Címke: személyes

Hannától kapott pöttyös

Korábban is kaptam már ilyen magas labdát, hogy irogassak dolgokról, amiről még soha. De most azt rótta ki rám Hanna, hogy 7 olyan dolgoról írjak, ami hétköznapi és mégsem szoktam írni róla. Legyen:

  • Azért utálom a funkyt, mert nem érzem a ritmusát
  • Szemüveges vagyok, csak nem hordom
  • Egyszerre 4-5 könyvet olvasok, hasonló témában, de mire az egyiknek a végéreérnék mindig megjelenik valami új és érdekes, így kb évente kerül az elolvasott pocomra 1-2 könyv, miközben félbe hagyok 5-6ot
  • Szeretem a rendet, csak a természetemnél fogva képtelen vagyok pár napnál tovább megtartani
  • Sosem iszom kávét
  • Noelhez hasonlóan én is könyvvel járok wcre
  • Vegetáriánus voltam évekig, mára ebből az maradt meg, hogy kerülöm a vörös húsokat

Ha már ezt így végig írtam, akkor gurul a labda Timinek, Nionak, Jaxnak, Milgrának, dr. lippijenek és kiváncsi vagyok Ziona mit írna 🙂

Viszont, kedves olvasóim, akik nem vezetnek blogot megjegyzésben megírhatják a saját listájukat 🙂

Aggódom

Tegnap este, pontosabban ma hajnalban negyed egykor adtam le az iroda kulcsát a portán, és indultam hazafelé.

A Vígszínháznál úgy gondoltam, hogy én bizony lenéznék Morrison’s 2-be, és egy órakor elmegyek haza, úgy sem volt valami bulizós hangulatom. Ezzel szemben az történt, hogy „Aggódom” bővebben

Kedd este

Megérkezett Kicsi, elült mellénk, puszi-puszi meg minden. Iszogattunk, aztán gyakorlatilag mindenkinek lógott a nyakában csak engem került kilométerekről, és ez kibaszott szarul esett…

Az est fénypontja számomra, – ahogy arra már reflektáltam az előzőekben – az volt, amikor Angelst énekeltem, Zs megfogta Kicsit székestől, és beültette a Karaoke terem közepére… Így szinte végig a szemébe nézve énekeltem. A körülmények ilyen irányú alakulásának eredményképpen a szám végére erősen bekönnyesedtek a drága szemei 🙂

Iszonyat jó érzés volt ez látni. Nem tudom mi játszódott le benne, de tudom, hogy valamit megmozdítottam.
Persze, valószínű semmi köze az egésznek hozzám, csak arról van szó, hogy valami emlék előjött vagy bármi, de akkor is…

Ezzel némiképpen kompenzáltam a magamban képződött kurvaanyázást, és dühöt.

Viszont, amikor a kedves dán túristák elkezdtek beleénekelni az Eye of the Tigerébe, akkor az egyiket vesén szúrtam a nálam lévő mikrofonnal. Hirtelen megérezte hol a helye, aztán akartak jönni pajtizni, meg meghívni minket piálni.
Ekkor fogtam a kabátom és elindultam. Gandi, Schipty, Hanna és Kicsi is jöttek kifelé, de csak a sarokig, mivel ők taxival mentek tovább Morrison’s Operába.

Amig a taxira vártunk álltam kicsitől kb 20 centire, a kitárt karjai közt, és néztem a szemébe.
Azt kérdezete, hogy mit szeretnék. Mondtam neki, hogy pontosan tudja, és ezután emg akartam csókolni, amire a reakció egy szolid elhúzódás és egy ‘Naaa’ lett… 🙁

Megérkezett a taxi, beszálltak, én pedig mentem haza, és szellőztettem a fejem tovább.
Szerelmes vagyok.

Update: Állítólag nagyon csúnyán kész volt a szívem csücske aznap este, és így Gandi vitte haza. Mármint magához.
Beszélgetett vele rólam, de semmi újat nem tudtunk meg. :

Kicsi

Az volt a szitu, hogy elvileg 10 után érkezik. De nem lesz egyedül, mert valami srác jön le, akivel randizott és kiváncsi hogyan énekel.
Ezt mondtam Gandinak, aszondja egy telefon és lejönnek a „barátok, bulizni”…

Mondtam, hogy nem kell, egyedül is elintézem a srácot ha kell. Úgyis ölni jöttem ma.
Otthon Evanescence, Slipknotot és System of a Downt hallgattam mielött indúltam.

Megérkezett, és rám sem mert nézni. Sosem kaptam még úgy valakitől puszit, hogy nagyon nagy ívben elnézett mellettem. Állítólag én meg nem koccintottam vele, hát jó. Lehet. Egyik éneklés után elment mögöttem, megállt egy pillanatra, megfogta a vállam kétkézzel, majd tovább ment. Buzifejű hülyegyerek lelépett, és ekkor jött Seedorf hogy kéne valamit csinálni, egyedül van.
Jó, nyilván férfi leszek, oda megyek. Megkérdeztem tőle, hogy ma fogunk-e beszélni 2 szónál többet, vagy nem.
Mondta hogy kellene, jó mikor. Akár most. Leültem.
Elkezdtünk beszélgetni. Kezdődött a sallang, hogy nem akarlak elveszíteni mint barátot, meg ilyenek. Mondtam, hogy ezt a faszságot akkor hagyjuk is.

7 things I’ve never write of

Gandi dobott nekem egy labdát, hogy írjak hét olyan dologról, amiről még soha. Mivel egy korábbi írásomban Lippije felhívására írtam 5 dolgot, gondoltam megtoldom még kettővel.
Hát íme:

  • 3 nyáron keresztül dolgoztam kútásóként nevelő apám mellett. A legmélyebb 26 méteres volt, amiben lentvoltam. Egyik alkalommal kishijján meghaltam, egy román munkásnak köszönhetően.
  • Alapvetően jókedélyűnek ismernek az emberek, de az igazsgátalanságért ölni tudok. Igen, akár tettlegességig is tudok fajulni, és olyankor senki nem tud lehűten, a nyugtatás pedig olaj a tűzre.

Akkor ha már pöttyös hadd guruljon tovább. Akikre kiváncsi vagyok: Nio, Ti!Mi!, Harder és persze Kalóz 😉

Good night

<DjZoNe> szép álmokat kislány
<DjZoNe> vigyázz magadra 😉
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> te is
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> és hiányzol
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> jó éjt szépálmokat
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> kezekkel csak óvatosan
<Mül<öJmÖ$ HeJcEgNöC$kE> puszi

Most azon morfondírozom, hogy mikor hallottam utoljára azt hogy hiányzol, mély mögöttes tartalommal, és úgy hogy tudtam, nem csak üres szavak vannak mögötte, hanem érzelmi töltés. Fél éve, talán…
És hiányzik ez az érzés, hogy fontos vagyok valakinek, nem csak úgy mint ember, hanem mint érző lény, mint férfi, mint pár vagy mint kedves.
Mert nyilván, fontos vagyok az üzleti partnereimnek, hogy müködtesem a szolgáltatást amire szerződtünk, működtessem az informatikai architektúrát.
A fönökömnek, hogy hozzáadott értéket termeljek, termeltessek, ne csak egyszerűen weboldalt csináljunk.
Az étteremnek ahol eszem, különben egy adaggal több kaja rohadna rajtuk.
A boltnak, ahol veszem a mindennapi kellékeimet, az öltönyöm, a cipöm, az ingem, a nyakkendőm, és mindent amitől engem Lakatos Zsoltnak lehet nevezni.
És azoknak akiknek a segítségemre van szükségük, emberileg, anyagilag, mentálisan, bárhogy.

De kinek vagyok fontos igazán?
Akinek nem ezek kellenek belölem, hanem hogy én ott legyek, velem találkozzon, engem halgasson, hogy elég legyen egymással szembe leülnünk és az a szemvillanás kumráni hosszúságú könyveket mondjon el.

Csak pár ilyen ember van. Öket nevezem én barátaimnak, és köszönöm hogy vannak nekem.
Akkor is, amikor jól mennek a dolgaim, akkor is amikor rosszul, amikor mélypontokat élek át, és amikor halálosan boldog vagyok.
Köszönöm.

Milyen jó, ha az embernek van egy „huga” aki msnezik, és néha rádöbbenti ilyenekre.

Ez a zene pedig azért jön, mert most igy érzem jónak:

[audio:forigner_-_nothings_gonna_change_my_love_for_you.mp3]

Családi intermezzó

Ma reggel sikeresen megküzdöttem a ténnyel, hogy késik a Szentendrei HÉV, nem jár a 4-6 Moszkva tér felől, és a 2-es metró sem egy Batthyány téri áramszünet miatt. Tehát kellemesen átsétáltam a Margit-hídon, és mivel Szeráj ilyenkor még inkább zár mint nyit, a csirke fogóban ejtettem túszul mai reggelim tárgyát.

Node, amiről valójában írni akartam:
Beértem az irodába, és miután sikerült életet lehelni a levelezésembe, meglepődve tapasztaltam, hogy kaptam az egyik kedves unokatestvéremtől húsvéti családi képeket.
Mivel a családom azon részéről egyrészt nincsenek egyáltalán képeim, másrészt amik vannak legalsó hangon is 10 évvel ezelött készültek, ezért ezeket most nyílvánossá teszem.
Tehát a képek itt tekinthetők meg.

A képen található személyek valamennyien kivétel nélkül édesapám családjához tartoznak. Legnagyobb számban unokatestvéreim vannak jelen, akik már a harmadik generációt képviselik a családban, és vannak ketten már a negyedik generációból is.

Reggel

Sikerült felkelni 11kor, miután 2 órája ébresztett a telefonom, és kb 60 centit mászott az asztal széle felé.

Aztán Apám hívott, hogy meghalt a másik nagybátyám is, ma hajnal egykor…
Temetés hétfőn du. 2kor Dunapatajon…
Szerintem nem megyek le, de küldök hétfőn gyász táviratot.

Ez egy ilyen hét.
Még valami esetleg?

5 dolog

Lippije blogján volt egy mókás dolog, gondoltam én is leirom, mert mért ne.
Szóval 5 dolog amiről még sosem írtam:

  • 12 évig jártam gyógytornára, azért mert az iskolai tesi tanáraimat utáltam.
  • Amikor – az azóta is egyetlen – kutyámat, (Dorisz, zsemle barna spániel) el kellett altatni, mert rákos volt, végig neteltem az egésznapot a suliban és csak este mentem haza. Nem akartam ott lenni amikor beadják neki az inekciót.
  • 17 évesen ittam elöször alkoholt. Az áldozat egy korsó Kaiser volt, amit azóta is útálok.
  • Gyűlölöm a citrom likőrt, egy szegedi csunya berugásom óta. Viva la Karolyi kolesz
  • Azért gyűlölöm a Mammut I.-et, mert 4 éve fel kellett jönnöm Bajáról garanciális ügyintézésre busszal. Másfél órát vártam ott, miközben többször is rosszul lettem.

Meglepő dolgok jutottak eszembe 🙂

thx Lippije ;)

Na megyek aludni.

DjZoNe