After Music Club

Most fényderül első fokú lappangó érdektelenségemre és lustaságomra a Forma eggyel kapcsolatban. Elárulom, hogy hol tölöttem a vasárnap estém, és hogy miért nem vártuk meg a svéd asztalos reggelit, és hogy mivel hitegetett Seedorf hazafelé

Vasárnap felkeltem reggel 8-kor a legnagyobb meglepetésemre.
Pont a ment a Forma 1. Engem annyira azért nem érdekelt, hogy milyen, hogy a tölem 1 méterre lévő tvt bekapcsoljam, de azért index.hu rss feedjéből olvastam alávaló és galád módon a köreredményeket…

A napom további része alapvetően rendrakással, főzéssel, olvasgatással, játékkal és punnyadással telt. Az egyetlen emlíésre méltó dolog, hogy Judit átjött hozzám beszélgetni közel 2 órára miközben kétszer is végig ment a Minutes to midnight album, aztán ment tovább Zozóval találkozni Westendbe.

Este tiz elmúlt, és éppen azon gondolkodom, hogy lassan le kellene feküdni. Arra való tekintettel is, hogy 4 óra alvás van mögöttem… Erre megszólal a telefonom. Seedorf.
Karaoke lesz újra a régi Marco Poloban, amit most már After Music Clubnak hívnak, és főleg No Parások lesznek ott, mert hogy annó ez volt az első hely ahol játszottak, és most nosztalgiázás van.

Legyen. Mikor érsz Blahára. Negyed óra. Hümm. Addig bemegyek Mekibe. Jó.
Felöltöz, hív taxi és gyí.

Út közben megosztottam a sofőrrel minden rossz tapasztalatom a Taxi4ről, ő meg csak mosolygott rajta, és mondta hogy bizony vannak ilyen társaságok. Blahán buszmegállóban kirakott, majd bevágódtam Mekibe, mert Gábor még ott volt, ettem egy adag cézár salátát, és egy forró csokit a torkomra, ami már akkor is nagyon fájt.
Majd megkerestük a Nyár utcát, és benne a ma esti szenvedéseink helyszínét.

Kellemesen igényes hely ez az After Music Club, bár a terem, ahol a karaoket tartjják, kialakításra érdekes.
Van egy ilyen szinpad szerű 3 oldalról fallal zárt öblös rész, ahova vetítik a szöveget, és akét oldalán hangfal, ami a hangot belefelé szórja. Ergó a két hangfal spektrumában álsz amikor énekelsz, és így nincs rendes feedbacked arról, hogy hogyan is szól tényelegesen…

Viszont a mikrofon kábelek oda előre vannak kötve, így sokkal hátrébb sem mehetsz, csak a rádiós mikrofonnal, azt meg a műsorvezető csak nagyon nem adta ki a kezéből.

A társaság igen válogatott volt. Nagy részüket már ismertem ilyen-olyan karaoke buliról.
Schipty, Melinda, Hori, Mozsgán, Kira, Sanyi, Benga, Cséti Peti, Alex… A technikus Geri volt, a műsorvezető pedig egy mutatós szőke csaj, aki nem is volt annyira buta mint amilyennek elsőre tünt, viszont a műsor végén kiderült hogy annál hisztisebb viszont.

A bulinak érdemben fél négykor lett vége. Csomagolás, beszélgetés meg minden ilyesmi. A hely non-stop tehát akár még lehetett is volna maradni. Csak hát holnap, munka. Kira nyugatinál lakott gondoltam megvárom, mivel volt két marék közös ismerősünk (ismeri az egyik legjobb barátom, és a privát száma is megvan neki). Mint nő nem fogott meg, de aranyos volt. Viszont Hori barátom lecsapott rá a púltnál ülve, és hosszasan eltüntek egymás szájában…

Gondolkodtam rajta, hogy megvárom az ottani méltán híres reggelit ami 7-től van. De győzött a józanész, me a jó zenész, és elindultunk haza Seedorffal. Azt mondta hogy van egy gyrosos Astorián, és majd ott eszünk. Még jó hogy nem voltam éhes, mivel 10 perccel elöttünk zárt be.

Megvártam amíg elmegy az éjszakai cuccal, aztán hívtam egy taxit, nem volt kedvem éjszaka kellős közepén totálisan álmosan buszozni…

Ez háromnegyed 5-ös hazaérkezést jelentett, valamit azt hogy ha emberi mivoltomban akarok mutatkozni akkor 9-ig legalább aludnom kell…