Indiai nagykövet fogadása

Szóval az történt, hogy tegnap délután 17:30-tól az Uránai Nemzeti Filmszínházba volt jelenésünk, India magyarországi nagykövetének és az Indiai Promociós Szervezet elnökének meghívására.

A program a kírás szerint Rajasthani népzenei és tánc bemutató volt, majd pedig utánna egy fogadás.

A programot S. K. Ray turisztikai attaché nyitotta, az Indiai Nagykövetség részéről. Arról beszélt, hogy két ország között igazából a kultúra, és csak a kultúra az, ami egy valódi kapcsolat alapjait lekrahatja. Beszélt arról, hogy a Magyarországnak és Indiának évszázados múltja van, egymás kultúrájának megismerésében.

Ezután felkérte a nálunk tiszeletét tevő Anand Sharam Őexeleciáját, aki az Indiai állami miniszter, hogy ő is szóljon pár szót.

Sharam úr Magyarországot többször is India jóbartájának nevezte. Beszélt arról, hogy Magyarországon az indiologiának nagy hagyományai vannak, emlegette Baktay Ervin munkásságát, valamint Brunner Erzsébetet, és Leitner Vilmost, aki több mint 80 oktatási intézményt alapított Indiában, köztük a Lahore-i egyetemet is.

Szót ejtett a Magyarországon működő indiai kultúrális társaságról, és mint ablakot emlegette, ami megismerteti népünkkel ezt a távol-keleti kultúrát. Valamint, elmondta, hogy a mai napon kerül sor az Indiai Kultúrális Központ alapkő letételére. Beszélt a legmagasabb szintű politikai találkozásokról, amikre az elmúlt évben került sor. Említette Gyurcsány Ferenc januári Indiai látogatását, majd beszélt arról, hogy a magyar belpolitika szereplőivel is találkozott az elmúlt napokban.

Majd elkezdett Rajasthanról beszélni. Kiemelte, hogy az egyik legszínesebb folklórral megáldott terület egész Indiában. Majd felkonferálta a zenészeket, és a tánccsoportot.

• Az első műsorszámban Rajasthan történelmét énekelték meg a dobosok
• A második szám, a Chari (vagy Chareee) tánc volt. Amit tradicionálisan égő edénnyel a fejükön táncolnak, amíg a tűz ki nem alszik.
• A következő a Dohla és Maru tánc volt.
  Dohla és Maru egyébként egy híres szerelmes párja a Rajasthani folklórnak. Történetüket több táncban is megjelenik még (pl. Pabuji Ki Phach)
• Ezután következett a talán legismertebbnek számító Bhavai tánc, amikor is a táncosnő, több edénnyel a fején táncol. A hagyományosan a tánc 9 edényről szól, mi itt 7-ig számoltuk, az így is majdnem 20 percig tartó mutatvány közben.
• A következő táncot egy férfi hajtotta végre, aki a fején kezdetben egy nagy vízzel teli agyag edénnyel táncolt, majd ezt súlyosbítva, a végén három üvegpoharon egyensúlyozva táncolt ezzel a korsóval, két poháron pedig táncolt… A közönség ezt a mutatványt díjjazta legjobban, mert a második pohártól a szám végéig tartott az ütemes taps.
• A záró tánc pedig a híres Ghoomar volt, amit általában ünnepek, vagy valamilyen esemény alkalmával táncolják.

Az előadás végére szépen meg is telt az Uránia, alig maradt pár üres hely. Ezután következett a fogadás az emeleti részen, ahol is, az indiai konyha pár fogásával ismerkedtünk hosszasan, közben pedig, hogy haza is beszéljünk magyar borokat szolgáltak fel.

Eddig tartott a hivatalos rész, a többiről majd később 😉