Mindig kész vagyok tanulni, annak azonban nem mindig örülök, ha tanítanak.
Május 1.-jén Merdzsánnal róttuk a köröket Városligetben, és már késő volt, amikor elindultunk Andrássy felé.
Ekkor még a Hősök terén megálltam pár fotó erejéig.
Mivel DVD-re ki szoktam archiválni a fotóimat, ilyenkor előtte mindig átnézem őket. És, mivel egészen sokáig szoktam hagyni a notim merevlemezén pihenni őket, most jutott időm arra, hogy a májusiak is ki legyenek archiválva. Ekkor került elő ez a vicces kép.
Nos az elmúlt időszakban összejött néhány dolog, amire régóta vártam, és megváltoztatták az amúgy sem egyszerű piciny életem, ezek jönnek most így sorban.
Szóval, az van, hogy mint azt más sokan tapasztaltátok igaz a hír.
Tényleg nincs már vállig érő hajam
Nos, az van, hogy zenekart alapítottam csendben és kijött az első albumunk is, nagy hírtelenséggel!
Szóval, ahogyan már sokaknak meséltem, nagyon vártam a péntek estét, mivel a Tabu falai között állt lemezjátszók mögé ezen a hétvégén Menno De Jong, a fiatal holland dj tehetség. Ezen kívül a pult mögött feltűnt Myon & Shane54, valamint a Sound Of Cream party házigazdái Tebron és Antoos.
A hangulat parádés volt, és egy elég erős, teltházas bulinak lehettünk a résztvevői.
Nos, én elkészültem, megborotválkoztam, a CDimet már járatom, de még ezt-azt matatok itthon. Evlégre is még csak negyed hét.
A tavalyi évhez hasonlóan, idén is a Morrison’s 2 house termében a dj pultban töltöm a szilveszter estét, és az új év első pár óráját.
Találtam egy hangulathoz méltó képet is.
Remélem valami ilyesmi buli fog kerekedni nálunk is 😉
No, ezt a képet amúgy is ki akartam rakni mert csak.
De az igazi apropója valójában az, hogy ma kaptam egy beszólást miszerint Dj Shah – Going Wrong című számát csak azért ismerem, mert hallottam egyszer a roxy rádióban.
Nos, mióta budapesten élek az első alkalom, hogy szándékosan a roxyra tekertem hétfőn volt, mivel kiváncsi voltam a már korábban említett Dj Apesz által játszott szetre. A másik, hogy én a korábban említett számot már akkor hallottam, amikor a roxynak még a játszási listáján sem volt rajta.
A harmadik érv, a fent említett fals mondat ellen pedig ez a kép:
Vagyis a fent említett szám, nem hogy megvan, hanem bakelit formában örzöm a polcomon 🙂
Néha úgy gondolom, hogy sok kell ahhoz, hogy az ember teljesen ki tudjon kapcsolni, elvonatkoztatni a napi dolgoktól, magával foglalkozni és lazítani.
Aztán rájövök, hogy milyen hatással tud lenni rám, egy forró kád fürdő, amiből csak az orrom látszik ki, majd ezt súlyosbítandó némi bor, és máris kerekebb a világ.
Kitaláltam hogy a haloween partyn mi lesz rajtam.
Juhuu 🙂
Gabóval baszélgettünk telefonon tegnap több mint 3 órát, és mesélte, hogy voltak egy helyen a héten bulizni ismerősökkel. Gondoltam hát egyet és elkezdtem nézegetni a party fotó oldalakat, hátha találok valami értékelhető fényképet az estéről, vagy valami ilyesmi.
Nagyjából 10 perc alatt meg is untam a keresgélést, mert egyik normális oldalon sem volt fent kép erről a buliról, viszont megütötte a szemem egy kép, amely konkrétan a nap legnépszerűbb képe volt – és a folytatásban meg is tekinthető.
A képen szereplő hölgy szerintem magasan megérdemelné a 2008-as év Hello Kitty reklám picsája címet. „A 2008-as évben a Hello Kitty díj győztese” bővebben
Július elején vitt magával bulizni Zsuzsika Romkertbe.
Nem rég találtam meg a közös képünket 🙂
Nos, a történet annyi, hogy igazából ismét eltelt egy év.
Vagyis közeledik a vészesen a szülinapom, ezt pedig azért az ember meg szokta ünnepelni.
Mivel 24 leszek, gondoltam a 24 című sorozat mintájára készül majd a szülinapi meghívóm is.
Ime:
Szóval két helyszín lesz, azért hogy minél hosszabbra rángathassátok a fülem. Egy biztos, én mindkettőn ott leszek, minden más bizonytalan.
Addig még van majdnem 4 hét, szóval minden más programot el lehet takarítani az útból 🙂
Még múlthéten egyik este csináltam ezt a képet Baján 🙂
Nyilván van benne némi HDR-es utómunka, hogy így nézzen ki a dolog. Mielőtt jönne a sav, hogy szemcsés, az éjszakai, nagy záridejű felvételeknek és a digitális technológiának a velejárója.
Nem tudtam vele mit kezdeni, de aki tud, az szóljon és szívesen hallgatom 🙂
Az épület régen egyébként malomként funkcionált, majd évekig használaton kívül állt. Most pár hónapja nyitották meg újra, és egy teljes szabadidős, szórakozó komplexum, a családi házunkkal pontosan szemben 🙂
No, és akkor hogy ne csak vizuális, hanem audió élmény is legyen, jön még egy ilyen. Aztán ezzel kivánok mindenkinek nyugdalmas vasárnap délutánt. Mert ma ilyenem van 😉
[audio:james_holden_-_nothing.mp3]Ezt így délután láttam, és jajj 🙂
Herr Lovas nagyon jót röhögött rajta, ezért gondoltam nektem is egészen jó lenne ide.
A korábban említettem a Liz Strauss által hírdetett versenyről szóló bejegyzésemben, hogy a nyertesek közt voltam. És már önmagában ez a tudat elég volt nekem. A kiírásban szerepelt, hogy készülni fog egy slideshow a nyertes pályaművekről, de ez innét igazából nem is foglalkoztatott tovább. „:)” bővebben
A képek egy tömörített állományban elérhetőek itt (ZIP archívum).
A galériában is, és a csomagolta fájlban kicsinyített és válogatott képek vannak. Akinek az összes kell, eredeti méretben az jelezze nekem.
Jó volt találkozni veletek 😉
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Vagyis csak majd nem! 😉 „Ősz” bővebben
Az előbb rendeltem ebédnek valót Netpincéren, és gondoltam iszom hozzá ásványvizet…
De csak ez a kétféle volt: szénsavas, és szénmentes…
Liz Strauss hírdetett a blogján egy versenyt, aminek a célja az volt, hogy foglaljuk össze egy képben, és egy mondatban, hogy miért kezdtünk blogolni.
Nos, mivel a dolog mocsok mód demokratikus így 50 nyertesre volt tervezve a dolog, akik ingyen kapnak WordPress sablont, és egy könyvet PDF formátumban a szerzőtől, ami egyébként eddig csak papír formátumban volt kapható.
Nos az van, hogy én is benne vagyok abban az 50 nyertesben.
A „pályamű” a folytatás után, de picit provokatív lett, viszont igaz. „Liz Strauss féle brand new blogging feeling” bővebben
Azon kívül, hogy hatalmas bulit csinált tegnap este Mr. Haddaway, beszélgetni és fényképezkedni is lehetett vele, majd pedig örömmel dedikálta a CDket és KAZETTÁKAT. Mert igen, volt olyan is, aki kazettát hozott. Ugye ’92-ben nem volt túl ritka dolog.
Az egyetlen megjegyzése csak annyi volt, hogy ezek már régi cdk, és azóta van már sok új is. Csak senki sem ismeri… 🙂
