem, hogy kedden a maratoni Karibi estén megnézzük Szandival mind három részt egyben. Mivel ugye Westendben volt ilyen csodálatos lehetőség, hogy 2.5 pénzért este hat és hajnal fél 3 közt levetítik a trilógia minden darabját. De végül, úgy alakult, hogy nem mentünk.
Ellenben szerdán kaptam egy vissza utasíthatatlan ajánlatot Ákostól, hogy neki bizony van pár jegye a péntek esti vetítésre, vele tartok-e.
Nem volt kérdés, főleg, hogy jött még Kangi és Kalóz, – aki a nemzetközi Douglas Adams (ugye jól írtam?) féle törölközőnap alkalmából a fekete polójához és vörös törölközövel a vállán.
Nos, de nézzük a filmet.
Igen csak látványos, poénokban sem szűkölködő vérbeli mozi volt. Nem film, csak mozi.
Látványos, pörgös, izgalmas, helyenként nagyon ötletes megoldásokkal, az előző részek zenei aláfestésével, magával ragadó hangulattal és nem utolsó sorban köteg papír zsepit igénylő romantikus jelenetekkel.
És ismételten sikerült megint úgy zárni az egészet, hogy még pár bőrt le lehessen majd rántani róla.
Ahogy Kalóz fogalmazott „alternatív happyend” lett a vége. Én úgy érzem, ez még nem a történet vége, gyanítom látjuk még hőseinket, ezekben a szakadt, mocskos és rongyos gúnyákban, szelni a Karib-tenger habjait, de a Mexikói öbölét mindenképpen 😉
Nem az a lényeg meddig élsz, hanem hogy önmagad vagy-e.