Nagyon hétvége

Szóval ugye a nagyon hosszú hétvége most úgy indult, hogy szerda este Parázslottunk egyet, majd fogtuk magunkat és elraboltuk Falatkát Morrison’s 2-be. Ahol is, sikerült a nagy tánctér szinpadján tolni a műsort pár órát, majd Balage mellett álldogáltam a Klub teremben, és még a karaoke terembe is elrángattam Totyát, no meg a fent említett hölgyeményt is.

Az éneklés után azért stereoban befáradtunk,ezért a hölgyet ott hagytuk a frissen érkezett Hope társaságában, mi pedig haza felé vettük az Iránt 😉

Csütörtökön némi rekreálódás következett, no meg Totyánál csoportos vacsorálással és dvdnézéssel egybekötött nutellás palacsinta origa. 11 után éreztük égető szükségét annak, hogy kikászálódjunk a hölgyek karjaiból, és neki induljunk az éjszakai városnak. A cél ma este Monte Carlo volt, ahol egészen baba társaság gyűlt össze. A megpróbáltatásokat reggel háromnegyed 6-ig bírtuk…

Másnap egésznap azon töprengtem, hogy be kellene menni Westendbe, kicsit körbejárni, ne talán valami ruhaneműt venni, és édesanyám telefonját megjavíttatni, de végülis nem jutottam el odáig. Lementem enni csípős kínai levest, mert akkor ugy éreztem, hogy az nagyon kell nekem, meg még valami hasonlóan nagyon csípős kaját, és így sétáltam át Szandihoz, a Jászaira. A virágboltban bent volt nála Julcsi is, szóval így édes hármasban elbaromokodtunk, majd miután a virágos kislány letette a lantot, a jányok neki indultak élelem neműt magukba emelni, amiből végülis az lett, hogy Star Kebabig sétáltunk. Ott, amikor elkezdtek enni Manna már hívott, hogy ő bizony az út túloldalán a meki előtt vár engem. Szóval könnyes búcsút vettem a két hölgytől, és átmentem, hogy ismételten Parázsan kössünk ki, meg horgonyozzunk le, meg minden. Itt létünk némi képpen üresre sikeredett, legalábbis hármunk számára mindenképpen, mert nagyon hiányoltuk Szaffyt. Az este legizgalmasabb része talán az volt, amikor a jányok körbeülték Lui motorját, meg fényképeszkedtek rajta, meg minden ilyesmi. Az este közepén kaptam egy váratlan telefont, P34ktől, kérdezte, hogy merre vagyok ma este, elmondtam, és olyan 1 óra múlva csatlakoztak is hármasban hozzánk. Már erősen éjfél után volt, amikor elindultunk Parázsból, mivel enni óhajtottak, azért a cél ismét Star Kebab volt, majd pedig miután Manna hazament, ismét Monte Carlo felé vettük az irányt, a lent tartózkodásunkat ismét a napsütés állította meg. A magam részéről 7 után feküdtem.

Szombaton az eredeti terveknek megfelelően Tamással átléptünk Mannához, aki csodá vacsorával, desszerttel, meg nagy-nagy szeretettel várt minket. Sőt, mi több közben Szaffy is befutott, mert sikerült felérnie a nagy hevesi disznó ölésből. Nekünk noeles fülhúzogatás volt még betervezve aznapra Szeparéban. Lent voltak kedvenc svédjeink, Barbi, Kicsi, Hajni, Seedorf, Laci, Original és Zita, dr. Gullai… and so forth. Végülis átmentem ZPbe is, mert akartam egy picit szörnyülködni, aminek a vége az lett, hogy a nagyszinpadon találtam a magam a dj pult mögött Markovich Petivel.
A legjobb tükör, vagy görbe tükör, a közönségről mindig az, hogy milyen kérésekkel jönnek oda. Beszélgetünk Petivel, és 3 csaj ott nagyon integet a szinpad előtti kordonra támaszkodva.

– Sziasztok lányok, mondjátok.
– Kispált szeretnének…
– Lányok, ha eddig nem tűnt volna fel, nem éppen ilyen zene szól…
– Jóóó. De akkor valami rokkot!!!
– A kis szinpadnál lehet próbálkozni, itt ilyen biztosan nem fog menni. Sziasztok.

A másik probléma a hellyel, hogy Peti nézett valami egészen jó alaku, és jó mozgás kultúráljú nő nemű egyedet, ilyen combközépig érő fekete csizmában, meg minden. De el kellett szomorítanom vele, hogy a csaj meg a barátnője együtt fele annyi idős mint ő egyedül… 😀

Végülis itt is bevégzettnek tudtuk az estét, és húztunk is át ismét Monte Carlóba. Ahol végülis kikértünk 1-1 Red Bullt, ami már nálam került elfogyasztásra, mert úgy egy kicsit nagyon nem kaptuk el a happeninget.