Címke: Nio

salalala

A hétvégém egy pöppet szarul sikerült.
Köszönhetően annak a ténynek, hogy a kisasszony bevágta hisztit, és miaz hogy nem vele foglalkozom.
aham.

Pénteken 18:40 ig online voltam, pedig 19:10 kor indult a vonatom, amit pont ezért kis hijján lekéstem.
no nem baj, azért a vonaton még beszéltünk…
haza érés, már mindenki alszik. akkor lefekvés. éjfél.

Reggel szokásosan öcséim keltenek, gyomorszába ugrással 8 óra körül.
Elmentem intézni egy banki utalást ami pénteken már nem fért bele a napomba, majd beszélgettem pár otthoni barátommal.
Délután tanítottam kardozni öcsémit, majd miután mindenki lepihent lementem a nappaliba, előhúztam egy jim dornan dvdt, és kellemesen bealudtam rajta, amiért szégyenlem a pofám.
Este 8 után keltem, játszottunk öcséimmel, majd felhivott ez a drága nő és beszélgettünk egy órát. Igen felhivhattam volna, de úgy érzem, hogy nem azért jövök bajára, hogy telefonáljak, azért vagyok itthon havonta egy hétvégét, hogy édesanyámmal, és a testvéreimmel legyek.

Nem szeretem az ilyen és ehhez hasonló lelki ráhatást, és a nagy drámai alakításokat. ezzel nálam még mindig nem lehet elérni semmit, maximum, mégjobban azt fogom csinálni amit én akarok.
Az ilyen dolgokkal szemben mindig keményíteni szoktam és nem engedni.
Nem szeretem, amikor valamit nem lehet egyenesen megmondani, hanem kerülő úton kell próbálkozni…

Szombat este lenéztünk az egyik közelben lévő felújított szórakozó helyre, elég kevesen voltak, de baja már csak ilyen, a péntek este pörgösebb.
Végüli kikötöttünk újfent sziklában.
A társaságról annyit, hogy szinte bármelyik lent „szórakozó” egysejtű odajött volna hozzám fényesnappalaz utcán megsajnáltam volna az ábrázatát, és megnyitottam volna a pénztárcám.
Kb ilyen kaliberű emberek voltak lent, ezért maradtunk csak 15 percet.

Vasárnap hajnal 3ra értem haza, sikerült egy pizzériában tölteni az időt, ahol is a horvát tulajdonossal beszélgettük el az utolsó 2 órát.
Vasárnap reggel ébredés, vakarózás, pakolás, ebéd és 1 után indulás sztikevél vissza pestre, de erröl már irtam.

Nem érzem jól magam, depis vagyok, antiszociális vagyok, empatikus meg nem és a dráma sem kell.

Friday night

Pénteken fél 7 körül találkoztunk Westendben, és úgy gondoltuk ismét kellően éhesek vagyunk, ezért úgy gondoltuk benézünk TGI Friday’s nevű helyre.

Utoljára 2 éve ettem itt, szóval úgy éreztem fel kell elevenítenem az élményt 😉

A cézár salátájuk még mindig fantasztikusan jó 😉
De, amit valójában vacsora gyanánt választottam az a World Famous Friday’s Jalapeno Burger…
Nem mindennap eszik az ember 2 és fél ropiért egy hamburgert… 😀
De tény ami tény, megérte az árát.

Nem volt hatalmas, de ehető méretű volt, kellemesen csipős, szezámus hamburger zsömle, egy 20 dekás jól átsült marhahús benne, emberi minőségű salátával, majonézzel, és normális sültkrumplival…
És a profizmust erősítendő a közepét átszúrták egy ilyen party pálcikával, ami az ilyen party szendvicseken szokott lenni.
Így legalább nem csúszik szét, miközben fogyasztom 😉

Egyszerűen mesés volt 🙂

Drágám némi képpen inyecségre adta a fejét, cezár salátát evett, illetve ettünk előételnek, majd valami sült lazacos finomságot választott zöld körettel…

Vacsora közben megunkba engedtünk egy liter ananászlét, és igy egy óra elteltével fizettem 10 ropit az egész kalandért 🙂

Amit relative nem kevés, de megérte.
Viszont az anyagi körülményekben nálam sokkal jobb eleresztett kisasszony is megjegyezte, hogy ennyiért ök hatan ebédelnek… 😉

Aztán kóricáltunk egy kicsit a nyugati városközpontban, majd úgy gondoltam tiszteletemet teszem a Lehel téri WBben, mivel Pityu alias Bozzai Andrea búcsúzott a cégtől.
Egy kézfogás erejéig maradtunk, mert nem igazából volt hangulatom az iszogatáshoz.

Madness :)

Nos szóval édes örületben vagyok 😉
Föleg hogy ma estétől megint nálam van az én Drágám 😉
Hogy meddig az még kiderül, de jön lát, és legyőz… 😛

Szóval, fél 7 körül találkoztunk, majd mindketten kellően éhesek voltunk, ezért úta ejtettük az általam legjobban preferált török kajádát, amit nem szertnék tovább reklámozni, úgy is tudjátok melyikről van szó 😉

Szóval pár nap happiness kezdődik 😉

4 nap

Az elmúlt 4 napban igencsak elvoltam tűnve mindenki elől, amiért utólag is bocsánatot kérek, de jobb dolgom volt 😉

Történt ugyanis, hogy csütörtök estétől egy aranyos hálótársam volt, egészen 1 órával ezelöttig 🙂

Pénteken nehéz szívvel keltem fel hogy dolgozni menyjek, de annál idegesebb voltam, amikor nem tudtam hazaindulni időben, hanem kb negyed 8ig, túlóráztam, igy csak 8 körül értem haza.
Addigra viszont letudtam minden idegességem, és feszültségem ami aznap a cégnél rám rakódott, és megpróbáltam a kisasszonyra koncentrálni 😉
Úgy terveztük eredtileg hogy péntek este valami mozi szerűséget iktatunk, majd pedig benézünk vudu szülinapi bulijába, ami mint többen írtátok zsír volt 😉

Szombaton délelött mindkettőnknek dolga volt, a drágaság elvileg fél 10 re ment fodrászhoz Kelenföldre. Batthyányi-ig elkísértem, majd mentem Moszkva tér felé, intézni a dolgaimat.

Egy óra elött 10 perccel találkoztunk Westendben, majd 2 től találkozója volt ott egyik exével. Akire nem kimondottan voltam kiváncsi, ezért inkább leültem a Milleniumi udvarnál, eszegetni, majd pedig C&A ban kötöttem ki, és vettem egy új inget 😉

A várakozás közben hívott Hanna elmonda mivolt Vudu szülinapján.
Mire végeztem a telefonálással és az átöltözéssel, hívott a kisasszony hogy hol vagyok, hol találkozunk stb.

Végülis a 3/4 4-es S.O.S. Szerelmet néztük meg, ha már múlthéten elmaradt, és Hannával láttam 😀

Végülis WestEndtől kézenfogva sétáltunk végig a körúton, egészen a Budai hídfőig…

Vasárnap reggel pedig elviharzott valahogy fél 11 után…

Folytatás következik jövö szerda/csütörtök tájékán 🙂

Rég aludtam ilyen jót, föleg ilyen jó kezekben…

past 24 hours

Az elmúlt napom kellően érdekesen telt. 🙂
Igen, este 7kor találkoztam egy aranyos leányzóval, aki ugy döntött sétálgat velem egy kört a városban, és utánna meglátogat engem éjszakára szerény hajlékomban, ami igy is történt 🙂

Az elmúlt hónapok egyik legkellemtesebb estéje volt.

Nem, nem azért 😉
Hanem, mert jó társaságom volt éjszakára, aki képes volt elviselni azt, hogy hulla fáradt vagyok, és hogy csak illendőségből nem alszom el mellette, viszont annyira álmos vagyok hogy 3 összefüggö szót nem tudok kinyögni 😀

Mikor megágyaztam, elmentem fürödni és úgy gondoltam, hogy én most akkor aludnék, egy pöppet megélénkültem. Ez lehetséges hogy a fürdönek köszönhető, de inkább annak tudnám be, hogy a kisasszony szorosan hozzám bújt, simogatta az arcom, és véletlenül a kezemre is rá-rá kapott 😛

Minden viccet félretéve, nagyon jól esett.

Ezt mi sem mutatja jobban, hogy amig hozzám volt bújva nem is tudtam aludni, elmondása szerint fél négykor mondtam az morogva, hogy ez igy nem lesz jó, mert nem fogok aludni, és inkább a párnámat választottam, az ő ölelése helyett 😀

Mondjuk ugy érzem egy rossz szava sem lehet, mert hajnal 3kor kifejezte némi orális fixációs vágyát, szóval csináltam neki vacsit 😀

Másnap reggel állítólag 2 és fél órán át feküdt mellettem mozdulatlanul nehogy felkeltsen… De aranyos 😉

Mondjuk volt mit kialudnom ez tény.
Szóval másnap (csütörtök) városban mászkálással és cafatosra ázással telt.
Késő délután a kisasszony kitalálta, hogy ő bizony menne, igy elváltak útjaink.

Engem pedig Hanna hívott 7 körül, hogy nem megyünk-e moziba, mondtam hogy sure, szóval ez még betetőzte a napom 😉

A film amit néztünk az S.O.S. Szerelem volt.
De erről majd késöbb.

Daily Fight Inside

Érdekes kérdések motoszkálnak bennem, főleg az elmúlt pár napnyi beszélgetés után.
Amikor valaki elmeséli a problémáit, és próbálok segíteni, felnyitni a szemét, új megoldásokat találni, az úgy gondolom jó.
Egészen addig amig a megoldás nem én magam vagyok.

Mert ha egy kedves ismerösöm ráébresztem valamire, valami hibájára, vagy olyan dolgokra amelyek a zátonyokat okozzák a kapcsolatában, vagy éppen ráébresztettem, hogy nem boldog, akkor egészen addig ez jó érzéssel tölt el, amíg nem merülök fel lehetséges alternatívaként.
Ez föleg akkor érdekes, amikor olyan elvárásai vannak, amit messze túlteljesítek, vagy legalább is megfelelek.

Mivel ilyenkor vergödöm, hogy biztos bele kellett volna-e szólnom az ő dolgukba.
Másrészt sosem mosom le magamról, hogy önző dög vagyok, és nem segíteni akartam, hanem szétrombolni a nagy idillt. És hogy csak a saját malomra akartam hajtani a vizet.

De nem érdekes, mindenki azt gondol, amit szeretne.
Ettől függetlenül nem az a hobbim, hogy párokat szedek szét, majd lenyulom a csajt és hawaii.

Mornin’

Nos, tegnap este óta mióta kiraktam ezt a postot jönnek a találgatások hogy kiez, ha ilyen sokan ismerik állítólag a nedves ismerőseim közül…

Akkor pár policy, ami alapján szükíthető a kör:

Ugy indul, hogy exek barátnöivel nem kezdünk.
Aztán, a kor limitem szerintem ismeretes.
Harmadrészt nem szeretjük a távkapcsolatokat, mert a romantikája bár megvan, de hosszabb távon nem az igazi
Negyedrészt nem kolega, semmilyen szinten 😉

No, most akkor remélem mindenkinek befoltoztam az oldalát, és nem fognak polgári peres eljárásba azért mert a Társadalom Biztosításra kibírhatatlan terhet rovok az által, hogy a blogom olvasóinak az oldalát fúron, kiváncsiságostól, mindenestől 😉

You’ve never believed in The One.
I still don’t. I believe in him.

Wish I Could fly

Nos, ma volt egy szokatlanul hosszu beszélgetésem egy kedves régi ismerőssel, akivel sok-sok véletlen miatt ismerjük csak egymást, ellenben még annál is több közös ismerősünk van.

A lényeg, igazából csak annyi, meglepödtem magamon.
Olyan dolgokról beszélgettünk, amivel egy normális szingli csajjal bármikor, ellenben ő foglalt… Viszont, nem tűnik boldognak.

Igen tudom a fos viccet, hogy csak az a nő foglalt akin fekszenek, de most nem ez a lényeg.

Mindegy, szóval fura mód meglepödtem magamon. Bent maradtam az irodában fél 9ig, mert addig beszélgettünk, aztán megigértem, hogy hazamegyek és folytatjuk.

Normálisan kb fél óra / 40 perc az út.
De a bonyadalmak ott kezdődtek, hogy a Jászai tér felé eljutás gyors reményében úgy gondoltam trolival megyek. Menetrend szerint 10 percenként jár, én 12-t vártam rá + 5 perc amig odaért. Ennyi idő alatt lesétáltam volna másfélszer.
Margit-híd budai hidfőjénél pedig úgy van össze confolva az átszállási kapcsolat, hogy amikor beérkezik a 4-6 villamos, utánna 10 mpel érkezik be egy HÉV Szentendre felé. Ami normálisan elérhetetlen.

Eddig is tudtam, hogy nem vagyok normális mert nem csak hogy sikerült, de mivel feltartottam az ajtó záródást igy még 4 embernek is rajtam kivül…
Igen, tudom, mindennapi SzuperMen vagyok.

Made-it! van, mert tényleg hazaértem fél óra alatt.

Szóval a fent emlitett beszélgetés egészen fél 1ig zajlott.
Melynek során meglepően sok közöset találtunk egymásban, akár bevallottuk egymásnak, akár nem…

Jövő csütörtökre veszek ki egy nap szabit, megpróbálunk egy napot együtt tölteni csatangolva, beszélgetve, és természetesen shoppingolva.

Nagyérdeklődéssel tekintek a csütörtök elé.

A nagy beszélgetés közben, supporttól jött egy fontosnak tűnő hibajelentés, ezért VPNen bemásztam az irodai hálóra, megnéztem a hiba okát, majd riasztottam PS mestert smsben.
Úgy gondoltam, annyira azért fontos, hogy jelezzek neki, annyira ellenben nem hogy fel is keltsem adott esetben.
Ez az áthidaló megoldás is sikerre vezetett.

Harder NagyUram, ha olvasod, akkor ezúton is szabit kérek, ha nem akkor majd holnap reggel adom meg a módját! 😉

Én viszont most alszom és ha nagyon unatkozom akkor majd még smsel is fogom boldogítani a hölgyeményt 😉

Are you ready to fly?