Mindig kész vagyok tanulni, annak azonban nem mindig örülök, ha tanítanak.
Egyrészt azért, mert most hallgatom, jól esik, és a lelkiállapotom kívánja, másrészt, mert eszembe jutott a Skulls vonatkozó jelenete.
Harmadrészt, pedig Layza igényelte tőlem.
Tehát akkor Lorna Vallings és a Taste egyenesen a Koponyák első részéből.
[audio:lorna_vallings_-_taste.mp3]Az életvitelemnél fogva, bagoly természetű vagyok. Sanszosabb hajnal kettőkor keresni, mint 8 előtt.
De tegnap másképpen alakult. Éjfél előtt már lefeküdtem, és hajnali 5:50 óta ébren vagyok. A kanapémról ülve figyeltem, ahogyan ébred a város, ahogy az apró fénypontok áthaladnak a Margit-hídon, és a felhők hogy bújócskáznak a kelő nap sugaraival.
Utoljára akkor láttam ébren napkeltét, amikor nyáron olyankor jártam haza.
Fura érzés, de tetszik 🙂
Akár lehetne egy körúti hajnal, csak a lila dalra kelt nyakkendő hiányzik, és a villamos sem jajdulva indul már a térre 🙂
Igen is, akkor most az lesz 🙂
Ja nem, hanem előtte elmondom, hogy ez egy unplugged vokális verziója a Roxette talán legnagyobb dalának.
Ezt szól kb egy órája a notebookomból, és nincs szivem kikapcsolni.
Jól esik.
Dél óta várok egy levélre…
Picsába 🙁
Így két héttel a debütálás után csak elmentünk Bridgettel megnézni Sas Tamás új filmjét, a 9 és fél randit, a Mammut I-ben. „9 és fél randi” bővebben
Nos, néha amikor a pult túloldalán áll az ember, találkozik furcsa, szokatlan képződményekkel, akik bár egy ember minden jellemzőét magán viseli mégis hiba lenne ezen kasztba sorolni. „Identitás zavar” bővebben
No hát, majdnem úgy sikerült, ahogyan azt elterveztem 😀
A kádban ücsörgős viszkizés helyett a Noir Choco Barban kötöttem ki a szakítshabírszos társasággal. Mondhati az aktívan kommentelők és közösséget építők második generációjával. Közülük viszonylag keveset ismertem a blogról, de a régi megszokott arcok is lejöttek, ilyenek, mint Szaffy, Gargoyle és Krisz, Totya, Lui, no és persze Hanna 🙂
Aztán a szombatomba a mozizás annyira nem fért bele, mivel délután 5-kor, 11 órányi alvás után keltem fel. Ekkor pánik szerűen felhívtam Dorkát, hogy vétkeztem az ég ellen és te ellened, mert elaludtam. Mondta hogy igazából ő is. Szóval hagyjuk is a ma esti mozizást. Hát jó. Akkor felhívtam Zsuzsit, hogy mégis merre jár. Mondta hogy kocsival visz valakit valahova, de beugrik. Ez így is lett, és elmentünk vacsorázni, majd Morrison’s Operába, és végül 2be 🙂
Kiváncsi leszek holnap milyen programot sikerül másképpen alakítani. Egy biztos, anyukámmal találkozás tuti nem lesz 🙁