Mindig kész vagyok tanulni, annak azonban nem mindig örülök, ha tanítanak.
(Nem ez most nem ilyen kalóz hörgés, mert az amugy is hrrrrrrr)
Szóval, most indulok reggelizni, aztán találkozom az egyik kedves ügyfelemmel, aki meginvitált egy nagy Hármashatárhegy járásre, sörözésre, és ilyenekre. Tehát, most készülődöm, még végig hallgatom az éppen felcsendült I don’t wanna miss a thingjét, és megyek.
Najó, a My heart will go ont, még végig várom.
Emberi nyelven elköltöztem.
Némi pátosszal, ma hajnalban az utolsó darab dolgaimat is kipakoltam az óbudai lakásból, megnéztem a kilátást mégegyszer a Hármashatárhegyre, végig simítottam utoljára minden bútort és leültem utoljára az ágyamra… 3 év…
Mindíg is szeretettel fogok visszagondolni a kaszásdűlői lakásra, mert sok emlék köt oda. De ezeket felnőtt módjára felteszem a polcra és olykor szívet melengető érzéssel gondolok majd rá, amikor leveszem és leporolom.
Úgy gondolom a következő hét még a pakolás és kidobozolás jegyében fog telni, és valószinűleg teljesen offline leszek, mivel még nincs netem az albérletben. Ellenben aki nagyon akar, úgyis megtalál 😉