Tegnap Henivel mentünk egyet koktélozni, és mindketten alkoholmentes koktéllal bírkoztunk, mert az adta magát, meg kocsi, meg minden. Balu nagy kérdőszemekkel nézett rám, hogy miaz, hogy én alkoholmentest iszom, ne hozzak már rá szégyent 😀
De végülis engem egy igazi klasszikus koktéllal örvendeztetett meg.
Ez pedig Cactus Juice névre hallgat, és valami hasonló az állaga, mint az oldalt látható zöld szépségnek.
Próbáltam keresni egy Cactus Juice receptet, de mindenhol más írnak, így még tanácstalan vagyok melyiket rakjam ki. De majd estig kitalálom 😉
A mindkét név egy-egy amerikai gyártmányú bombázót takar. De most mint koktélról szeretnék mesélni, ha már tegnap este közeli barátságba kerültem velük… 😀
B-52 Koktél
B-55 koktél
A leglátványosabb koktélok közé tartoznak, mind kinézetük, mind pedig a fogyasztási módjuk miatt is.
Mind kettő alapvetően réteges koktél, amit shot-os pohárban szolgálnak fel, és lángolva fogyasztandó, vastag szívószálon keresztül, egy levegőre 🙂
B-52
Több féle verziója ismeretes, ami mindegyikben közös, hogy mexikói kávélikőr (Kahlúa) és a Bailey’s. Ez az első két összetevő, amit egymásra önt a mixer, különös figyelemmel arra, hogy a rétegek éles határa megmaradjon. A harmadik összetevő valamilyen 40% feletti alkohol tartalmú áttetsző világos tömény szesznek kell lennie, ami lehet rum, fehér rum, likőr, brandy vagy akár vodka is. Ismeretes olyan változat is, amikor Amarettóval készül, bár az lehet, hogy inkább kihagynám.
B-55
A B-52 nagytestvére. Az elkészítés módja, és az alapanyagok teljesen hasonlóak, egyedül a harmadik összetevő más, jellemzően zöld abszinthe. De ismeretesek másik alternatívák is, mint pl Tuacával készíteni.
Ez a bejegyzés Nóri miatt készült, aki nem ismerte ezt a két koktélt
Nos, ma igazából nem sok extrától tudok beszámolni.
Hazaértem munkából, majd a hölggyel folytattunk némi telfonálást, aztán skypeoltunk, mert az ugye jó. Aztán megkérdezte, hogy nincs-e kedvem lemondani a mai programom egy teázás fejében…
Egy pillanatra elgondolkodtam, de nem szeretek segget csinálni a számból, főleg hogy legalább 4 embert hívtam el, így muszaj volt lemennem, ezért tettem egy köztes ajnálatot, hogy eljövök éjfélkor, és akkor átmegyek megmelegíttetni a karaoke megpróbáltatásaiban megfáradt pici torkom…
Végülis elég szép társulat gyűlt össze, akiket a cimkék közt majd úgyis olvasni lehet 🙂
Márk és Bori voltak az elsők, akik beadták az unalmast. Persze, Bori hatkor kel, megértem. Én lehet akkor még le sem fekszem… 🙂
Utánnuk egy jó órával én is úgy gondoltam, hogy a kedvenc koktélom és Apesszal elfogyasztott söröm után igazán megérdemelnék egy kis forró teát. Így hívtam taxit, és amikor kérdezte, hogy mégis merre menjünk, mondtam, hogy nyugati felé, onnét kitalálom. Opera előtt hívtam fel a kisasszonyt, hogy hozzá vitessem magam, vagy haza.
Nem volt nehéz kivenni a hanghatásokból, hogy sikerült felkelteni, és úgy érzem, ez volt az egyetlen dolog, amit biztosan nem akartam. Annak ellenére, hogy azt mondta jöjjek, inkább úgy gondoltam, hogy hagynám aludni. Jó éjszakát kívántam, majd letettem.
Tegnap, miután végeztem Arany János utcánál, és úgy gondoltam, megnézem milyen a kora esti Morrison’s, így egy halvány burger királyos szendvics után be is toppantam. „Tonight” bővebben
Nos, szóval az volt a tegnap esti program, hogy délután ötre hazaérek, jön egy Gls futár, lerak nálam egy csomagot, kifzetem, elmegyek Szandihoz, beszélgetünk, aztan pedig Mossellen.
A terv ott bukott meg, hogy a futár 7re jött… Azért 8-ra így is már Andrással, Gandival, Kalózzal és kangival ültem egy asztalnál, úgy hogy Szandinál is voltam kb 15 percet. Aztán tova libegtünk Morrison’s felé. „On a night like this…” bővebben
Vörös, édes, mámorító… Amikor azt hiszed, hogy a magad ura vagy, már rég nem…
Mint egy csepp vörös rózsa, mint egy falatnyi naplementében tükrözödő víztükör…
Jó napot kívánok! 😉
Igen, még élek bár eltűntem most kb 4 teljes napra, akik akartak így is megtaláltak 😉
Szóval a péntek estém erősre sikerült. 11 körül lenéztem Morrison’sba. Kicsi lent volt, és megigértem neki hogy lenézek, meg szerettem volna vele beszélgetni 😉
Éppen Robbie Williams – Angels cimű számát énekeltem, amikor megérkeztek Ákosék.
Ha nem tudnám, hogy ZoNe otthon alszik tuti azt hinném, hogy ő énekel.
Szóval inni kellett velük, ismét… 😀
Amikor Kalóz ismét valami rettenetesen kinéző, bár annál finomabb lángoló koktélt kért ki, letámadott két amcsi csaj, hogy szia, meg mizu, meg hi, meg hő…
Igazából inni, meg pasizni akartak, és mivel utolsó éjszakájuk volt pesten… No mindegy, úgy gondoltam erre nem vagyok vevő, ezért kedvesen elbeszélgettem öket, majd szép finoman elhúztam a gennybe. Később este még láttam őket, amint másztak egy srácra aki vett nekik egy-egy vodka red bullt.
Záráskor jöttünk el Kicsivel. Majd az első metróig elkisértem, mert én valódi lovag vagyok, mint mindig 😀
Aztán koncentrált alvás, mivel reggel 11-kor már dolgom van…
Szombaton nem mentem sehova, hanem éjfélkor elaludtam és reggel 10-kor keltem.
Vasárnap estére pedig emberi állapotba hoztam a lakást, szóval lassan emberi állapotok lesznek.
Egy hatalmas karton doboznyi papírt készítettem elő kidobásra, régi egyetemi jegyzeteket, régi papírokat, régi jelentkezési lapokat, régi céges nyomtatványokat és mindent amire nem volt már szükségem.
Közben a ruhatáramat is átválogattam, és kidobtam mindent, ami nem volt rajtam 2 éve.
Szóval most ez van, 7 órája írom ezt a postot, de csak befejeztem 😉
Az első állomásunk ma este az OldAmsterdam nevű étterem volt, a Királyi Pál utcában, két köpésre a Kálvin tértől. Lehet sznob köcsög helynek titulálni, lehet minket is annak, mert oda mentünk, de tény ami tény, hogy jól éreztük magunkat, jó volt a társaság, jól föztek, és a belga sörök…
Szóval Csabi, Viki, kangi, Kalóz, Ákos, Andris és Márk társaságában vágtam neki az estének a fent említett helyen. A kiszolgálás kifogástalan, de a kaják nem voltak olyan „hubazmeg de nagy” adagok, de emberiek voltak, ehetők voltak, és vacsorának maximálisan megfelelt. Ittam náluk Chimay névre hallgató vörös sört, majd egy Duvel vagy valami hasonló névre hallgató világos barátját, és e kettö közt kaptam meg a Birkapaprikásom galuskával és salátával 🙂
A desszertjeik nem voltak semmik, legalábbis marha jól néztek ki. A számlánk végösszege igy nyolcunkra 28.061 Ft volt szervíz díjjal együtt, ami szerintem leírva sok, a helyszínvonala alapján reális 🙂
Ezután becéloztuk gyalog a Café Zenitet a dohány utcai Zsinagógával szemben, ahol dupla kolumbiai kávét kértünk, bár nem tudom azt kaptunk-e. Minden esetre lórugás feelingje volt…
Felébredtem töle rendesen, ami azt illeti.
Ezután Deák tér és Astoria közt csatlakozott hozzánk Sanyika, ezután Morrison’s felé vettük az irányt 🙂
Kiegészülve Judittal, Zozóval, Csabával, Zolival és Balázzsal, aki mint megtudtam szintén producer, és a citromsárga felsője árulkodott róla, hogy igazából inkább a másság felé hajlik. 🙂
Végülis kikértük Kalóz által propagált gégepukkasztót, aminek az íze erősen hasonlított egy mentolos fogkrémre, de legalább volt benne némi aldehid származék, és a hatás valóban a „amikor szétverik az ember agyát egy lédús citrom szeletre erősített vaskos aranytéglával” jellegű volt 🙂
Énekeltünk egy USA for Africa – We are the worldöt. Amivel önmagában nem kis hangulatot csináltunk, mondjuk igy is közel 20-an énekeltük, csak azokkal, akikkel lementünk 🙂
Hajnal 3 körül jöttünk ki, miután hosszabban beszélgettem Lacival, a Morrison’s 2 projekt részleteiről, a nyitó buliról, és minden hasonlóról. Közben énekeltünk egy Greenday számot, még hozzá a Boulevard of broken dreams-t.
Most itthon blogolok, Judittal éppen készülünk aludni, holnap pedig kocsival Bajára, egyrészt mert mivel én úgyis teljes árat fizetnék, ő meg diákot, kocsival jobban járunk és 2 órával tovább alhatunk 🙂
No akkor 5 óra múlva kelek (9 kor) aztán go go go, vasárnap pedig délelött ismét pöst 🙂
Nos, köszönöm hölgyeim és uraim, egy élmény volt a ma este 🙂
Aki pedig nem tartott velünk, azt sajnálom 😉
Szóval, a ma estének úgy indultam neki, hogy nem iszom sokat, és csak 5 rongyot költök…
Egyik sem sikerült…
Elindultunk Dorcival Morrison’sba, ahol már Hanna és Kicsi várt minket.
Oda felé ittam egy bombát, majd leérve egy ajándék sört, aztán egy Epstein koktélt, a név adóval. Egy másik sör után, pedig egy Hámoryt szintén a név adójával.
Amikor úgy gondoltam, hogy most bizony szinte józanul távoznék, odajött 3 srác a pulthoz, és Flaming Lamborghinit kértek…
Flaming Lamborghini:
Úgy néz ki a dolog, hogy Grenadine szirup az aljára, hogy íze is legyen, aztán Sambuca, majd Metaxa, Galianó, 80% os rum. Külön pohárba Curacao és sötét rum, az első poharat meggyújtják, szórják fahéjjal, – ami lángra kap az égő rumtól -, közben a másik pohárral is ráöntik, amig te az égő löttyöt iszod szivószállal…
A szakirodalom azt írja, hogy kizárólag 18 éves kor felett, és akkor is szigorúan egyet szabad inni.
Márkkal felkaptunk a vizet, hogy hogy lehet ezt ilyen lányosan inni, és megmutatjuk hol laknak a királyok…
Ami végülis sikerrel járt 😀
Úgy gondoltuk, hogy a New Yorknál nincs keményebb. Ami rövidtávon igaz csak, mert a Lamborghini 20 perc után hat igazán.
Testvériesen egyszerre végeztünk, és mint 20 perccel utánna az ő arcán is azt a „hubazmeg ez nem volt gyenge” arckifejezést láttam.
Nekem még fél óra múlva is égette a torkom a fahéj, de ez a lényeg.
Tehát hazaértem, jelentem alássan erős alkoholos befolyásolltság alatt állok. De túlélem és épp Rasmust hallgatok…
Próbálok felejteni, mert megérdemlem, bár őszintén kurvára nem értem, hogy mivel érdemeltem ki ezt állatokhoz sem méltó bánásmódot. Igen, tőled.
Utóirat: Délelőtt fél 11 van, és még mindig szédülök a piától…
