Hosszu hétvége

Nos igen, sikerült egy 4 napos és 5 éjszakás hosszú hétvégét tartani.
Az öt éjszaka csak azért kiemelendő, mert minden este voltam valami szórakozó helyen. Volt, hogy többen is.

Szerda:
Ugye bár a hívatalos szülinap partymat tartottuk Morrison’s Operában. A vendég listámat, már nyilvánosságra hoztam.
Megható egy dolog, amikor közel 60 ember énekli nekem Halász Judittól a Boldog szülinapot.
Köszönöm nektek még egyszer.

Mondjuk az masszív volt, amikor Francesco kivetközött magából. Igen, szószerint, és úgy gondoltam, hogy a problémát áthidalandó megkapja a zakóm, amig fel nem öltözik…

Az ajándékba kapott piáimat nem lehetett behozni nyilván, így a ruhatárban több pia volt, mint a pultban 😀 A legdúrvább ajándék, amit kaptam Scoldtól érkezett, egy életnagyságú felfújható gumipasi formájában. Amit szintén nem engedtek a ruhatárnál beljebb. Hazafelé pedig megkértem a ruhatárosokat hogy eresszék le, mert igazából nem szivesen mentem volna végig vele az utcán… 😀

Hazafelé, még sikerült egy kellemes konfliktus közepébe érkeznünk Oktogonnál. Amikor is egy NAGYON részeg srác le akarta nyúlni 4 indiai taxiját, azok pedig ezt nem vették jó néven és egymásnak mentek. Én léptem közéjük, hogy azért érezzék mivan.
Szülinapos igazságosztó \o/

Csütörtök:
Úgy gondoltam, hogy kellene még egy kis utó szülinapolást tartani. Arról volt szó, hogy lemegyünk Monte Carloba, mert Schiptyék megint karás bulájolást csinálnak. Scold hívott, hogy nincs-e kedvem teázni egyet Szerájban. Mivel ilyen marha messze van, nyilván átmentem. Aztán eliramodtunk a kisasszonyért, aki nem tudta kitalálni, hogy szeretne-e jönni, vagy nem. Így csináltunk magunknak programot. Scold felhívta pár Alfás ismerősét, barátját, és velük mentünk el kávézni valami új pesti pláza parkolója mellett lévő mekibe. Este tízig itt voltunk, majd visszamásztunk a városba, és lementünk szolidan Morrison’s 2be.

Ahol ismét a fénypult mögött találtam magam. Zárásig maradtunk, sőt igazából zárás utánig.
Már nappali villamossal mentem át a hídon, és úgy gondoltam lenéznék mégiscsak Monte Carloba.
A szokásos társaságon kivül aki a legnagyobb meglepetést jelentette számomra az Ryel volt. Nyakamba ugrott, szia-szia, puszi-puszi, izé-bizé. Hát nem volt szomjas, ez tény.

Éhes volt, kérte hogy keressünk valami kajádát, mert igy kilyukad a gyomra, meg igazából haza is kellene már mennie. Hát jó, elkisértem Mammutig, mert ugye ott van Jeff Gyrossbüféje, ami non-stop elvileg. Aztán felraktam az első metróra, és vissza mentem Schiptyékhez. Ők sem voltak már szomjasak, ami azt illeti. Bezárt a hely, majd a reggel 7-kor nyitó kisboltba bementünk üdítőt venni. Nos, minden mást sikerült venni, csak azt nem 😀

Lefekvés reggel 8 körül, kelés péntek este csak hogy jó legyen.

Péntek:
Hogy megint minden szép és jó legyen felkelés után az első utam Morrison’s 1be vezetett.
Ahol matricázós partyt tartottunk. Ami annyit jelentett, hogy Giorgio mindenkinek a hátára ragasztott egy fehér széles szigetelő szalag darabot, egy felirattal. Az enyém, „porn star” lett. Majd egy hasonlót kértem az kihívóan öltözött, és mélyen dekoltáltan érkezett Timikének is. Így többször megállították őt is, és engem is, hogy „Tudod, hogy van valami a hátadon?”. Aha.

Az este legnagyobb sikere az volt, számomra, hogy egy amstel pulseos üveg kupakjával sikerült mélyen az ujjaba vágni. Ami olyan kellemes vérzést okozott, hogy a padlóra is jutott belőle. Végülis tequilához való sóval, és két kiló wcpapír szerű képződménnyel állítottuk el.

Majd volt egy pillanat, amikor az agyam az eldurranás szélén állt. Itt felvettem a kabátom, és mondtam hogy én most megyek. Gandi mondta hogy jó, mennyünk át Fészekbe.

Még úgysem voltam ott, és Kalózékat is érdekelte a hely, ezért miért is ne. Csak azt bánom, hogy az első 5 perc után nem fordultam vissza. A zene marhajó volt. A társaság volt szerintem erősen „érdekes”. Jó persze, művészek. Ami azt jelentette, hogy bokáig borostás, igénytelen, 30 feletti, lecsúszott emberek gyülekezete.

Azért volt jó 40%-os és afeletti piát kérni ott, hogy legalább legyen ami fertőtleníti a poharat.

Biztosan én vagyok túl igényes, és sznob, de nem szeretek úgy táncolni, hogy bokáig állok az üveg szilánkokban. Valamint, hogy valamelyik buzi mindig belenyúlt a dj pultba, és sikerült mindig valami loopot vagy hasonló szépséget bekapcsolni, ami erőteljesen ingerete a dobhártyámat.

A tánctér melletti ülő alkalmatosságra leülve azon gondolkodtam, hogy rám, vagy odébb fog-e mászni.

Hat óra körül zárt szépség. Ekkor elkezdtük Gandit győzködni, hogy nem ő most ott hagyja szépen beszélgetni Amáliát és noelt. Hát, nem sikerült, és egy óvatlan pillanatban vissza rohant.

Kalózékkal beszélgettünk Blahán fél hét körül, és megállapodtunk abban, hogy Fészeket is kipipálhatjuk. Voltunk ott, megnéztük, és ennyi. Egy hirtelen ötlettől vezéreltetve rábeszéltem őket, hogy mennyünk el reggelizni After Music Clubba, az úgy is non-stop, és 7-től van reggeli. Mire oda érünk, addig pont aktuális lesz. Végülis fél nyolckor kezdtünk el enni, és 8 után nem sokkal léptünk ki a helyről. Ezután ment mindenki az orra után. Én kilenc után feküdtem, mert az jó.

Szombat:
Sikerült ismét világosban feküdni és sötétben kelni… Pont fordítva mint kellene ugye 😀
No mindegy, ismét szaladás Morrison’s 2-be. Ahol is kettőig loptam az időt, majd hazamentem, mert valahogy már nem volt ilyen bulizhatnékom. Másrészt pedig már kiénekeltük magunkat, nem kicsit.
Kettő volt mire haza értem, és négy mire lefeküdtem. Ebben az a necces csak, hogy édesanyámmal reggel nyolckor kellett találkoznom délinél. Ergó nem nagyon alhattam kockára a fejem.

Vasárnap:
És valóban nyolc körül hívott anyukám, hogy bizony beért keletibe, és most vágtat át a városon, úgy hogy én is sziveskedjek.
9 elött nem sokkal értem oda, kaptam töle egy csodás pakkot, amiben volt minden földi jó. Hazaértem, és neki álltam csemegézni belőle. Itt kezdtem el köhögni. Azt hittem valami így a torkomra ragadt, vagy valami. Mindegy, elmentem aludni tovább. Este 7 körül keltem, és melegem volt, lázálmaim voltak. Többek közt arról álmondtam, hogy ismét jasminban vagyok. AHAH.

Erőt vettem magamon és csináltam forró teát, meg kaját, amikor is hívott Seedorf, hogy megint meglátogatna. Hát jer no. Elkezdtem rendet rakni, mert hogy az nem volt. Amikor megérkezett akkor sem. Bár addigra némiképpen összehúztam a lakást.
Csináltam kaját, majd pedig este 9 körül elkezdtem belázasodni, és csak feküdtem a kanapémon lázasan, a fejemre csavart vizes törölközővel, miközben ő az msn kontaktjaimat buzerálta 😀

Tiz körül befeküdtem az ágyamba hátha úgy jobb lesz, és valóban. Egy óra múlva elmúlt a lázam, és indulhattunk Promenádba a NoPara 4. szülinapi bulijára. AHol végülis 10 percet maradtam, mert csak tiszteletem akartam tenni, és beszélni valakivel, aki már nem volt ott.