Ezt most találtam Nati blogján, és magamra veszem. Mert megérdemlem 😀
Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint – hiszen mindannyian visszatekintünk – meghallja, amit a szíve súg:
„Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mester? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted Őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed.”
Szerencsétlen, aki hallja ezeket a szavakat. Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette.
(Paulo Coelho)
„Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervistáncot, légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott! A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Azt mondom, légy fülig szerelmes; olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza! Hogy találhatsz rá? Hagyd az eszed! Hallgass a szívedre!… Az az igazság, hogy e nélkül nincs értelme élni. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél. De meg kell próbálnod! Ha nem próbálod meg, nem is éltél… Légy nyitott, ki tudja… becsaphat a villám.”
” – Így megy ez férfiak és nők között.
– Hogy megy?
– Véget ér…”
„Szakítok a hagyománnyal és elmondom a kívánságom: éljetek oly boldogan, ahogyan éltek, egy reggel ébredjetek azzal, hogy nem kívánhattok többet…”
ZoNe!
Becsapott a villám? 😉