Walrus a Fészekben

Meló után rongyoltam haza, két fontos ok miatt. Az egyik az volt, hogy a The Walrus koncertezett este kilenctől Fészekben, és arra oda akartam érni, a másik hogy egy kedves hölgy várt engem msnen…

Bár az msnes dolgot elhasztottam egy picit, mivel felhívtam a hölgyet, és közöltem, hogy szopás, szopás hátán van az irodában…
A két előbb említett dolog valamelyest keresztezte egymást. Ilyen kibékíthetelen ellentét jelleggel, mint a feudális urak, és a jobbágyok harca. De végülis az adott szó, és a koncert győzött, olyan kitétellel, hogy 20:50-re rendelek taxit, és azzal 10 perc alatt célba is érek. Ez sikerült is, ugyanaz a srác vitt kocsival, mint aki tegnap este Jam Pubba 😉

Egyetelen dolog van, amiért a Fészek wcjében ütöttem a fejem a falba, hogy a koncert kezdése kb 3/4 órát csúszott az előzetesen hírdetett időponthoz képest. Persze, take it easy.

De újabban, amikor 4 órákat alszom, akkor 3/4 óra fontossága marhára megváltozik. Egy halom fontos dolgot tudtam volna csinálni helyette. Mondjuk horgolni, vagy gyöngyöt fűzni… vagy éppen emberi kommunikációs csatornákon keresztül verbális és non-verbális jeleket sugározni a fogadó állomás irányába… Vagy bármi 🙂

Nem baj, azért Barbi, Hajni, Orsi, Francesco és a barátnője élvezték a társaságom 😉

A koncert marha jó volt, még mindig imádom az Anne-t, a Silencet, a Hear comes the rain againt, és előszőr halottam a the Walrus prezentálásában a a Stereophonics zseniális szerzeményét a Daktotá.

Vége lett a koncertnek és az idő közben Eszterrek kiegészült társasággal átmentünk Morrison’s 2-be. Út közben Francesco és a barátnője „lemaradtak”- A többieket sorbanállás és minden más nélkül levittem. A bejárat után szét vátunk, ők mentek ruhatárba, és karaoke terembe szerintem, szegény megfáradt testem pedig a klub teremben nyert végső nyugalmat, a fénypultnál, Apesz mellett.

Úgy gondoltam pár órával később hogy körbenézek, és a wc-nél szokásosan kialakult dugóban egy komolyabb nézet eltérés alakult ki, amit meghallva elkezdtem rohanni Mammutért, de mire odaértem, már rádión is megkapták a jóhírt. Mire szét szedték a két renitens alakot, az egyiknek már véres volt a szája.
Aznap televolt sok söpredékkel a hely, folyamatosan szállították ki a balhés emberkéket… 🙂

Végülis hajnal 3-kor oda fordultam Balagehoz, hogy én most letenném a lantot, mert nehéz az, aztán meg aludnék is.

A legfőbb oka annak, hogy eljöttem az, hogy holnap lesz egy fontosnak ítélt találkozóm, és szeretnék nem elaludni közben, hogy csak a legprózaibbat említsem. Ezen fellül szeretném megtisztelni az illetőt azzal, hogy fel is fogom amit mond, nem csak „aha”-zok 🙂

Nos, dióhajban ennyi a napom 🙂