Hónap: 2007 október

After Music Club

Most fényderül első fokú lappangó érdektelenségemre és lustaságomra a Forma eggyel kapcsolatban. Elárulom, hogy hol tölöttem a vasárnap estém, és hogy miért nem vártuk meg a svéd asztalos reggelit, és hogy mivel hitegetett Seedorf hazafelé „After Music Club” bővebben

Szombat este

Ebben a velős postomban fényt derítek Palcsó Tamás egyik perverziójára, és hogy mi a közös benne és Niki Belucciban. Kiderül, hogy mi volt szombat este Morrison’s 2-ben. Hogy Andreas mitől kemény, és hogy hogyan kell legegyszerűbben zártkörű bulit csinálni. „Szombat este” bővebben

Minutes to midnight

Igen, Linkin Park. A kedvenc alternatív muzsikát játszó zenekarom, azok közül akik nem számítanak klasszikusnak. Aki ismer tudja, hogy alapvetően az elektronikus zenére gerjedek. A rock, nu-metal és britpop dolgok egyedül karaoke miatt játszanak nálam (meg a The Walrus miatt..;) ). „Minutes to midnight” bővebben

Alvás helyett

Nos, ugy hagytam abba az előző postom, hogy a vacsizásból nem lett semmi, legalábbis a kép ezt próbálta szemléltetni. Én pedig úgy gondoltam hogy uccu neki, akkor haza és alvás. Csak az volt a gond, hogy nem kalkuláltam azzal, hogy a barátaim másképpen gondolják… „Alvás helyett” bővebben

Tonight

Nos, a tegnap este úgy indult, hogy nekem az irodából le kellett lépnem hat elött nem sokkal, mert műfaterommal kellett találkozni Délinél, mert ment le Bajára. Kellett adnom neki egy kisebb csomagot, amit anyukámnak szántam.

Ez megtörtént, aztán úgy gondoltam, hogy én már bizony nem mennék vissza az irodába, meg különben is. Kezdődik 18:30-kor BKFMen a Mindent Bele!. „Tonight” bővebben

Quote

Too many people are thinking of security instead of opportunity. They seem more afraid of life than death.

James F. Byrnes

Aggódom

Tegnap este, pontosabban ma hajnalban negyed egykor adtam le az iroda kulcsát a portán, és indultam hazafelé.

A Vígszínháznál úgy gondoltam, hogy én bizony lenéznék Morrison’s 2-be, és egy órakor elmegyek haza, úgy sem volt valami bulizós hangulatom. Ezzel szemben az történt, hogy „Aggódom” bővebben

Freemail

Bekönnyeztem egy pillanatra, amikor gyanutlanul egyik blogban a címben idézett ingyenes levél szolgáltatóval foglalkozó cikkre mutató linkre kattintottam. (Ezt a mondatot látná a volt irodalom tanárnőm… Még mindig szeretem Vera mama!)

Szóval tegnap volt 10 éves a [freemail]… Elgondolkodtam rajta, hogy basszameg, de öreg vagyok. Én ’98 ban regisztráltam magamnak a címem, és azóta is megvan…
Hihetetlen.

Aztán egyszer megújult és már nem nézett ki ennyire fosul, mint a képen. Aztán eljött 1999, amikor az origo megvette, és beolvasztotta a portál rendszerébe… Ez az Infó ’99 kiállításra volt időzítve, és ott voltam a bejelentéskor.

Igaz, amikor beindult a többi ingyenes levelező rendszer is, (extra, primposta, intermail) akkor az összes levelem átirányíttattam a cracker.hu -s mailcímemre. Ami azóta is a „hivatalos” mailcímem. Vagyis inkább spam postafiókom. Évek alatt annyi robot találta meg különböző oldalakon, hogy amikor 5 megabájtos volt a primpostás kvóta, volt hogy egy nap alatt megtelt…

Most így nézegettem a fríméles postafiókom és találtam egy igazi kincset. Egy levél, aminek a dátuma: 2004. feb. 05, és egyik levél váltásunkat tartalmazza Natival… Igen, ekkor hivatalosan már 4 kemény napja jártunk… 😀
Hmm, lassan 4 éve lesz… Öregszem…

Imádom

Van egy-két olyan dolog, amiért minden este össze teszem a két kezem, azzal kapcsolatban hogy Budapesten élek.

Budapest éjszaka

És az egyik a Rakpart, a Duna, a Korzó, a Vár, a Parlament, a Mátyás-templom és a Gellért-hegy esti kivilágításával keletkező látkép, ami minden este elém tárul.

Egyszerúen hihetetlen. Megőrülök érte.
Igen, szentimentálisan hangzik, de akkor is.

Esténként turisták százai fényképezik, én pedig képes vagyok néha annyira rohanni, hogy nem csodálom meg…

Ez egyébként arról jutott eszembe, hogy az előbb voltam sétálni laza egy órát, és ismét beleszerettem. Ahogy minden este beleszeretek a panorámába amit nyújt. Az egyik ok amiért ide költöztem, hogy két lépés, és ehhez hasonló látvány tárul elém.

Olyan csend van ilyenkor, hogy hallom, ahogy az út túloldalán a rakpart kőfalának a tövében szaladgálnak az egerek 🙂

Sétáltam a rakpart korlátján kivül, a lépcsők tetején. Néztem, ahogy a párocskák csendbe üldögélnek a sötétben, nézik a vizet, és halkan duruzsolnak. A másik pedig a tölem 50 centire elsuhanó autók voltak, akik rohantak.
A két véglet közt álltam, és komótosan lépkedtem a Lánchíd felé, gondolataimba mélyülve… 🙂