Mindig kész vagyok tanulni, annak azonban nem mindig örülök, ha tanítanak.
Nos, péntek este Székesfehérváron voltam Judit utó szülinapi buliján, és az alapos belvárosi esőzés okozta ronggyáázás után a legkézenfekvőbb járat a 21:38-as Déli pályaudvarról induló csodálatos személy vonat volt. Általában híresen az utolsó, sőt az utolsó utánni pillanatban tudok érkezni, ezért most megembereltem magam és taxival mentem, hogy biztosan oda érjek.
Ma én is áldozatául estem a VDSZSZ aljas móhóságának, és kisded játékának, amit ők sztrájknak datálnak. Ezért gondoltam, hogy írok én is valami hosszasan anyázós, és folyt volna szét Gaskó az anyja térdén jellegű írást, de ezt már megtették helyettem egészen sokan.
Amivel viszont a legjobban egyet tudtam érezni jelen helyzetben az Zoli írása.