Nem, most nem arról akarok írni, hogy milyen kegyetlen beismerni, amikor valakinek az érzéseit mondjuk nem viszonzom.
Hanem, a mai zenét teszem közzé, azért, mert ez egy kicsit beakadt ma a winampomba, és igazából belém is.
Szóval hallgassuk Sarah McLeodtól a He doesn’t love yout.
“He doesn’t love you…” bejegyzéshez 17 hozzászólás
A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.
Ki a klarinétos a számban?
Szia! Zsolti! Fasza az oldal ,fasza a blog fasza hogy lehet írni neked és ahogy látom gyakran válaszolsz. Ilyen szimpatikus uriembernek tűnsz;). A zenei izlésed hagy némi csiszolandót, de majd mutatok pár ütős ütemet (nem elektronikus) ami feldobja a kis napodat és nem lesz ilyen szerda reggel korán felkeltem fejed!:)
Egyenlőre ennyi remélem cenzúrázól!:) NA csumi a többieknek!
😀
Láttam a fotó galerit van egy közös retusáló ismerősünk nem akarod neki bemutatni a képeidet?:))
Hat ez fasza 😛
Azon van mit csiszolni:D
Hanna~:DDDDDDDDDDD no comment~:DDD
skich, hát igen, ő egy ilyen szimpatikus úriember 😀
Hihetetlen, hogy vegre kozos pont az eletunkben \o/ , de ezt a szamot meg en is szeretem. Amikor enekel. A sok ures zaj, az nemjo.
hm Sarah régi jó ismerősöm…:D
ajánlom számodra Armin Van Buuren: sound of goodbye
elég ütős
Zsolti ez kísérteties…
Reggel mi megy a rádióban?…Into the night,utána meg ez…
Tippel a számokra,amiket délután IS pont hallottam:)
Én olvastam azt a bejegyzését, kedves „szimatikus úriember” (LOL), amelyben Santana-t hallgat. Persze hamar rájöttem, hogy nem a klasszikus-santanás korszakból, de igazából számítottam is rá. Ellenben meghallgattam, éshát nem olyan rossz. Kíváncsi lennék, hogy mit szólna mondjuk egy Carlos Santana – Buddy Miles közös koncertre a hetvenes évek végéről, valahonnan Amerikából. Eredeti bakelit lemezen van meg, de ez most mellékes. jajj…abbahagytambocs! 🙂
😀
nekem már a könyökömön jön ki… Egyél inkább vitamint! 😀
Milyet? 😉
neha hallgathatnal egy kis nin-t, esetleg nvn nationt, muse-t, v everlast-et. vagy ha minden kotel szakadt, akkor egy kis klasszikus zenet, esetleg valami „narkoman hippizenet”, aka deep purple, zeppelint. de csak amikor megunod a sok tinglitangli zenet, lasd a kate ryan, meg mondjuk a fenti is 🙂
olyankor nu-metalt szoktam, indie rockot, klasszikus rockot, esetleg ilyen evanescence jellegű gothba hajló dolgokat 🙂