Az imént hívott Gabo, beszélgettünk, hogy kinek hogy telt a tegnapja. Mivel neki is találkája volt, az áldozatával, és nekem is az enyémmel.
A vége felé elejtett, egy ilyen mondatot, hogy „You know, I have to say, I’m in a relationship”.
Mire a válasz, „Yeah, I know. Me too.”
Fura kimondani, még furább leírni, de most boldog vagyok.
Nagyon hosszú idő óta először, felhőtlenül.
Az előzőekben említettem, hogy nem kimondottan sikerült teljesíteni az ideálisnak mondott alvás mennyiséget a tegnap éjszaka folyamán, legalábbis a korábbi bejegyzés szellemében. Viszont, ennél is borzasztóbb felfedezést tettem ma.
Hétfő éjfél és hajnal 1-kor körül még itthon borotválkoztam, mielőtt beszálltam volna a taxiba, és átrepültem volna egy közeli városba hozzá.
Este 6-kor pedig amikor hazaértem, és a tükörbe néztem kb 3 napos borosta volt rajtam.
Ennyit jelent, az, ha egy este nem alszom?
Vagy az egész napos meeting miatt indult ilyen erős növekedésnek az arc szőrzetem?
Vagy ez is a SCRUM bűne? 😀
Visszaolvastam az előző bejegyzésem, és azon gondolkodtam, hogy – bár ilyet még sosem tettem – hogy visszahúzom azt a bejegyzést, mert már nem aktuális.
De, ezek alapján a fél blogom visszahúzhatnám, szóval így nem lenne értelme naplót írni. 🙂
(tovább…)
Azt hiszem, ma reggel sikerült új pályacsúcsot beállítani, ami az ébredés + jegyvásárlás + vonat elérés kombót illeti.
(tovább…)
Évekig küzdöttem az allergia ellen mindenféle módszerrel, ami éppen akadt.
Idén lett végképpen elegem, és úgy gondoltam megnézem mire jó valami csodás antihisztamin tartalmú gyógyszernek mondott csomagolt méreg.
A választásom most így első körben az allegrára esett.
Egyelőre annyi előnye van, hogy nem viszket a szemem, és nem kapar a torkom.
Ellenen az orrom továbbra is be van dugulva, no meg random időközönként folyik…
Szóval, kivárom a két dobozni adagot mire elfogy, és keresem tovább hátha, valami jó cucc is lesz.
Persze, mellé folyamatosan szedek omega-3-at, amire a nagy szakértők azt mondták, hogy ilyen-olyan királyság és mennyei manna az allergia ellen. Hát, a legdrágbbat vettem persze, 0 hatékonysággal…
Úgy hogy, most itt állok 🙂
Pár perce olvastam, a mindannyiunk által látott, pünkösdi Szabadság-híd Turuljáról leugró férfi családjával készült interjút itt.
Ő az apukám. Nagyon jó ember volt. Írjatok róla valami szépet.
Szólt a mondat, ami után elmosolyodtam, majd elszorult a szívem, és a következő levegő már könny formájában jött ki…
Ilyen is régen volt velem…